Laci, te valamit nagyon jól csinálsz!
Szenes Andrea emlékezett meg Aradszky Lászlóról, Breuer Péter és Fazekas Ágnes kérdései alapján.
Most nem egy koncertről kell beszéljen, hanem az egyik nagyszerű előadóról, aki a Szenes dalokat énekelte, Aradszky Lászlóról!
Nekem nagyon furcsa emlékezni Aradszky Lászlóra, hiszen eddig mindig vele emlékeztünk meg másokról, legfőképpen édesapámról. Én Lacit szinte születésem óta ismerem, emlékszem, amikor jött hozzánk, akkor én mindig a nyakába ültem. Amikor erre járt a Rezső téren, akkor mindig megállt nálunk, nagymamám, az édesapám, Szenes Iván édesanyja, akihez egyébként az Úgy szeretném meghálálni című dal is íródott, nagyon szerette őt. Ő volt az, aki mindig itt volt a Szenes Iván emlékkoncerteken, innentől kezdve ezek a rendezvények már teljesen mások lesznek nélküle. Idén szeptember 10-éln volt a koncert, Laci meg az unokáival lépett fel, a Próbálj meg lazítani dallal. Ott is lehetett látni, hogy a ai énekesek közül ő nézett ki a legfiatalosabbnak, a legfittebbnek, fel is hívtam telefonon a koncert után, mondtam is neki, Laci, te valamit nagyon jól csinálsz! Nevetve felelte, mindent meg is tesz érte. Laci mindig követte a legújabb technikákat, legyen szó telefonról, másról, ezeket ő mindig követte, használta.
Szinte az utolsó pillanatáig dolgozott.
Igen, édesapámnak volt az a vágya, hogy egyik pillanatról a másikra haljon meg, lépjen ki az életből a csúcson, bármilyen furcsán is hangzik, de Lacinak ez sikerült. Élete egyik legjobb korszakában volt, fellépésről fellépésre ment, nem is tudok múlt időben beszélni róla, hiszen mi hetente többször is beszéltünk egymással. Most, hogy beszélhetek róla, az kicsit olyan, mintha őt hívtam volna fel.
Mi lesz így a Szenes koncertekkel, hiszen egyre másra mennek el az énekesek, egyre másra múlik el ez az egész.
Hála istennek azért nem múlik el, hiszen ez a generáció nagyon erős és jó egészségnek is örvend, idén először lépett fel együtt a nagy hármas, Korda György, Koós János és Aradszky László. Egyébként szinte neki volt a legtöbb dala, mint az Isten véled édes Piroskám vagy az Annál az ügyetlen első csóknál és még sorolhatnám. Amikor legutoljára beszéltünk, amikor készítettük elő a következő koncertet, azt javasoltam neki, hogy a Voltam én is egyszer fára mászó kisgyerek című dalt dolgozzuk fel újra, mert ez is az abbamaradt tervekről, érzésekről is szól. Édesapám mondta az egyik utolsó interjújában, hogy a dalai majd túlélik őt, szerintem az énekeseket is túl fogják élni. Persze sokkal jobb lenne, ha nem távoztak volna el, de ezeknek a daloknak vannak, lesznek énekesei. Ám akárki fogja majd ezeket a dalokat énekelni, Aradszky László mindegyikben benne lesz.
Akkor ezek szerint Ön is folytatja majd a munkát, hogy a Szenes dalok és az énekesek se merüljenek a feledés homályába.
Azt gondolom, hogy a Szenes istálló, ami azért is kapta a nevét, mert édesapám nagy lóversenyre járó volt, az énekeseit is paripáknak hívta, megmarad. Az ő slágerei, főleg mióta elment olyanok nekem, mintha imák lennének, ezek a dalok a ma már Szenes Iván téren, a templom előtti színpadon szólalnak meg, ezek pedig az imákhoz hasonlóan jobbá teszik az emberek életét. Gondoljunk csak bele, Szenes Iván oldalán 127 ezer tagunk van a közösségi oldalon, egy-egy emlékkoncertre több mint tízezren jönnek el. Édesapám mondta, hogy az imákat is egykor szövegírók írták, hol jobbakat, hol kevésbé jókat, a Szenes dalok is olyanok így, mint az imák, amiket minél többször halljuk, dúdoljuk, annál jobban hatnak.
Ha már a rajongók, Aradszky László mondta, ha egy miniszterelnöknek annyi rajongója lenne, mint neki, akkor sohasem bukna meg.
Ezt én is így érzem, ha ma végigmegyünk az utcán és elkezdjük ezeket a slágereket, akkor talán nincs is olyan ember, aki ne tudná folytatni a dalt. Aradszky László ezeknek a daloknak az egyik legjobb szavalója volt, ő volt az énekes, aki slágert tudott csinálni a dalokból. Itt van például a Nem csak a húszéveseké a világ című dal, amit először Bodrogi Gyula énekelt, ám slágert Laci csinált belőle. Minden fellépését megtervezte, a legutolsó Szenes koncerten is előre kitalálta, hogy meghajol majd édesapám képe előtt. Egy igazán tudatos művész volt, szerintem ez is volt az egyik sikerének a titka, persze mellette még a szívét is a közönségnek adta. Talán éppen emiatt is ment el, mert nem pihent eleget, fellépett szinte mindenhol, neki volt az énekesek közül a legnagyobb Facebook tábora, minden képet ő rakott fel, mindenkinek válaszolt. Minden elismertsége ellenére nem voltak manírjai, mindenkihez volt egy-két kedves szava, minden korosztállyal szót értett. Egy különleges, vidám ember volt, akivel nagyokat lehetett nevetni.
Köszönjük a beszélgetést.
