„Öntött ólom”

Célpont: minden,

 ami Hamasz


 

 

Az „Öntött ólom”

Szombaton, 2009. január 3-án, szombaton este, helyi idő szerint 19 órakor a Cáhál, az izraeli hadsereg megindította a szárazföldi hadműveletet a Gázai-övezetben

 

Ehud Barak hadügyminiszter a TV2 esti híradójában: nem lesz könnyű, nem lesz rövid!

„Alapvető változást akarunk. A hadjárat célja véget vetni a nyolc éve tartó Hamasz-terrornak”

 

A magát Libanonban befészkelt Hezbollah második fronttal fenyeget

Izrael az ország északi régióiban is készen áll egy onnan kiinduló újabb rakétaháborúra

 

— ♦ —

 


Az „Öntött ólom” hadművelet több, mint egy hete, 2008. december 27-én, szombaton, a déli órákban indult meg, amikor a Cáhál, az izraeli hadsereg légiereje 60 darab F16-os bombázóval a Hamasz-rezsim rendőr-kiképző laktanyáját, fegyvercsempész alagutakat és rakétakilövő padokat semmisített meg.

 

A támadásnak az első órákban közel 200 halá-los áldozata volt, csaknem valamennyien a Hamasz fegyveres káderei.

 

Az azóta eltelt hét során az izraeli légierő alapos „puhítást” végzett a 360 km˛ területű Gázai övezet ellen, amelyből a helyi, mintegy másfél millió lakos által hatalomra szavazott Hamasz szervezet egyetlen, összefüggő terrorbázist alakított ki.

 

A szárazföldi hadműveleteket az izraeli kormány hosszú mérlegelés után indította meg a szűnni nem akaró, immár 900 ezer izraeli lakost fenyegető rakétatámadások végleges megszüntetésére.

A január 4-re, vasárnapra virradó éjféli hírekben az izraeli rádió arról számol be, hogy a gyalogság páncélosok, helikopterek és a haditengerészet fedezésével előrenyomul a Gázai övezet északi részén Béjt Lahijje és  Beit Hanun palesztin települések felé. A legtöbb rakétát innen lövik ki izraeli terület ellen.

 

¤

 

Szombat estéig a folyamatos légitámadásoknak több, mint 400 halott áldozata volt, több-ségében a Hamasz szervezethez tartozó fegyve-resek. A Gázai övezet északi területéről kilőtt

hosszútávú „Grad” tipusú rakéták Izraelben eddig 4 halálos áldozatot követeltek.

 

A Gázai övezetből az egyiptomi határ alatt ásott alagutakon a Hamasz terrorszervezet 40 kilométeres hatósugarú rakétákat szerzett be és azokat az utóbbi héten bevetette.

 

A Gázai övezettől 40 kilométerre, vagy annál közelebb eső városok: Szderot, Netivot, Kirját Máláchi, Askelon, Asdod, Gedera, Beér Seva és több tucat kisebb falu és kibuc ugyancsak a rakéták lőtávolában fekszik. A rakéták fenye-getése mintegy 900 ezer izraeli lakost fenyeget, zsidókat és negevi beduinokat egyaránt.

 

Az eddigi négy halott közül kettő zsidó nemzetiségű volt, egy beduin (építkezésen dolgozott, amikor a rakéta felrobbant mellette), míg egy további áldozat drúz nemzetiségű főtörzsőrmester volt, akit egy katonai bázison értek a becsapódó rakéta szilánkjai.

 

Ma, vasárnap – Izraelben az első hétköznap –  sem lesz tanítás az iskolákban a Gázai övezettől 40 kilométernél közelebb fekvő településeken.

Az izraeli rádió és televízió rendkívüli tan-órákat közvetít, míg az oktatásügyi minisz-térium az interneten ad órákat a különböző évfolyamok tanulóinak.

 

„Öntött ólom”

A nyolcnapos Chanuka ünnep hatodik napján indított hadjárat az „Oferet jecuká”, azaz öntött ólom nevet kapta, amiből az ezen az ünnepen régen népszerű pörgettyű-játék, a „trendeli” készül.

 

A hadműveletekről az izraeli kormány azt követően döntött, hogy a Hamasz nyolcadik éve, kisebb-nagyobb szünetekkel állandó rakéta-támadásaival terror alatt tartja a területé-hez legközelebb fekvő, 20 ezer lakosú Szderot izraeli várost és a környező falvakat.

 

Tetemrehívás palesztin módra

Mint arról legutóbbi hírlevelemben beszámol-tam, a hadsereg egyik kinyilatkozott vezérelve: „Vasököllel a Hamasz-rezsimmel, kesztyűs kéz-zel a polgári lakossággal”. A Hamasz – és a többi palesztin fegyveres szervezet – alapvető harcmodora sűrűnlakott területekről támadni, hogy az ellentámadás minél több polgári áldo-zatot szedjen, lehetőleg asszonyokat és gyere-keket.

A tűzpárbaj után “tetemrehívás” következik: a nemzetközi hírügynökségek és televíziós állomások kamerái kedvükre fényképezhetik a közszemlére tett gyermek- és asszony- holt-testeket.

 

A Hamasz előszeretettel telepíti fegyver-raktárait mecsetekbe. A légierő “tűrte egy darabig, ameddig tűrhette”, ám a múlt héten legalább két mecsetre bombát dobott: a mecsetek alatt robbanó rakéták hatalmas lángot vetettek.

 

Az izraeli légierő a rakéta-tárolásra és a Hamasz katonai céljaira szolgáló épületek támadása előtt hang-bombákat robbant és röp-cédulát ezreit dobja le a polgári lakosság figyel-meztetése céljából.

 

Ennek ellenére óhatatlanul esnek polgári áldozatok is. A szórólapokon Izrael arra kéri a polgári lakosságot, hogy a megadott telefon-számokon és honlapokon szóban vagy             e-mailben adja meg a Hamasz fegyverraktárait és bújkáló vezetőinek rejtekhelyét – saját, jól felfogott érdekében. Ílymódon ugyanis elkerühetők a polgári veszteségek és a támadások csak az elhúzódó konfliktus tragédiáját okozó egyénekre lehet össz-pontosítani a tüzet.

 

 

A muzulmán hírközlő szervek minden esetre egymással versenyezve közölték a lángoló mecsetek képeit. Az okokkal mit sem törődő tömegek Egyiptomban, Jordániában, Iránban, de a távoli Indonéziában is dühöngő, izraeli és amerikai zászlókat égető tüntetésekkel reagál-nak a látottakra.

 

 

 

Itt, Izraelben is megbolydult a milliónál népe-sebb – és egyre népesebb – izraeli arab nép-közösség: pénteken tízezer fős, heves tüntetés volt Szachnin galileai arab városban, de Kelet-Jeruzsálemben is csak erős rendőri fellépés tudta megfékezni az óvárosi Templomhegy mecseteiből kiáramló, köveket és Molotov-koktélt dobáló tömeget.

 

Az európai fővárosokban szinte kizárólag muzulmán bevándorlók és ezek leszármazottai, illetve helyi házastársai rendeztek tüntetéseket az izraeli követségek előtt. 

 

Aki saját fiát robbanóövvel küldte a halálba

Az izraeli légierő folytatja a Hamasz ideológiai és katonai vezetőinek célzott felszámolását.

 

Csütörtökön, január 1-én reggel egy repülő-gépről kilőtt rakéta lerombolta az Izrael elleni robbanóöves terror, majd a rakétaháború egyik szellemi atyja, Nizár Rájján (50) házát. Rájján mind a négy felesége és két gyermeke a romok alatt lelte halálát.

 

Rájján arról híresült el, hogy elsőszülött fiát robbanóövvel küldte zsidókat gyilkolni. Az atyai küldetés sikerrel járt: 2001. októberében a Rájján-csemete Éléj Szináj izraeli településen két izraeli fiatalt rántott magával a halálba.

 

Nizár Rájján, a muzulmán tudományok doktora a Hamasz legelső szellemi vezetője volt, mint a 2004 márciusában ugyancsak rakétával felszá-molt Ahmed Jaszin sejk utódja.

 

Egyházi szereplésén túl konkrét része volt terrorcselekmények kitervelésében is, egyebek között ő szervezte az asdodi kikötőben végre-hajtott, tíz halálos áldoztatot követelő öngyil-kos robbantást is.

 

Rájján gyakran mutatkozott katonai egyen-ruhában.

 

 

 

 

Palesztin pszichológiaI hadviselés

• Az elmúlt napokban a határon felsorakozott, a szárazföldi akció indulási parancsára várakozó sokezer izraeli katona meglepetten hallgatta a Gáléj Cáhál állomást, a hadsereg rádióját.

 

A népszerű zenét és betelefonálós műsorokat közvetítő adó hullámhosszára erős arab akcentussal beszélő bemondó lépett be. „Gyertek csak, várunk rátok. Élve innen nem fogtok hazakerülni: már vágyunk a véretekre!” – hangzott a Hamasz hébernyelvű üzenete.

 

• Ugyancsak az utóbbi napokban találomra kiválasztott izraeli mobiltelefonokra küldtek hasonló tartalmú, héber nyelvű sms-fenyegetéseket.

 

• Pénteken egy magát “Jurm team” néven neve-ző kibernetikai terrorcsoport “meghekkelte”, vagyis a saját gyalázkodó üzeneteit és képeit tette fel a “Jediot Ahronot” héber napilap angol nyelvű  hírportáljára.

 

A primitív üzenetek inkább nevetésre, mint aggodalomra késztették a kéretlen hallgatókat és olvasókat. Ugyanakkor minden katona tudja, hogy a veszély nem elhanyagolható. Az évek alatt előkészített alagutak nem csak az egyiptomi határra vezetnek, hanem a behatoló izraeli páncélosokat is várják, belsejükben tonnányi robbanószerrel.

 

Sok, nagyon sok függ a hírszerzéstől. Attól, hogy a hadvezetés minél pontosabban érte-süljön az előkészített halálos csapdákról.

 

A légitámadások nagy része eddig elérte célját, ami a kitűnően működő elhárítást dicséri, annak ellenére, hogy az izraeli hadsereg közel három és fél éve már nem tartózkodik a terepen.

 

Veszélyek

Az izraeli hadsereg 1967-től megszállása alatt tartotta a Gázai övezetet. Ariel Saron kormánya 2005 augusztusában kitelepítette az ott élő mintegy 9000 izraeli telepest és kivonta a hadsereget is.

 

A kivonulás előtt mind a polgári lakosság, mind a hadsereg katonái súlyos vérvesz-teségeket szenvedtek a helyi fegyveres terror-szervezetektől. A katasztrofálisan túlnépesedett és a zömében nagy szegénységben élő helyi palesztin lakosság körében nagy a Hamasz és más terrorszervezetek támogatottsága.

 

 

A Gázai övezet Izrael Földközi tengeri part-szakasza és az egyiptomi határ között, mintegy 50 kilométer hosszú sávban terül el. A fő problémát az egyiptomi határ közelsége jelenti: már a hadsereg kivonulása előtt alagutak tucatjait ásták a palesztinok a Gázai övezet déli határa és a közeli egyiptomi határ között húzódó keskeny, és az akkor még az izraeli hadsereg által őrzött földsáv, az úgynevezett „Philadelphi folyosó” alatt.

 

Az alagutakon főként fegyvereket csempésztek – és csempésznek a mai napig – egyiptomi területről a Gázai övezetbe, mialatt a palesz-tinokkal rokonszenvező egyiptomi határőrség tapintatosan „félrenéz”.

 

Az alig száz méter széles területsáv alatt ásott alagutak közül sokat felfedeztek és berobban-tottak az izraeli utászalakulatok, ám 2005. augusztusa óta „szabad a gazda”: ma fegyver-csempész alagutak százai vezetnek a Gázai övezet déli határövezete – főként Ráfiách (arabul Rafah) városa és az egyiptomi terület között.

 

Az izraeli hadsereg évekkel ezelőtt olyan alagutat is talált, amelyben sínek voltak lefek-tetve és motorral vontatott csilléken húzták át a határ túloldalán becsomagolt fegyvert – és nemcsak fegyvert: készpénzt, olcsó egyiptomi cigarettát, élelmiszert, ruhaneműt és mit nem… A Hamasz a csempészetből jó üzletet is csinál.

 

A hadsereg sokak által kárhoztatott kivonulása óta a Hamasz észak-koreai és kínai gyártmányú rakétákat is „importált”, éspedig – a londoni Times minapi értesülései szerint – olyan iráni gyártmányú, öt méternél hosszabb, 24 centi-méter átmérőjű Fajr-3 tipusú messzehordó rakétákat is, amelyek akár Dimonáig is elérnek, ahol – állítólag, Izrael által soha meg nem    erősítve – az ország féltve őrzött nagy-teljesítményű atomkohója működik.

H.L.