—- Hagyomány —-
Kedves Barátaink!Auschwitz híres kapu-feliratát szinte mindenki ismeri: „Arbeit macht frei” – „a munka szabaddá tesz”.
Ám azt kevesebben tudják, hogy a kevésbé hírhedt buchenwaldi kapunak is volt egy belekovácsolt üzenete: „Jedem das seine„, ami szó szerinti fordításban azt jelenti: „Mindenkinek a magáét”, ám értelmezett fordításban valami ilyesmi az üzenete: „Mindenkinek azt, amit érdemel”.
Ilyen kétértelmű mondatok, és fél-igazságok kísérték végig a zsidó nép 3 évezredes történetét. Szentek és borzalmasak.
Ám mégis szeretnék visszatérni arra a kérdésre, amit a buchenvaldi kapu jelentett annak a 240.000 embernek, aki azt látta napról napra.
Az ember (és az emberiség) mit érdemel meg? Ezt?
—-
A héten a pusztai Szentély számára adott adományokról (terumá) olvasunk.
Tudom, erős (bátor) dolog párhuzamot vonni a buchenwaldi kapu és a zsidóság Szentélye között, ám a két véglet sokszor egymásra lel, ahogy az élet és a halál is találkozik. (És a zsidó filozófia azt tanítja, hogy mindenben meg lehet találni az isteni részt.)
És emlékezzünk arra, hogy a zsidóság két legnagyobb száműzetése is a két lerombolt jeruzsálemi Szentélyhez kapcsolódik. (ie. 586 és isz. 70)
A kérdés még mindig visszhangzik…
Mit érdemlünk?
Ezt érdemeljük?
Vagy jobbat?
A kérdés megválaszolásában segíthet a Tóra! A Szentéllyel kapcsolatban leír egy csodás mondatot:
„Készítsetek nekem Szentélyt, hogy közöttetek lakozhassak”
A „lakozás” szó héberül: „sehiná„.
Szerintem a legérdekesebb és legszebb ősi szavak egyike.
A jelentése sokkal bővebb, mint „lakozni”.
Jelenti az „isteni jelenlét”-et is, azaz valami olyasmit, ami mindig jelen van, ami elkísér bennünket, bármerre is megyünk.
Ezt a találkozás betölti a világot.
Ám mindemellett ez olyan valami, amit nem lehet ÉSZREVENNI és nem lehet NEM ÉSZREVENNI.
Ez a zsidó Istenkép. A Jelenlét. A Nyugalom. A Flow.
A kérdés visszhangzik, megérdemeljük-e?
Megérdemeljük-e azt az érzést, hogy amikor a saját zsidóságunk körbe vesz bennünket, akkor a lelkünk teljesen megnyugszik.
A válasz, ha ezt érezzük, akkor már megérdemeltük.
Számomra az első lépés egy csodás találkozás volt.
Amikor „kapcsolatba kerültünk”, lépésről-lépésre árasztotta el a lelkemet. Elkezdtem olvasni, zenét hallgatni, betűkkel barátkozni, közösségeket keresni.
Így jutottam el én (vagy bárki más) arra a szintre, hogy bármit is lát, azt megköszöni a Jóistennek.
Megtanultam áldást mondani. Almára és tengerre. Felkelésre és pisilésre. tfilinre és (ne adj Isten) rossz hírre…
Auschwitz és Buchenwald óta eltel 74 esztendő. A mi ajkainkról mond áldást az ott elpusztított sokmillió zsidó. Ezt hagyták ránk. A félbemaradt álmaikat.
A pusztai Szentély (2448 – azaz ie 1313) óta eltelt bő 3 évezred. A mi ajkainkról mond áldást ezen sok-sok generáció minden boldog zsidója. Ezt hagyták ránk. A köszönet és a áldásmondás szentségét.
„Mindenkinek azt, amit érdemel”. Akarván a nácik megalázni a zsidó rabszolgákat.
Mi itt vagyunk, és ők a szemétdombon. Ki ki, amit érdemel.
És meg valami…
Nem kell az életünket a zsidóság köré építeni, ám az életünk köré építsük a zsidóságunkat. Ezt biztos megérdemeljük…. |
