Kedves izraeli magyarok, magyarajkú izraeliek,
Engedjék meg, hogy bemutatkozzam.
Múlt hét óta látom el a Tel-Aviv-i magyar nagykövetségen a kultúrattaséi feladatokat, ám egyetemi-közéleti tevékenységem hosszabb időre nyúlik vissza. A pesti bölcsészkarra, a Közép-Európai Egyetemre(CEU) jártam, majd (szintén) a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen szereztem doktori fokozatot. Kutatási területem a magyarországi cionista mozgalom története volt, ehhez kapcsolódóan sokszor voltam Izraelben, időmet általában Jeruzsálemben töltöttem, ahol ösztöndíjas voltam, majd a Yad Vashem posztdoktori ösztöndíját is elnyertem. Minden ilyen utamon sokat utaztam az országon belül, sok embert megismertem.
1999-től – szinte a mai napig, múlt év októberéig – voltam a Szombat című zsidó közéleti-kulturális havilap szerkesztője. Tanítottam egyetemeken is, de a tágabb értelemben vett zsidó közéletben is részt vettem: így 2006 és2008 között a Magyarországi Cionista Szövetség elnöki posztját töltöttem be. Ez nem volt előzmények nélküli, hiszen a nyolcvanas évek végétől jártam a Bethlen-téri Oneg Sabbat Klubba, ahol Englander Tibor tartott szemináriumokat.
Elődöm, Lányi Eszter eredményes munkát végzett, nem a semmiből kell építkeznem. Ugyanakkor minden tevékenység, így a kultúrattaséi munka is nyilvánvalóan magán hordozza a személyiség lenyomatát. Ezért szeretnék a hozzám közelálló területeken is sikereket elérni, az oktatás, a tudomány, a vallásközi kapcsolatok legalább olyan fontosak a számomra, mint a magyar irodalom, zene, filmművészet és a többi művészeti ágizraeli megismertetése. Jó lenne az is, ha az Izraelbe érkező magyarországi diákok számára egységes, speciálisan az országra szabott ösztöndíjrendszer állna rendelkezésre.
Izrael magyarajkú, az államalapításban és az állam felépítésében aktív, már idősebbközössége külön figyelmet követel, de remélem, hogy a gyerekek és az unokák is utat találnának a magyar kultúrához. Ugyanakkor a magyar rendszerváltás után érkezettek is fontosak, remélem, programjainkon ők is részt fognak venni. Én pedig azt tervezem, hogy felkeresem a magyarajkú klubokat, intézményeket – az egész országban.
Kérem, hogy fogadjanak bizalommal, engem bármikor megkereshetnek, az ajtóm – képletesen szólva, ám a valóságban is – mindig nyitva áll Önök előtt.
Novák Attila
Tel-Aviv, 2012. január 18.
