Ne borogassuk ki a levest!
Lendvai Ildikó, az MSZP volt elnöke a 2017-es évről, a következőről, a baloldal helyzetéről beszélt, de szóba kerültek fogadalmak is, hogy milyen országban szeretne élni.
Az MSZP „némileg” váratlanul előállt a választási kampány előtt egy miniszterelnök-jelölttel, Karácsony Gergellyel, a Párbeszéd politikusával. Ön szerint ez egy jó húzás volt?
Szerintem igen, Karácsony Gergely ma a legnépszerűbb ellenzéki politikus, annak ellenére, hogy ez a pártját nem tudta felhúzni, de ilyen már volt a magyar politikában, ezt szoktuk hívni Kuncze Gábor és Dávid Ibolya jelenségnek.
Karácsony Gergely egyedül jön vagy hozza a pártját is?
Természetesen hozza a pártját is, már azért is, mert egy tisztességes politikus, aki nem kívánja egy jobb helyért elhagyni a pártját. Mellette az MSZP-nek úgyis az a koncepciója, amit rajtunk kívül a választók is vallanak, ami szerint minél szélesebb szövetségi rendszerben lehet csak itt labdába rúgni.
Hány helyet tudnak adni a Párbeszédnek, ha már együtt is működnek?
Ez megbeszélések kérdése, nem hiszem, hogy ezen múlna a dolog, ha szabad így fogalmazni, Karácsony Gergelyt már régóta ismeri az MSZP, együtt vezetjük vele Zuglót, ő tisztában van az arányokkal, persze lesz egy hosszú tárgyalás majd erről, de nem ezen fog múlni az egész.
Az év veszteségeiről is kérdezem.
Vesztettünk el embereinket, nagyszerű társainkat, nemrégiben temettük el egykori rákosmentei polgármesterünket, Devánszki Katit és tegnap temettük Pál Lászlót, egykori ipari minisztert.
Közben ez az év a vízdarálásról is szólt, Botka László megtalálásáról, majd lemondásáról. Mik voltak mégis a jó történések.
Ez igaz, de remélem, hogy most, a miniszterelnök-jelölt megtalálása azt is jelenti, hogy egy jobb sorsa lesz a pártnak, valamint a változás esélye is megnő, ez a jó hír. Szintén az, hogy az MSZP bemutatta a választási programját is, persze tudom, a választók nem a pártok programjaival kelnek és fekszenek, de ahhoz, hogy a politikusok egy kottából játszanak, ahhoz nagy szükség van írásban lefektetni, hogy mit is szeretne ez a párt. Ebben az van lekottázva, amik az ország legnagyobb problémái, most csak kettőt szeretnék kiemelni. A hivatalos statisztikai adatok is azt mutatták, idén is növekedtek a szociális különbségek, miközben ellenzékiként is azt mondom, örülünk annak, hogy kezd helyreállni és újra beindulni a gazdaság, csökken az infláció. Igen ám, de a statisztika mögött iszonyatos különbözőségek mutatkoznak. Úgy gondolom, azok a szerencsések, akik a nem a szakadékban, annak a szélén vannak és jó lelkiismeretűek, nem tudnak nyugodtan élni egy olyan országban, ahol nap mint nap beleütköznek a szegénységbe, a gyerekszegénységbe. Tudom én, hogy nem most kezdődött el a szegénység, volt már iilyen a mi kormányzásaink alatt, sőt korábban is, de a mi kormányaink alatt, még akkor is, ha ne annyira, mint szerettük volna, de szűkült a társadalmi rés, most viszont nőtt. Nem állítom, hogy gonosz emberek kormányoznak, szerintem inkább mulasztásnak lehet ezt betudni, elmulasztottak számos olyan intézkedést bevezetni, ami a különbségeket csökkenthette volna, mint például az igazságosabb adózást. Ezen is szeretne javítani a programunk.
Ez a Fizessenek a gazdagok! program?
Annak egy elmagyarázó verziója, vállaljon több terhet, aki megteheti, ez a többkulcsos adót jelenti, kapjon több segítséget az, aki segítség nélkül nem boldogul.
Mi a másik nagy probléma?
Ez az emberek beleszólási lehetősége, hogy az ország hajóját merre kormányozzák, ezt a demokrácia állapotának is hívható.
Van lehetősége az embereknek, hiszen lesz választás jövőre. El kell menni, véleményt kell nyilvánítani, nem pedig csak beszélni.
Ez így van, a szavazófülkéből való távozás után reklamációnak nincs helye. Azonban az emberek azzal is elégedetlenek, ha csak négy évente szólhatnak bele a köz ügyeibe, akkor persze éljenek is a jogukkal.
De a parlamenti demokrácia is biztosítja a jogot a bizalmatlansági indítványokra, meg sok másra is.
Ez nem egészen így van, a Házszabályt úgy alakították át, hogy jóval kevesebb joga van az ellenzéknek. Ez nem az ellenzéki politikus miatt izgalmas, hanem azon választók miatt, akiket ő képvisel. Állampolgár csak nagyon ritkán fordulhat közvetlenül az Alkotmánybírósághoz, szűkült az ombudsmanok jogköre, és lehetne sorolni. Így azt hiszem, van mit javítani a beleszólás lehetőségén, de az első, hbogy éljenek az emberek a szavazati jogukkal.
Ön szerint mi volt a 2017-es év kiemelkedő eseménye?
Lehet, hogy furcsa lesz, de nem magyar eseményt mondok, de olyat, ami Magyarországra is nagy hatással van, ezek az európai nagyhatalmaknál lezajlott választások. Ez az év a világban is az útkereszteződés éve volt, lehet választani egy erősebb és egy széteső Európai Unió között, a társadalmi különbségek csökkentése és elvadult növekedése között. Bár útkereszteződés volt ez az év, de még nem döntötte el, hogy melyik úton megy tovább 2018-ban az emberiség.
Az európai választásokon a baloldal hátrébb szorult, lehetséges, hogy most az embereknek elegük van a baloldalból?
Nem, hiszen ha a magyar közvélemény-kutatások azt kérdezik, mit tartanak ma itthon a legnagyobb problémának, akkor a társadalmi igazságtalanságok szerepelnek az első helyen.
Ez lehet, de erre az európai példák szerint sokan inkább a szélsőjobbot választják.
Azt hiszem, ezt azért teszik, mert a szélsőjobb olyan megoldásokat kínál, ahol bűnbakokat mutat fel, hol ezt. hol azt. Az elkeseredett emberek pedig nyilván vágynak a nagyon gyors megoldásra, pedig már egy világháború megmutatta, ezek a gyors és olcsó megoldások hova vezetnek. Én teljes életemet békében éltem, de nem szeretném, ha ez egy kivétele helyzet lenne, hogy a gyerekeim, az unokáim egy más világban éljenek. Ennek a békének a garanciája egy erős szövetségi rendszer volt, én ezért drukkolom azoknak, akik ezt a szövetséget akarják fenntartani. Természetesen van mit javítani ezen, de ha fáj a fejem, akkor nem vágom le azt egy pallossal, hanem bevesze4k egy tablettát. Erre rászorul az Európai Unió.
Ausztriában a szélsőjobb kormányra kerül, amikor legutóbb ez történt, akkor szinte a teljes világ embargót hirdetett velük szemben. Ön szerint most is így lesz,
Félek, hogy nem. Beszéltem az előbb a tablettáról, amire azért is szükség van, mert az EU immunrendszere legyengült, annyira el van foglalva saját bajaival, mint a Brexit, hogy nem marad ereje a hangos stop szó kimondására. Pedig nagyon is kellene. Azért nem csak rossz választások vannak, hanem remények is, meg arra is, hogy a józan emberek vannak többségben, Franciaország a példa erre. Ott működött az immunrendszer és a kutya sem akart a Le Pen féle párttal szövetkezni, sőt össze is zárt a demokratikus oldal. Egyébként az utóbbi napok németországi fejleményeit is pozitívnak, hiszen újból létrejöhet az Európa párti nagykoalíció.
Ön szerint miért kérették magukat ilyen sokáig a német szociáldemokraták?
Nem jöttek jól ki a közös kormányzásból, erre itthon is volt példa a kisebbik koalíciós pártok esetében, nézzük meg mi lett a kisgazdákkal, az MDF-el, vagy akár a szabaddemokratákkal. A kisebbik párt nehezebben tudja a saját karakterét megmutatni, viszont a balhé elvitelében osztozik. Megértem a szocdemek hezitálását, de örülök annak, hogy az országukért és Európáért érzett felelősségük győzött.
Mit gondol arról, hogy Önök most beviszik a hátukon a Liberális Pártot?
Kettős értelemben lehet értékelni a Liberálisokat. Egyrészt van egy kis párt, alig 1%-on állva, de ezzel nincsenek egyedül, sok ilyen van még. Ugyanakkor a liberális eszmékkel, a szabadgondolkodással, a véleményszabadsággal többen értenek egyet. Ezért sem bánom, hogy az MSZP „meghozta” ezt az áldozatot, mert a liberális eszmekör fennmaradása nélkül nincs demokrácia.
Mit hoz nekünk 2018?
Nem lennék nagy jós, ha csak azt mondanám, hogy választás lesz. Hogy mi lesz ennek a vége? Sokesélyesnek tartom, Az teljesen evidens, hogy én mit szeretnék. Úgy gondolom, nagy hasznára lenne az országnak egy kormányváltás, nem csak azért, mert én az ellenzéki oldalhoz tartozom, hanem azért is, mert szerintem nem jó, ha az egyik oldal bebetonozza magát három-négy ciklusra. Magyarország sokszínű, fontos, hogy mindenfajta politikai eszme kipróbálhassa magát. Azért is fontos lenne a változás, mert meg kéne tanulni végre együtt élni ebben az országban a különböző politikai gondolkodásúaknak.
Mit tesz az Ön pártja azért, hogy ne utáljuk egymást?
A Tegyünk igazságot! szlogenünk is ezt mutatja, de a programunkban szerepel az is, hogy ne veszíthesse el az ember az egzisztenciáját azért, mert ennek vagy annak a politikai oldalnak drukkol. Azt szeretnénk, hogy újból le lehessen ülni egy családi asztalhoz, igenis lehessen újra nyugodtan politizálni, ez a mindennapok része. Ne legyen veszekedés, ha lehetne másik címet adni a programunknak, akkoör azt mondanám, egy levesborítás nélküli országot akarok.
Bár mi most Budapesten beszélünk, de a vidék is nagyon fontos, mit kínálnak a vidéken élőknek?
Nagyon fontos a vidék, hiszen a legmélyebb szegénység éppen a vidék egyes régióiban van. Nekik azt tudom kívánni elsősorban, hogy az ő életük és sorsuk is ugyanolyan fontos legyen bármilyen kormánynak, mint a Nagykörúton belül élő véleményformálóké. Ha valaki egy kicsit is odafigyel rájuk, akkor nem mond olyat, amit most a vidéki városok polgármesterei, hogy a jótékonykodó civil szervezetek szedjék a sátorfájukat, mert náluk nincs is szegénység, miközben látjuk az ételosztásnál sorban állókat. Én budapestiként itt szoktam ilyen akciókban részt vállalni, azt látom, miközben a tele üzletekben vásárolunk boldogan, nem kevesen, az ételosztásnál, ahol korábban leginkább hajléktalanok jelentek meg, ma már nyugdíjasok jönnek, mert egy tál étellel is beljebb vannak a szűkkös költségvetésükben, de jönnek már egyetemi hallgatók is, akik az egyre dráguló albérletek mellett vannak rászorulva az ételre, most is osztunk majd szombaton. De fontosabbak a civilek, akik nem csak ünnepi alkalmakkor osztanak ételt a rászorulóknak, hanem amikor csak tehetik.
Ön mit csinál Karácsonykor?
Bevallom, még nem tudtam minden ajándékot beszerezni, nálunk, mint annyi más helyen is, az unokák, a gyerekek lesznek a Karácsony főszereplői, idén a legnagyobb unokámnak például családi közadakozásból egy számítógépet veszünk. A kisebbik unokámmal vagyok bajban, mert minden egyes nap másik Legora mutat rá, hogy az kell neki, még nem tudtam neki megvenni az ajándékomat.
Karácsonyi menü?
Van egy bevált halreceptünk, most is abból készül az ennivaló, azt azonban be kell vallanom, a bejglim mindig szétesik. ebben a húgom segít nekem mindig.
Tesz majd újévi fogadalmat?
Már annyi ilyet megszegtem, hogy nem fogok újabban gondolkodni, de tudja mit, megfogadok egy valamit. Bárki bármennyire is felbosszant majd, azon igyekezem, hogy ne borogassak levest a szó semmilyen értelmében.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
