Hontalan régészeti leletek címmel tart a előadást Hajdú Éva, a Seuso-kincs volt Miniszteri Biztosa Strassbourgban, , az Európai Parlamentben azon a két napos tanácskozáson, amelyet az Európai Régészeti Tanács szervezett „Kik lopják el múltunkat?” címmel. A régészeti lelőhelyek fosztogatása nem újkeletű a probléma, de az európai határok lebontásával azok, akik az antik tárgyak illegális kereskedelmével foglalkoznak, komoly előnyre tettek szert az egymással még mindig nehezen kooperáló kulturális szakemberekkel, bűnüldözőkkel szemben. Az országonként eltérő törvényi szabályozás és az Európai Unió határian kívül eső, erős felvevő piacot jelentő amerikai és japán műkereskedelem hatása sokszor szélmalomharc érzetét kelti a kulturális örökség védelméért küszködőkben. A régészeti lelőhelyek védelme nem csupán a bennük található tárgyak miatt fontos, sokkal inkább azokért a tudományos adatokért, amelyek csak akkor olvashatók ki belőlük, ha megtalálási helyükön, eredeti állapotukban, szakemberek tárják fel azokat. Az összefüggések, a valaha volt életkörülmények ismerete vész el egy kirabolt sírból, egy feldúlt lelőhelyről.
A tanácskozáson, amelyen neves német,orosz, angol jogászok és kulturális szakértők a leghatékonyabb örökségvédelmi módszerekről egyeztetnek március 11-12-én. A Magyarországról meghívott Hajdú Éva egy olyan problémára hívja fel a figyelmet és kínál rá a Szépművészeti Múzeum régészeivel közösen megoldást, amelyre eddig még kevesen gondoltak. Arra, hogy a határokon vagy különböző rendőrségi akciókban lefoglalt régészeti tárgyakat, sokszor gyönyörű, több ezer éves műalkotásokat, vámáru- és bűnjelraktárakban helyezik el. Ezek azután évekig a múzeumi lét perifériáján, Csontbrigádként várják helyzetük rendezését a jog-, az igazságszolgáltatás és a kulturális örökség különböző szférái között, egyelőre a senkiföldjén, a látogató nagyközösnégtől és a tudományos világtól is elzárva.
