Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök pártja ugyan fölényes győzelmet aratott a hétvégi parlamenti választáson,
Szakértők a török alkotmányozás esélyeiről
Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök pártja ugyan fölényes győzelmet aratott a hétvégi parlamenti választáson, de nem szerezte meg a kétharmados többséget, és a kormánynak kevés esélye lesz arra, hogy az ellenzék soraiból támogatókat szerezzen az új alkotmány létrehozásához – mutattak rá szakértők egy keddi budapesti háttérbeszélgetésen.
A Quo vadis Törökország?” címmel a Turkinfo.hu hírportál
szervezésében tartott beszélgetésen Tarik Demirkan, a portál
főszerkesztője emlékeztetett: a harmadik kormányzati ciklusát
megkezdő Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) 325 mandátumot szerzett az
550 tagú ankarai parlamentben, de mint mondta, ez nem elegendő az
önálló alkotmányozási többséghez, ezért a pártnak a most bejutott 36
független kurd képviselő között lenne érdemes szövetségeseket keresnie.
Recep Tayyip Erdogan kormányfő ugyanis egy új vezetési struktúrát
meghonosító alaptörvény létrehozására törekszik, az alkotmány elnöki
rendszert és föderalista berendezkedést jelentene, és nagyobb
önkormányzati autonómiát biztosítana a kurd kisebbségnek. Az AKP
ugyanakkor saját szavazóbázisát kockáztatná, ha az új alkotmánnyal
kapcsolatos egyezkedésnél további engedményeket tenne a kurdoknak –
tette hozzá a szakértő.
Dobrovics Mihály turkológus, az Magyar Tudományos Akadémia tudományos munkatársa arra hívta fel a figyelmet, hogy Erdogan sikere a kampányban tanúsított határozott, problémaorientált fellépésére is visszavezethető, továbbá a kormányfő a nőket és a fiatalokat is képes volt megszólítani.
Törökország a térség egyik hatalmi tényezőjévé válik, a regionális elismerés pedig kifejezetten tetszik a török társadalomnak – emelte ki N. Rózsa Erzsébet, a Magyar Külügyi Intézet koordinációs igazgatója. A szakértő a Zogby International közvélemény-kutató intézet egy tavalyi, hat arab országban végzett felmérésére
hivatkozva elmondta: tavaly Törökország volt a Közel-Kelet „legkonstruktívabb szereplője”, Erdogan pedig a legszimpatikusabb vezetője a megkérdezettek szerint. Ennek oka részben Ahmet Davutoglu török külügyminiszter céltudatos, közvetítésen alapuló szomszédságpolitikájában keresendő – mondta az iszlámszakértő.
Megjegyezte, Szíriával jelenleg meglehetősen problémás Törökország viszonya, Bassár el-Aszad államfő ugyanis Erdogan többszöri felszólítása ellenére sem hajlandó beszüntetni a tüntetők elleni erőszakos fellépést. Dobrovics Mihály szerint Törökország „túl sok pályán játszik egyszerre”, és túlértékeli külpolitikai erejét. Mint a szakértő
kifejtette, Törökország az Európai Unióval kapcsolatban egyenesen „túljátssza” a szerepét, holott egyelőre még Ankara szeretne az EU-hoz csatlakozni, és nem az unió szorgalmazza a belépését. Ankara uniós tárgyalásait akadályozó ciprusi konfliktussal
összefüggésben Dobrovics Mihály elmondta: a török társadalom érzelmi alapon viszonyul a török csapatok által 1974-ben elfoglalt észak-ciprusi területekhez, a kormány tehát hatalmas kockázatot vállalna, ha lemondana róluk. A kormány iszlamizációs törekvéseit firtató kérdésre a szakértők egybehangzóan azt mondták: az Erdogan-kabinet a világi állam keretein belül kíván jobban érvényt szerezni a vallási szabályoknak, s ez egyáltalán nem vethető össze az iráni teokratikus modellel.
Nagyon sok török nő önként, kulturális identitása jeléül hord hidzsábot, sok esetben a családja akarata ellenére – utalt a Törökországban évek óta tartó fejkendővitára N. Rózsa Erzsébet.
