Izrael új kapcsolatrendszere
Gadó János szociológus, a Szombat című folyóirat szerkesztője az Orbán-Netanjahu találkozó kapcsán beszélt az európai gondolkodásról, az antiszemita toposzokról Breuer Péter és Kovács András, az Origo főmunkatársa előtt.
Ön mit vár a ma kezdődő magyar-izraeli miniszterelnöki találkozótól?
Ez egy politikai-stratégiai jellegű látogatás lesz, Izrael magányosan áll azon a területen, ahol földrajzilag létezik, számukra nagyon fontos, hogy minél szélesebb körben építsék a kapcsolataikat a világban. Legutóbb Izraelben járt India miniszterelnökre, de a zsidó állam Kínával is építi a kapcsolatait, tehát a hagyományos amerikai, nyugat-európai kapcsolatokon túl is gondolkozik.
Az izraeli miniszterelnököt, Netanjahut több szempontból is Orbán Viktorhoz hasonlítják, nem elfeledve megemlíteni az esetleges kirekesztő gondolatokat. Ön mit gondol erről?
Az egy meglehetősen régi toposz, hogy Izraelt rasszizmussal, apartheiddel vádolják, ez erősen emlékeztet a régi szovjet gondolatokra. Hozzá kell tenni, az antiszemitizmusnak az anticionizmusra való átképzésében a Szovjetunió igen nagy szerepet játszott és ez meg is maradt az összeomlásig. Ezt az örökséget folytatják tovább egyes baloldali gondolkodók, politikai erők. Az apartheid vádat a nyugat-európai baloldal emlegeti, jelentősen felnagyítva az izraeli-palesztin konfliktust. Én azt gondolom, ezek a toposzok az antiszemitizmus felújított változatát jelentik. Azt Magyarországon valóban nehéz kezelni, hogy két jobboldali politikus, Benjamin Netanjahu és Orbán Viktor kötődnek egymáshoz. Izraelnek azért is van szüksége az ilyen kapcsolatokra, mert a szokásos fősodor, a nyugat-európai meglehetősen át van itatva az anticionista, Izrael-ellenes szellemiséggel.
Netanjahu találkozik a V4-ek vezetőivel is, akik közül Csehország más elismerte Jeruzsálemet, mint Izrael fővárosát, hiszen a csehek már régebben ápolnak jó kapcsolatokat Izraellel. Mi van a többi három visegrádi országgal és miből állna nekik ugyanezt az elismerést közzétenni?
Nem tartom valószínűnek, hogy a többiek követik majd a csehek példáját. Tudni kell, a csehek mindig is barátsággal voltak a zsidók iránt, ők a legkevésbé vádolhatók antiszemitizmussal, az ő történelmükben ezek a rettenetes hagyományok nem igazán vannak benne.
Ön szerint a magyar baloldal is követheti a nyugat-európai példát az anticionista gondolkodást tekintve?
A magyar baloldali pártoknál ilyet nem tapasztaltam, a hazai baloldali médiában vannak, akik nem igazán barátságosak Izrael iránt, pont az a furcsaság, hogy éppen a jobboldali média az, amelyik leginkább barátságos hangot üt meg, ha Izraelről van szó. Félreértés ne essék, a baloldali média is fellép erőteljesen az antiszemitizmussal szemben, de Izrael kritikája is megmarad.
Miért is van mindez?
Európa, a Holokauszt feldolgozásán túl esett, a régi antiszemita kliséken túllépett, de az anticionista gondolat, az Izrael ellenesség jelent meg helyette. Kelet-Európa erős fáziskésésben van, itt most érkeztek el oda, hogy az antiszemitizmus nem komilfo, az anticionizmus meg talán csak most kezdődik.
A Szombat szerkesztőjeként alaposan ismeri a hazai zsidó közéletet. Ön szerint a magyar zsidó szervezetek közötti viták, feszültségek nem adnak táptalajt az antiszemita gondolkodásnak?
Nem hiszem, hogy a viták szítanák ezt, persze a zsidók szívesen mondják a másikra, hogy miatta van mindez. A zsidó közösségben megvannak a hagyományos, belső veszekedések, de tudni kell, az antiszemitizmus sokkal mélyebb ennél.
Európában egyre inkább megnövekedett az antiszemita támadások száma, Ön szerint mi áll ezek hátterében?
A támadások jelentős része az első-, másod-, harmadgenerációs iszlám vallású lakosoktól jön, de van egyfajta nyugat-európai baloldali muszlimbarátság is, összeköti őket a nyugat-ellenesség, a kapitalizmus-ellenesség.
Ön szerint miért nem képesek ezeket a már régen Nyugaton élő iszlám vallású embereket a társadalom integrálni?
Az integráció egy nehéz kérdés, ezek a nyugati országok már sikeresen integráltak bevándorlókat Kelet-Európából, Dél-Európából, Ázsiából. Az iszlám világból érkezők integrációja az egy teljesen más téma.
Térjünk vissza Magyarországra. 150 évvel a kiegyezés, az emancipációs törvény elfogadása után ma van jövője a magyar zsidóságnak?
A magyar zsidóság még most is egy jelentős terhet visel, sok mindent meghatároz a Holokauszt súlya.
Ezzel kapcsolatban mit gondol arról a legújabb izraeli törekvésekről, hogy nem kell mindenáron a zsidóknak ott élniük, mert szükség van egy erős diaszpórára is?
Ezzel egyet tudok érteni, a zsidók, ha jól körülmények között élnek a diaszpórában, akkor ott is építhetik a zsidó közösséget, ez mindenkinek csak gazdagságot jelent. Persze a jövőt nem lehet kiszámolni, például Franciaországban az elmúlt években elkeserítő jelenségek voltak, igaz, ezt a francia politikusok a legkeményebben el is ítélnek. Az új francia elnök is elítélte már az anticionizmust is, ami jelentős változást hozhat.
Köszönjük a beszélgetést.
