Sokan azt gondolják, hogy a zsidó kultúra az nem más, mint a klezmer, a sólet, a gefilte fisch

Sokan azt gondolják, hogy a zsidó kultúra az nem más, mint a klezmer, a sólet, a gefilte fisch

Kőbányai János író, a Múlt és Jövő folyóirat főszerkesztője arról beszélt, hogy miért is kell foglalkozni a Holokauszttal, de szóba kerültek még neves szerzők, akiket érdemes és kell is olvasni. Kőbányai János Breuer Péter és Kovács András, az Origo főmunkatársa kérdéseire válaszolt.

Ön írói, lapszerkesztői munkájában nagy hangsúlyt fektet a zsidóság történetébe, helyzetébe. Nemrégiben egy napilapban írt előszót, ajánlót egy, a Holokausztról szóló könyv kapcsán. Miért foglalkoztatja Önt ez a téma?

Nem engem foglalkoztat, hanem a magyar társadalmat, tudatosan vagy éppen tudat alatt. Én magam tudatosan foglalkozom vele, hiszen, ha csak az általam szerkesztett lap alcímét mondom, ami úgy szól, hogy zsidó kulturális folyóirat, ha a zsidósággal foglalkozunk, akkor bizony nem elkerülhető a Holokauszt témája. Amikor Patai József művét elkezdtem folytatni, ez ugye a Múlt és Jövő, 1988-ban, akkor Ember Mária, aki támogatta is a munkánkat mondta, minden lapszámban kell foglalkozni a Holokauszttal. Ezt akkor nem vettem komolyan, azt gondoltam, hogy a rendszerváltással más helyzet lesz, addig a zsidóság be volt tiltva, az új időben attraktív dolgokkal, kultúrával, irodalommal kell foglalkozni. Még azt sem mondhatom, hogy ezt a javaslatot én írtam volna felül, hanem az akkor beinduló szerzők akarata, érzései írták felül, mert sorra kaptam a Holokauszttal kapcsolatos műveket, tanulmányokat, írásokat. Az a könyv, amire rákérdezett, az éppen a Múlt és Jövő közel harminc éves fennállása anyagaiból válogattam össze, amikor átolvastam a folyóirat eddigi számait, akkor döbbenetes volt számomra az a hatalmas anyag, ami megjelent. A szerkesztés közben kivettem a könyvből a szépirodalmat, ami szintén jelentős mennyiség volt, de még így is komoly felelősséget érzek, hogy a megjelent közel ezer oldalas antológiába egy csomó anyag nem fért bele.

Milyen feltáratlan történetei vannak még a Holokauszt történelmének, mi az, amivel még nagyon is kell foglalkozni, vannak még sötét foltok?

Nincsenek sötét foltok, de ahogy eltávolodunk időben, egyre inkább új oldalát látjuk ennek, főleg úgy, hogy más generációk gondolkodnak róla. Az eddig eltelt valamivel több mint hetven év is két nagyobb korszakra osztható, a Kádár-korszakra, majd a rendszerváltás korára és mindig más és más aspektusból nézték ezt végig. A Múlt és Jövő már foglalkozott a spanyol kiűzetés ötszáz éves évfordulójával, ekkor is rájöttünk, ez a pár száz év is tartalmaz olyan momentumokat, amikről addig nem beszéltek, így más és más szempontokat emeltek be. Érdekes volt, én dolgoztam Szarajevóban, amikor Jugoszlávia felbomlott, tudósítottam a háborúról, akkor éppen Spanyolországban éledt fel ennek az ötszáz évnek az emléke, ezért is volt az, hogy a spanyolok voltak, akik a városból elüldözött zsidók egy részét akkoriban befogadta.

Ön tanult Jeruzsálemben is a Héber Egyetemen, az ott eltöltött évek mennyiben voltak hatással az írói pályájára, gondolkodására, a hétköznapjaira?

Az egyik legkedvesebb tanárom, Ezra Fleischer mondta nekem, hogy az egy katasztrófa, hogy a nagyon kiváló Múlt és Jövő csak magyarul jelenik meg, ám ezzel nem lehet mit tenni, de az egy botrány, hogy én még nem tudok héberül. Meg kellett tanulnom, amihez pont ő szerzett nekem ösztöndíjat, először 1990-ben, majd még 2000-ben is kimentem tanulni, akkor már hosszabb időre. Ami a hatásokat illeti, ne lettem más ember, inkább egészségesebb ember. Magyarországon a zsidó kultúrával foglalkozni akkor, most sem egy teljesen elfogadott álláspont, sokan azt gondolják, hogy a zsidó kultúra az nem más, mint a klezmer, a sólet, a gefilte fisch. Persze a Múlt és Jövőnek akkor sem volt könnyű a helyzete, amikor például a Nyugattal egy időben jelent meg, Patai Józsefnek sem volt egyszerű, pedig számos közös szerzője volt mindkét folyóiratnak, mint például két zseniális szerző Komlós Aladár és Papp Károly.

Könyvkiadással is foglalkozik a Múlt és Jövő, ebből a szempontból mennyire van otthon a mai magyar és izraeli irodalomban?

Kétféle szerzőnk van, egyikük a mai magyar szellemi élet képviselői, például Heller Ágnes. Mellette azt is feladatomnak tartom, hogy azt a hatalmas kultúrkincset, amit a magyarországi zsidóság állított elő az elmúlt százötven év alatt, azt újra kiadjam. Papp Károly, Szomory Dezső életművét adtuk már ki, ez utóbbit még folytatjuk is. Különlegesség, de a Kádár-korszakban is voltak kiváló zsidó szerzők, kiadtunk egy Vihar Béla kötetet, ami kapcsán újra fel szeretnénk tárni ezt a korszakot.

Köszönjük a beszélgetést.