A közép-európai nemzetek számára a nemzetközi és a nemzetiszocializmus közötti hasonlóság nem tudományos, vagy eszmerendszeri kérdés, hanem mindennapos tapasztalat – jelentette ki Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapja alkalmából a Parlamentben tartott, Szembesítés a múlttal című nemzetközi konferencián, csütörtökön. Ugyanitt Áder János köztársasági elnök hangsúlyozta: a diktatúrákkal szembenéző demokrataként nem elég azt mondani, hogy az áldozatok oldalán állunk, ki kell mondani azt is: elkötelezettek vagyunk a szabadság, a partneri együttműködés és az önrendelkezés mellett.
|
„Tisztán emlékszem arra, amikor alig több mint egy évvel ezelőtt, Magyarország soros EU-elnöksége alatt a Bel- és Igazságügyi Tanács egyik munkavacsorája – melyet közös kezdeményezésünkről tartottunk – élénk, és időnként heves eszmecserévé változott, rávilágítva a huszadik századi Európa diktatórikus rendszerei, nevezetesen a kommunizmus és a nemzetiszocializmus erkölcsi és politikai vonatkozásait övező eltérő felfogásokra” – idézte fel Navracsics Tibor.
|
Ennek kapcsán emlékeztetett: nemrég az Európai Emberi Jogi Bíróság elmarasztalta hazánkat a kommunista diktatúra jelképhasználatának tiltása miatt. El kell fogadnunk ennek a különös döntésnek a jelentőségét, mert tükrözi azt a mély aggodalmat, amely még mindig meghatározza Nyugat- és Közép-Európa közelmúltunkról alkotott gondolkodásmódját – mutatott rá.
Ugyanakkor kifejtette: Európa ma demokratikusként határozza meg önmagát, és a szabadságjogok előmozdítása mellett, valamint a diktatórikus politikai rendszerek ellen foglal állást. A hiányosságok ellenére ez természetesen így is van – jegyezte meg. A mi értelmezésünk szerint, azonban ha Európa nem ellenzi szimbolikus módon is az összes totalitárius ideológiát, az megkérdőjelezheti demokratikus álláspontját – szögezte le.
Mi Hannah Arendt álláspontját osztjuk, aki híres „A totalitarizmus gyökerei” című könyvében úgy érvel, hogy nincs alapvető különbség a nemzeti- és a nemzetközi szocializmus között, azok ugyanis egyaránt szembeszállnak a szabad társadalommal, és mindkettő eredendően totalitárius – fogalmazott. A közép-európai nemzetek számára – vannak, akiknek az a balsors jutott, hogy bizonyos ideig mindkét rendszert el kellett viselniük – a nemzetközi és a nemzetiszocializmus közötti hasonlóság nem tudományos, vagy eszmerendszeri kérdés, hanem mindennapos tapasztalat – mondta a miniszterelnök-helyettes.
|
Mind a nemzetközi, mind a nemzetiszocializmus ugyanazt a terrort, megalázást, önkényt és erőszakot használta országok, népek és osztályok egészeivel szemben – emelte ki. Vajon számít-e az az adott egyén szempontjából, hogy azért hurcolták meg, mert zsidó, vagy azért, mert kulák? – tette fel a kérdést. Ennek kapcsán kifejtette: a kommunista és nemzetiszocialista jelképek terjesztését tiltó magyar büntetőtörvény megalkotása mögött kettős szándék húzódik meg: egyrészt mindkét rendszer áldozatainak védelme, másrészt emlékük tiszteletben tartása. Nem számít, hogy valaki a nemzeti-, vagy a nemzetközi szocializmus áldozata volt – hangsúlyozta.
„A mi szabadságról alkotott felfogásunk alapja, hogy ellenez mindenféle totalitarizmust. Ha nem tartunk ki emellett a meggyőződés mellett, a mi demokráciánk maga is meggyengül” –szögezte le Navracsics Tibor. A miniszterelnök-helyettes rávilágítva a probléma egy másik aspektusár kifejtette: a totalitárius rezsimek áldozataira emlékezés nemcsak a nemzetiszocialista, de a kommunista rendszer elítélését is megkívánja.
Úgy vélekedett, hogy mindkét típusú diktatúra az első világháborúban, pontosabban annak Európa egészét érintő következményeiben gyökereik. Ennek kapcsán megjegyezte: 1918 után a kontinens élenjáró nemzetei identitásválsággal szembesültek: már nem tartoztak tovább a nagyhatalmak közé, míg egy új hatalom, az Amerikai Egyesült Államok jelent meg a színtéren. Az Orosz Birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlott, akárcsak Poroszország – tette hozzá. Európa Nagy Százada katasztrofális véget ért, amelyet hamarosan még szomorúbb események sora követett – fogalmazott.
|
E belső összeomlás nyomán különböző válaszok születtek a hatalmat illető kérdésekre. Válaszok, amelyek az olyan erőskezű vezetést támogatták, amely kivezető utat ígért a káoszból; válaszok, amelyek bizonyos etnikai csoportokat – mint a zsidóságot, vagy egy megkülönböztetett társadalmi réteget, a burzsoáziát – hibáztattak a nemzet gyengesége miatt – húzta alá.
Ezeket természeténél fogva támaszthatta alá a bűnbakkeresés, egy olyan gyakorlat, amelyhez a kommunisták és a nemzetiszocialisták is előszeretettel folyamodtak a későbbiekben – mondta. Így az első világháború, melynek századik évfordulójára 2014-ben emlékezünk, egyrészt Európa világpolitikai erőfölényének szimbolikus végét jelentette, másrészt a totalitárius politika megszületését – fűzte hozzá.
|
A nemzeti- és nemzetközi szocializmus felemelkedését táplálták a bukott nagyhatalmak, a bizalmat vesztett és hozzá nem értő elit tagjai, és egy elvesztett háború, mindezek pedig Európa-szerte egy antidemokratikus korszak táptalajává lettek – fogalmazott a miniszterelnök-helyettes. Az első világháború nemcsak a nemzetközi státuszától, de a demokratikus hagyományaitól is megfosztotta a kontinenst – tette hozzá. Ha a van valami, amit „hanyatlásnak” nevezhetünk, akkor az egy évszázaddal ezelőtt kezdődött – zárta szavait Navracsics Tibor.
Áder: Nincs értelme baloldali, vagy jobboldali diktatúrákról beszélni
A diktatúrákkal szembenéző demokrataként nem elég azt mondani, hogy az áldozatok oldalán állunk, ki kell mondani azt is: elkötelezettek vagyunk a szabadság, a partneri együttműködés és az önrendelkezés mellett – fogalmazott Áder János köztársasági elnök köszöntőjében.
Hangsúlyozta: e három érték nem véletlenül tartozik azok közé, amelyeket a diktatúrák elsőként igyekeznek felszámolni, ezért vigyázni kell, hogy azok minden generációnak követhető és követendő értékei maradjanak. Áder János kifejtette: nincs értelme baloldali, vagy jobboldali diktatúrákról beszélni, az áldozatoknak ugyanis mindegy, hogy a szocializmus, a kommunizmus, vagy a fasizmus nevében követtek el velük szemben embertelen tetteket.
|
Bibó István szavait idézve a köztársasági elnök rámutatott: demokratának lenni annyit jelent: nem félni. Ezt Áder János azzal egészítette ki: egy demokrata azt is tudja, hogy minden ember szabadnak születik, olyannak, akit mindenféle megkülönböztetés nélkül másokkal egyenlőként ítélnek meg. Minden olyan tett, szó vagy gondolat, amely e szabályokat kétségbe vonná, az árt a demokráciának – tette hozzá. Hogy a diktatúra árnyékát örökre távol tartsuk kontinensünktől, erre az egyszerű igazságra kell emlékeznünk minden nap – húzta alá. Az Európai Parlament 2009-es állásfoglalására emlékeztetve az államfő kiemelte: mindaz, amiről múltunk kapcsán beszélünk, arról szól, hogy milyenné alakítjuk jövőnket, ez a mi felelősségünk.
Az államfő után Horváth János, az Országgyűlés korelnöke szólt a konferencia résztvevőihez. A fideszes politikus angolul elmondott beszédében felidézte életútját, amelynek során 1944-ben a Szabad Élet Diákmozgalom tagjaként részt vett a nemzeti ellenállásban, amiért a nyilasok halálra ítélték, majd 1947-ben koholt vád alapján kényszermunkára ítélték, az 1956-os forradalom után pedig az Egyesült Államokba emigrált.