Pekudé פָּרָשָׁת פְקוּדֵי

A leviták feladata volt, Itámár, Áron, a pap fia által” (38:21).
A Sehiná (isteni jelenlét) ábrázolása

Rabbi Ovádjá Szforno írja: „A Sehiná (isteni jelenlét) annyira szorosan kapcsolódott a Hajlékhoz, hogy nem távozott onnan egyáltalán, míg Izrael gyermekei vándoroltak a pusztában. Nem így volt Silóban (A Hajlék e városban volt Józsua idejétől a bírák korszakának végéig), sem pedig a két Jeruzsálemi Szentély működése során.

De ismét ez a különlegesen szoros kapcsolat lesz jellemző lesz a harmadik Szentély idején – épüljön fel mihamarabb, napjainkban – miként a próféta írja: „Én pedig leszek neki, úgymond az Örökkévaló, tüzes fal gyanánt köröskörül, és dicsőségül leszek közepette” (Zehárjá 2:9)”.

„Ezek a könyvelései a Hajléknak, a bizonyság hajlékának, amelyeket elszámoltak Mózes parancsa szerint. A leviták feladata volt, Itámár, Áron, a pap fia által” (38:21). Mózes és Itámár együtt „könyveltek”, ahogy az építkezést irányító Becalélnak is volt segítsége, Oholiáv személyében.

„Becálél, Uri fia, Húr fia, Júda törzséből elkészítette mindazt, amit parancsolt az Örökkévaló Mózesnek. Vele együtt Oholiáv, Ahiszámáh fia, Dán törzséből” (uo. 22-23).

Mások mellett Rabbi Pinhász Hurvitz számára sem egyértelmű a tórai szöveg alapján, hogy mi volt Oholiov szerepe a munkálatok során. Kizárólag Becálél aktivitásáról olvashatunk, társa mintha felszívódott volna. Valójában nem ez történt, mindössze arról van szó, hogy más volt a feladata. Ő biztosította, hogy a szent célra felajánlott ékszerek megfelelő módon kerüljenek felhasználásra.

Ez megegyezik a Talmudban (Bává Bátrá 8b) álló alapelvvel, mely szerint a közösség anyagi ügyeit legalább két embernek kell felügyelnie. Ez volt az oka, hogy még Mózes sem egyedül, hanem együtt Itámárral készítette el a Hajlék számadását.

A midrás (Tanhuma) érdekes kérdést feszeget: „Amikor befejeződtek a Hajlék munkálatai, leültek és várták, hogy a Sehina mikor jön, hogy lakozzon abban. Valamennyien gondterheltek voltak, hogy a Sehina még mindig nem lakozik ott. Mit tettek? Elmentek a bölcs szívűekhez, azt mondva nekik: miért üldögéltek? Állítsátok fel a Hajlékot, hogy a Sehina köztünk legyen! Megkísérelték felállítani, de nem tudták hogy kell, képtelenek voltak rá, ha felállították, összedőlt. Ekkor elmentek Becálélhez és Oholiávhoz, azt mondva: gyertek, állítsátok fel a Hajlékot, hiszen ti készítettétek, talán általatok érdemes lesz arra, hogy álljon és ne dőljön össze. Egyből megpróbálták, de nem ment.

Az emberek susmogni és morgolódni kezdtek: nézzétek, mit tett velünk Ámrám fia (Mózes)! Elvette a pénzünket a Hajlékra, bevont minket minden fáradalmába, és azt mondta: a Kádos Báruh Hu leereszkedik a felső világból, hogy a kecskebőr függönyök közt lakozzon, amint írva van: „köztetek lakozzam” (2Mózes 25:8).

Miért nem tudták felállítani?… Amikor már minden lehetőséget kimerítettek, mégsem voltak képesek felállítani, egész Izrael eljött Mózeshez, és azt mondták: Mose rábénu, mindent amit mondtál, megtettünk. Amit parancsba adtál, hogy hozzuk vagy vigyük, odaadtuk. Íme, itt van minden munka előtted, nem mondhatod, hogy bármit is kihagytunk, vagy figyelmen kívül hagytunk, abból amit mondtál nekünk, nézd, itt van előtted minden. Minden egyes darabot megmutattak neki, amint írva van: „elhozták a Hajlékot Mózeshez” (39:33), és ez is: „látta Mózes az összes munkát” (39:43).

Megkérdezték: ugye, így kellett készítenünk? Mózes igennel válaszolt. Így történt minden darab kapcsán. Megkérdezték: ha ez így rendben van, akkor miért nem áll, hiszen már Becálél, Oholiáv és az összes bölcs szívű küszködött vele, de sikertelenek voltak”. A midrással együtt tesszük fel a kérdést: miért nem működik valami, ha látszólag minden feltétel adott?

Szóval, miért nem lehetett felállítani a Hajlékot? A midrás egyik magyarázata szerint azért, „mert Mózes bánatos volt, hogy nem vett részt a Hajlék munkálataiban.

Milyen értelemben? A felajánlások Izraeltől érkeztek, a munkálatok Becálél, Oholiáv és a bölcs szívűek által kerültek elvégzésre. De mert Mózes bánatos volt, ezért a Kádos Báruh Hu eltűnt előlük és nem voltak képesek felállítani a már késznek látszó Hajlékot”.

Isten persze megoldotta a kényelmetlen helyzetet: „Mózes bánatos volt a dolog miatt, míg azt nem mondta Kádos Báruh Hu Mózesnek: mivel bánatos voltál, mert nem volt részed a Hajlék munkálataiban, miattad nem tudták felállítani, hogy megtudja egész Izrael: ha általad nem állítható fel, akkor máshogyan soha, amint írva van: „felállította Mózes a Hajlékot” (40:18)…

„Az Örökkévaló szólt Mózeshez: Az első hónapban, a hónap elsején állítsd fel a gyülekezés sátrának Hajlékát” (40:1-2). Azt mondta Mózes: Világ Ura, nem tudom felállítani. Azt válaszolta: kezdj el dolgozni a kezeiddel, mutasd, hogy felállítod, és magától fel fog állni, és én azt írom rólad, hogy te állítottad fel: „És történt az első hónapban, a második évben, a hónap elsején felállíttatott a Hajlék” (40:17).

A mindenkori vezető egyik legnehezebb feladata, hogy felismerje legfőbb feladatát, ami nem más, mint a vezetés. Ezzel kapcsolatos elfoglaltságai és leterheltsége okán gyakran kimarad az alkotás, a létrehozás folyamatából, viszont ha megfelelő emberekkel van körülvéve/veszi körül magát, akkor – isteni gesztus gyanánt – végül a kész mű általa kezdi meg működését.

„Mózes látta az egész munkát és, íme elkészítették, ahogy az Örökkévaló parancsolta, úgy készítették, és megáldotta őket Mózes” (39:43).

Rabbi Jichák Káró alaposan megvizsgálta az építkezésről szóló verseket, majd az alábbi megállapítást tette: A munka leírásáról szóló részekben 248 alkalommal szerepel az „elkészítés” kifejezés valamely formája. E szám megegyezik a tevőleges tórai micvák számával, vagyis kijelenthetjük: a Hajlék építésének jelentősége felért a többi parancs teljesítésével.

Talán a mester kijelentése megfordítható: a tevőleges micvák végrehajtása úgy számít, mintha a Hajlékot építenénk. Napjainkban a végrehajtható tevőleges micvák száma a fentieknél kevesebb, a Hafec Háim szerint (Széfer HáMicvot HáKácár) összesen 77 parancsolat aktuális.

A midrás másik magyarázata szerint „Isten kombinálni akarta a Hajlék örömét annak a napnak az örömével, melyen Jichák ősatyánk született, mivel niszán elsején született Jichák. Isten azt mondta: íme, egyesítem örömeiteket.

A nemzedék cinikusai susmogtak és mormogtak azt mondva: miért nem áll már a Hajlék, hiszen befejeződött minden munkálata? Nem voltak tisztában Isten ötletével és tervével, aki azt akarta, hogy bár már ádár elsején kész volt a Hajlék, de csak niszán elsején kerüljön felállításra”.

Elképzelhető és szép magyarázat, az pedig különösen széppé teszi, hogy részint megkérdőjelezhető, részint téves. Megkérdőjelezhető, mert bölcseink több helyen is hangsúlyozzák, hogy ne kombináljuk a különböző örömöket („éjn meárvin szimhá beszimhá”), ezért furcsa lenne, ha a Hajlék esetében az általános elvtől homlokegyenest eltérő indokkal magyaráznánk az Isten által kijelölt dátumot.

Téves, mert forrásaink többsége szerint Jichák Peszáh első napján született (niszán 15.), nem a hónap első napján. E kommentár több szempontból is fontos, egyrészt témától függetlenül elgondolkodhatunk a mindenkori kánon sajátosságain, és/vagy örvendhetünk, hogy a zsidó emlékezet nem csupán a helytálló magyarázatokat akarta megőrizni, ami az Istenről való gondolkodásban fontos értéket jelent, harmadrészt nem árt néha felidéznünk, hogy szép magyarázatok is lehetnek tévesek.

Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!!

Darvas István
rabbi