Szülőnek lenni felelősség
Salamon Eszter, az Európai Szülők Egyesületének elnöke egy szülőknek írott könyve kapcsán beszélt arról a Heti Tv Pirkadat című műsorában, mit is jelent szülőnek lenni, valamint arról is, mit lehetne elérni ahhoz, hogy ne öljék ki a gyermekekből a kreativitást és a kíváncsiságot. Salamon Esztert Breuer Péter és Kovács András, az Origo főmunkatársa kérdezte.
Most egy igen feltűnő címmel írt egy könyvet.
Valóban, Szülőmegőrző a könyv címe, arról szerettem volna írni, hogy miként is legyünk a legjobb szülei a saját gyerekeinknek. Azért ezt a címet választottam, mert fontosnak tartom megőrizni azokat a tulajdonságokat, szerepeket, amelyet egy szülő jelent. Nem barát, nem főnök, hanem valami egészen különleges dolog. Ez elsődlegesen hatalmas felelősséget jelent, amit meg is kell tanulni, azt, hogy miért is vagyunk felelősek, meg azt is, hogyan éljünk ezzel a felelősséggel.
Tanácsokat kíván adni a könyvben a szülőtársaknak, netán olvasmányosabb formában járul hozzá a felelősség megismeréséhez?
Nem egyszerű saját magamnak megítélni a könyvemet, azok, akik olvasták, elmondták, olvasmányos és némiképpen humoros is a kötet. Tanácsokat adni nem lehet, hiszen minden szülő és minden gyerek is más, arra azonban kitér a könyv, hogy a különböző dolgoknak mi a jogi háttere. Én inkább azt mondom, leírok egy lehetséges megoldást, ez nekem működött, hiszen az én gyerekem ennek mentén nőtt fel, ma már egy fiatal felnőtt. Pedagógusoktól hallottam vissza, hogy egy adott konfliktus során a nagy asztalborogatások előtt talán érdemes lehet elolvasni a könyvet.
Persze ez könnyű, hiszen éveken át dolgozott pedagógusként.
Az elmúlt években több képzést is tartottam, no nem itthon, mert Magyarországon nem kíváncsiak erre a dologra, szóval képzéseket tartottam tanároknak és iskolaigazgatóknak, ők azt mondják, azért is szeretik a képzéseimet, mert ismerem a másik oldalt, voltam pedagógus, sőt még az iskolamenedzsmentben is szereztem tapasztalatokat.
Ma mennyire engedi az oktatási rendszer Európában, Magyarországon, hogy a szülő szülő maradhasson?
Európát illetően ez egy komplex kérdés, hiszen országonként más a szabályozás és az attitűd is, az közismert, hogy az észak-európai országok azok, ahol leginkább tiszteletben tartják az egyén jogait és kötelezettségeit. Ami a hazai helyzetet illeti, a jogi keretek sokkal több lehetőséget adnak, mint amit az emberek gondolnak, ugyanakkor az is igaz, hogy mindezt a pedagógustársadalom abszolút mértékben próbálja megakadályozni, hiszen ők maguk akarják nevelni a gyerekeket az iskolában a maguk módszerei szerint.
Miért van ez így és egyáltalán miként lehet ezen változtatni?
Talán azért van ez így, mert egy nagy ziccert hagytak ki 1995-98 között, amikor az oktatás jogi keretei messze-messze Európa előtt voltak, ha akkor emellé sikerül egy olyan pedagógusképzést és akár egy szülőnevelést állítani, ami kellett volna, hogy ez a jogi keret ne csak papír maradjon, akkor nem itt tartanánk. Hogyan lehet rajta változtatni? Ha az ember tudatos és erre képes másokat is megnyerni, akkor van esély. Talán a legjobb példa az egészségügy, ahol szintén tradicionális és hierarchikus viszonyok vannak, mint az oktatásban, persze sokak szerint az egészségügyi dolgozó más, a tanárról mondják, ő az, aki hatéves korában elkezdett iskolába járni és azóta is ezt teszi. Visszatérve, a szülőknek azért sikerült az egészségügyben változtatniuk, hiszen ők voltak azok, akik kivívták maguknak a jogot, hogy a gyerekükkel lehessenek minden pillanatban az ellátás során. Ők vívták ki az otthonszülés jogát, voltak sikerek. Ha a szülők összefognak és nem félnek annyira a tanároktól, akkor azért lehet változtatni.
Nem lehetséges, hogy ez a helyzet azért alakult így, mert a szülőknek nincs idejük rá, azt mondják, amíg nincs nagy probléma, addig a tanár csinálja, amit kell. Az egészségügy ennél jóval szenzitívebb szituáció, ott ma már jobban vállalják a szülők a konfliktust a gyerekük érdekében.
Igen, de ott sem volt ez mindig így, régebben az újszülöttet elvették a születés után, az anyuka csak szoptatáskor látta a gyerekét, ma már ezt nem engedik meg a szülők. Ami az idő hiányát illeti, arra van ideje az embernek, amire akar, nemrégiben jelent meg egy statisztika, amely szerint Franciaország kivételével sokkal több időt töltenek a szülőséggel a szülők, mint évtizedekkel ezelőtt. A kiváló gyerekorvos, Gyarmati Andrea mondta el, évekkel ezelőtt az volt a protokoll, hogy az újszülött nem érez fájdalmat, ezért őket akkor érzéstelenítés nélkül kezelték. Nem lehet tudni, hogy hosszú távon milyen károkat okoztak ezzel. Ha a szülő rájön arra, hogy a hülye tanító néni, aki a kíváncsi, csillogó szemű, kreatív gyerekéből mind a kíváncsiságot, mind a kreativitást a harmadik héten kiöli, és ez mekkora kárt okoz a gyerek későbbi életében, akkor bizony erre is időt fordít majd. Nekem, nekünk meg az a dolgunk, hogy erre felhívjuk a szülők figyelmét.
A magyarországi szülők mennyire vannak tisztában a helyzettel?
Vannak tudatos szülők, akik iskolákat alapítanak, akik külföldre viszik a gyerekeiket, de ott még nem tartunk, hogy a szülők tömegesen úgy döntenének, ebbe a rendszerbe nem engedik a gyerekeiket. Ha így lenne, akkor előbb-utóbb észbe kapnának a pedagógusok, ha nincs gyerek, akkor nekik nincs állásuk. Nagyon remélem, hogy átbillen ez az egész, nem ürül ki az ország, hanem felébrednek azok, akik úgy vélik, a Rózsi nénik bátran öljék ki a gyerekek kíváncsiságát, és átalakítják az iskolát. Más nem teszi ezt meg, csak a szülő.
Kiknek ajánlja a könyvet?
Azoknak, akiknek van vagy lesz iskolás gyereke, azt is gondolom, ha valaki úgy érzi, még lennének kérdései, akkor forduljanak hozzám bizalommal, a blogomon, a paddingtonmedve címen igyekszem minden kérdésre válaszolni, s ha a kiadó is úgy gondolja, akkor majd a második kötetben ezekre is válaszolok is majd.
Köszönjük a beszélgetést.
