Egy élet három országon át
Gottlib Zsuzsanna útja Budapestről vezetett Jeruzsálemen át Los Angelesbe. Sok minden történt vele, erről is beszélgettünk.
Gottlib Zsuzsa néven született?
Nem, Schönberg Zsuzsának születtem Budapesten, a Zsidókórházban, 1935-ben.
Gyerekként hol élte meg 1944-et?
Anyukám 1940-ben halt meg, apukám pár évvel később, valahol az orosz fronton, az öcsémet elhurcolták, ő Auschwitzban halt meg. Én úgy úsztam meg, hogy Pesten voltam, az öcsém meg egy másik családnál Szombathelyen, így őt elvitték.
A felszabadulás után mi történt?
Nem sok, próbáltunk élni, lóhúst ettünk, egyszerűen csak megmaradtunk.
Izraelbe hogy került ki?
56-ban, amikor a nagy rumli volt Magyarországon, elmentünk Bécsen keresztül Izraelbe. Bécsben a rokonoktól kaptunk egy koffert, egy kabátot és egy pár cipőt, így legalább volt valamink, amikor Izraelbe érkeztünk.
Később Jeruzsálem mellett éltek, kérem, meséljen erről az időről!
Az izraeli Aradról költöztünk oda, egy arab közegbe, így a férjem, a gyerekeim is megtanultak arabul.
Igen, olyannyira, hogy a lányom jelenleg a hadseregben dolgozik arab fordítóként.
Hány gyereke van?
Öt gyerekem született, szép családot neveltünk.
Önről tudott, hogy 1967 után fényképészettel foglalkoztak a férjével.
A Siratófalnál öten foglalkoztunk fényképkészítéssel, ez volt a munkánk. Jó volt, hiszen akkor még nem voltak okostelefonok, mindenki akart egy képet, aki eljött Izraelbe, Jeruzsálembe, a Siratófalhoz. Úgy működött, hogy elkészítettük a képet, otthon kidolgoztuk, majd este elvittük a szállodába a megrendelőhöz. Nem volt egyszerű munka, de jól megéltünk belőle.
Igen ám, de egy idő utána férje úgy döntött, hogy szakmát vált és elment szakácstanulónak.
Igen, elhatározta, hogy szakács lesz, ezért egy évig tanult is, egyszerűen nem akart többet fényképezni. Majd elment Amerikába, ott kezdett dolgozni. Visszajött egy idő után Izraelbe, majd megint irány Amerika, mert kapott egy állást. Kiment megint, de rövidesen szólt, hogy menjek utána.
Amikor megérkezett Amerikába, akkor ez olyan volt, mint az ígéret földje?
Nem tudom, azt tudom, hogy egy ideig egy rokonnál laktunk, addig, amíg ki nem tudtunk venni egy lakást. Érdekes, hogy az a lakás akkor 300 dollár volt, ma már 3000.
Milyen volt a beilleszkedés?
Nem volt könnyű, mindent előlről kezdtünk, minden ott maradt Izraelben, csak az a ruha nem, ami rajtunk volt.
A szokásaikon nem kellett változtatni?
Nem, ugyanúgy meggyújtottam a gyertyákat péntek este, mint Izraelben, az ünnepeket megtartottuk. Ahol most lakom, az egy nagyon vallásos környék, ez Los Angeles legzsidóbb része. Minden épület kóser, az üzletek szombaton, az ünnepek alatt zárva vannak.
Beszélt a gyerekeiről, hol élnek?
Amerikában, Izraelben, mindegyik nagyon jól él, megtalálták a számításukat.
Izraelben sokat önkénteskedett, Amerikában is megtette ezt?
Igen, amikor nyugdíjba mentem, akkor a rendőrséghez mentem önkéntesnek, 15 évig. Ez egy jó szokás, az embernek van ideje, valamit csinálni kell, nem lehet egész nap otthon ülni.
Most Magyarországon beszélünk, milyen érzés visszatérni ide?
Keverednek az érzések bennem, a jó és a rossz érzések egyaránt, elvittem a legkisebb gyerekemet az utcákon, megmutattam neki mindent, azt a házat is, ahol gyerekeskedtem.
Most visszamegy Amerikába, de lesz még hazajövetel?
Ha Isten segít és még élek, mindenképpen.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
