Vájákhél – Pekudé hetiszakasz פָּרָשׁוֹת וַיַּקְהֵל-פְקוּדֵי

Szombati gyertyagyújtás időpontja: 2012-03-16 17:33

Szombat kimenete: 2012-03-17 18:38 Vájákhél – Pekudé hetiszakasz פָּרָשׁוֹת וַיַּקְהֵל-פְקוּדֵי

  

2012. március 11 – 17

A Tóra Koronája /Lengyelország/

A Tóra Koronája
/Lengyelország/

Ezen a héten a Vájákhél (jelentése: és egybe gyűjötte) és a Pkudéj (jelentése: elszámolás) hetiszakaszokat olvassák fel templomainkban. Ennek oka az, hogy 54 szidra (hetiszakasz) van, így osztották fel a Tórát. Jusson minden hétre olvasni való akkor is, ha szökőévet írunk, mivel ekkor négy héttel – négy szombattal – többet kell számolni.
A hét szombatján nem a szokásos hetiszakaszt, hanem az ünnepekhez aktualizált Tóra részt recitáljuk. Így előfordul, hogy két, rokon témájú szidrát összevonva olvasunk.

Egybegyűjtötte Mózes népét és meghagyta, hogy még az építkezések alatt is ügyeljenek a szombat szentségére. Eután vázolta a feladatokat, melyeknek lényege a pusztai hajlék, a szent sátor megépítése. „És munkába fogott Becálél és Okoliáb és minden bölcs szívű férfiú” és – tegyük hozzá – minden fonáshoz értő bölcs szívű asszony. A nép ajándékából összegyűjtött értékes anyagokból megkezdték a nagy építkezést.
Amikor befejezték a munkát, Mózes meggyőződött róla, hogy mindent úgy végeztek el, ahogy azt az Örökkévaló elrendelte. Ekkor Mózes megáldotta a kezük munkájával alkotó embert: „Legyen velünk Istenünk jóakarata, tegye maradandóvá munkánk gyümölcsét.”

Ezután maga mellé vette Áron fiát, Iftámárt és elszámolást végeztek, pontosan feltüntetve, milyen anyagból, mennyit használtak fel. A gondos gazda nem csinált titkot, az utolsó fillérig számot adott minden költségről. Tanulság: nekünk is így kell cselekedni és akkor senki sem fogja kétségbe vonni kezünk tisztaságát.

Deutsch Gábor


Vajakhél-Pökudé
Sábát Háchódes

A mai szombat a negyedik a Pészách előtti különleges szombatok sorában. A különleges Tóra-szakasszal (Ex. 2. fejezet) Niszán hónapot; a szabadulás hónapját köszöntjük. „Ez a hónap legyen nektek a hónapok eleje. Elsőnek számítson nektek az év összes hónapjai között.” (Ex. 12/2) E mondat alapján, ha a hónapok sorrendjét említjük, mindig Niszán hónappal kezdjük, habár az esztendő Tisré hóval kezdődik.

Méltó is ez a hónap, hogy elsőnek számítson. Izrael fiai ebben a hónapban lettek néppé: „Ti lesztek nekem papi nemzet és szent né-p.” (Ex. 19/7) Izrael „kiválasztott” nép, a kiválasztottság (ám szögulá) inkább elmélet, ideál mint valóság. Mindenesetre nem több jogot, hanem több kötelességet jelent.

A mára rendelt prófétai szakaszban (Háftárá) Ezékiel a közösség Nászijának (elnök) teszi kötelességévé a pészáchi áldozatok és szentélybeli ceremóniák előkészítését. Ugyancsak előírja a próféta a Nászi kötelességeit szombatonként és egyéb ünnepnapokon.

Ezékiel próféta érdekes megjegyzést fűz az elnöki jogkörhöz az ünnepi kötelességeken kívül: „Ne vegyen az elnök a nép tulajdonából semmit, hogy azt fiainak ajándékozza.” (Ezek. 48/18) A szombati és ünnepnapi áldozatokat a Nászinak kell fedeznie.

A hetiszakaszok, mind az első, mind a második, a pusztai szentély (miskán) felállításával és a benne lévő berendezés elkészítésével foglalkoznak. De az első hetiszakaszban (Vájákhél) Mózes néhány mondatban a szombat betartásáról szól: „Hat napon át végeztessék a munka és á hetedik nap legyen nektek szent, szombatok szombatja az Örökkévalónak… Ne gyújtsatok tüzet összes lakóhelyeteken.” (Ex. 35/2)

Érdekes megemlíteni, hogyan hozták öszszefüggésbe a szombattartást a Szentéllyel. Egy másik helyen ez áll: „Szombatjaimat őrizzétek meg és szentélyemet tiszteljétek.” (Lev.

19/30) Ebből a mondatból a Talmud arra a következtetésre jut, hogy mindazok a munkák, amelyeket a Szentély építésekor végeztek, tilosak szombat napján. Ezeknek száma 39, és „fő munkáknak” neveztetnek.

A főmunkáknak alfajai vannak és azok végzése is tilos. Így például az egyik főmunka volt a rajzolás. Nos, ha valaki szamaragolt a homokban, nyomokat hagyott. Vagyis rajzolt. Így lett-a szombati utazás alfaja a rajzolásnak. ezenkívül tilos szombaton a dolgoztatás emberrel, állattal (sövut).

A két hetiszakasz újból leírja a pusztai szentélynek és belső berendezésének elkészítését. A Szentély falait kecskebőrből készült szeletek alkották.

Felépítették a füstölő oltárt, az égő áldozatok oltárát, a mosdótálat, a Menórát, a frigyládát a kerubokkal. A függönyöket asszonyok varrták nehéz bíborból és arany szőttesekből. Az asszonyok túltettek a férfiakon mind az adakozásban, mind ügyességben.

A Tóra leírja, hogyan készítették a szent kenyér asztalát, a frigyládát és annak fedelét és a rajta lévő két kerubot. Részletesen taglalja az egy tömb aranyból kikalapált menórát (hétágú) összes díszítéseivel együtt. Külön oltárt építettek az égő (olá) és a füstölő (kötóret) áldozatoknak.

A második hetiszakaszban a kohaniták öltözékének elkészítését írják le. A főpapnak köntöst, övet, homlok- és fejdíszt készítettek. A fejdíszen (cic házáháv) Isten neve volt látható.

Melldíszén (chósen hámispát) a 12 törzs neve és 12 különféle drágakő díszelgett: „És befejeződött a gyülekezet házának (miskán) minden munkája. Izrael fiai mindent úgy csináltak, ahogy Isten megparancsolta Mózesnek.” (Ex. 39/32)

A kivonulás utáni második esztendőben, Niszán hó 1-én felállították a Miskánt… Ezzel Niszán hónapja (az első hónap) újabb jelentőséget kapott.

Menáchem Meron

  KOMMENTÁR

Részlet Menáchem Meron: Az élő Biblia című könyvéből

VÁJÁKHÉL

A SZENTÉLY ÉS A SZOMBAT

Hetiszakaszunk túlnyomó része a pusztai szentély (Miskán) felállításával foglalkozik. A sátor méretei, a benne lévő kellékek leírása, a szentély beosztása fő témája a hetiszakasznak.
Mégis a szidra – a fő témától teljesen elütően – a szombat jelentőségének hangsúlyozásával kezdődik. „Hat napon át végeztessék minden munka és a hetedik nap szent legyen nektek; Isten szombatja” (Ex. 35/2).
Bölcseink aszal magyarázzák a kapcsolatot a szentély építése és a szombat-törvény között, hogy még a szentély építése sem szegheti meg a szombatot. Más helyen is összeköti az Írás a szentélyt és a szombattartást. „Szombatjaimat tartsátok meg és szentélyemet tiszteljétek”. (Lev. 26/2).

A Talmud a fenti mondat alapján állapítja meg a szombaton tilos munkákat. Mindaz a munkafajta, amit a szentély építésekor végeztek, tilos szombat napján. A Talmud 39 ilyen munkát sorol fel. A Tórában egyedül a tűzgyújtás tilalma fordul elő. „Ne gyújtsatok tüzet lakóhelyeteken” (Ex. 35/3).

A Biblia későbbi könyveiben már egyéb szombati munkatilalmakról is olvashatunk. Jeremiás próféta a szombati teherhordást állítja pellengérre. „Így szól az Úr: ne hordjatok terhet és ne hozzátok azt Jeruzsálem kapuihoz szombati napon”… ne vigyetek ki terhet házaitokból és semmiféle munkát ne végezzetek szombaton, hanem szenteljétek meg a szombatot, ahogy azt megparancsoltam atyáitoknak”. (Jer. 17/21-22) .
A második szentély idején Nechemja kel ki a szombatszegés ellen. „Láttam, hogy Júdeában szőlőt préselnek szombaton és málhával terhelt szamarakat hoznak Jeruzsálembe, rajtuk szőlőt, fügét, bort és egyéb terheket” (Nech. 13/15).
Nechemja korholja a népet a szombatszegésért és azt okul hozza fel az első szentély pusztulására. „Mily rosszat cselekedtek a szombat megszentségtelenítésével! Hiszen így tettek atyáitok és ezért hozta Isten e Városra a pusztulást” (u.o. 17/18).
Jezsajás próféta a szombattartást jelöli meg a zsidó vallásba való betérés feltételéül. „Az idegenek, kik Istenben csalatkoznak, hogy szolgálják és szeressék, ha megtartják a szombatot… Elhozom őket szent hegyemre és elfogadom házamban áldozataikat, mert házam minden nemzet imaházának neveztetik (Jes. 56/6-7).
Ugyanakkor a próféták hangsúlyozzák, hogy a szombat szentségénél is nagyobb értékkel bír az erkölcsös élet, az igazság és a felebarátunkhoz való emberi viszony.

Ámosz korholja a népet, mely talán betartja a szombat törvényeit, de csalással, hamissággal teli életet él. „Halljátok ti szegényeket elnyomó emberek! Azt mondjátok mikor ér véget az újhold (ros chodes) vagy a szombat, hogy rövidítsétek a mércét, emeljétek az árat és hamis mérleget használjatok”. A szombatot tartó kereskedőkhöz szól, akik hétköznap hamisan kereskednek. (Ámosz 8/4-5).
Jezsajás így szól: „Újholdat, szombatot és ünnepet nem tűrhetek bűnözéssel együtt… Ha megjelentek színem előtt (a szentélyben), ki kérte ezt tőletek, udvarom lábbal taposói?!” (Jes 1/12-13).
Szoros a kapcsolat a szentély és a szombat szentsége között. De sem a szentély, sem a szombat nem takarhatja el az emberi bűnöket. „Hát latrok tanyája lett ez a ház, mit nevemről neveztek el?” – így szól Jeremiás (Jer. 7/11).

Mind a szentély, mind a szombat szentsége nem ér fel az emberi viselkedés és tisztesség „szentségével”. Maga az Isten is az igazságosság és a könyörület gyakorlásában fejezi ki szentségét.

„És felemelkedik Isten, a seregek Ura a törvényben, és megszenteltetik a könyörületben”
(Jes. 5/16).