Lisztovszki Tünde / Magyar Kurír
Katolikus-Zsidó Világtalálkozó Budapest
Közösen tehetünk tanúságot olyan értékekről, mint az élet, az igazságosság, a szabadság, az emberi jogok, nem feledkezve meg arról sem, hogy a tízparancsolatot is mindketten magunkénak valljuk – mondta szerkesztőségünknek Walter Kasper bíboros, akivel a Katolikus-Zsidó Kapcsolatok Nemzetközi Bizottsága (ILC) konferenciája alkalmából beszélgettünk.
Bíboros úr mely területeken lát leginkább lehetőséget arra, hogy keresztények és zsidók közösen tegyenek a ma társadalmáért, különösen pedig hogyan járulhatunk hozzá ehhez az együttműködéshez mi, világi keresztények?
A zsidók és a katolikusok – a keresztények – többé-kevésbé ugyanazokat az értékeket vallják magukénak, és nagyon fontos, hogy közösen tehetünk tanúságot olyan értékekről, mint az élet, az igazságosság, a szabadság, az emberi jogok, nem feledkezve meg arról sem, hogy a tízparancsolatot is mindketten magunkénak valljuk. Ebben a posztmodern társadalomban nagy jelentősége van a közös tanúságtételnek, mert együtt erősebb a hangunk.
Latin-Amerikában már közösen dolgozunk alultáplált gyermekekért, együtt hoztunk létre egy intézetet, amely a Karitászhoz kapcsolódva végzi tevékenységét. Dél-Afrikában most kezdtünk el egy projektet olyan gyerekekért, akik már születésük óta HIV-vírussal fertőzöttek.
Számos lehetőség van az együttműködésre: a zsidóknak ugyanúgy vannak saját iskoláik, mint nekünk katolikusoknak. Hasonlók a problémáink: a finanszírozás, az állammal való kapcsolat stb. Küzdhetünk és akarunk is együtt küzdeni ezekben a kérdésekben. Szembe kell néznünk az emberi jogok kérdésével, főleg a diszkrimináció és az antiszemitizmus problémájával. A világban azonban katolikus-, sőt keresztényellenesség is van, jelenleg például Indiában okoz szenvedést a keresztényüldözés.
Így tehát együttműködünk hasonló értékek alapján, hasonló érdekek és hasonló kihívások terén. Az elmúlt 40 évben egyfajta szolidaritás, olykor barátság is létrejött zsidók és keresztények között, nemcsak az Egyesült Államokban, hanem Európában és a világ más részein is. Ma délelőtt előadást hallottunk arról, amit Mexikóvárosban és Latin-Amerika más városaiban már megvalósítottak. Ma már ezek a közös tevékenységek mondhatnánk „hálót” alkotnak, és ez nagy öröm, szinte csoda, hiszen a keresztények és zsidók közti történelmi múlt nagyon összetett és nehéz volt, de ez a II. Vatikáni Zsinattal kezdve megváltozott.
S mit tehetnek a világiak? Dolgozhatnak az emberi jogokért, a szeretetért, az igazságosságért, hiszen ezeken a területeken nemcsak püspökök és papok, hanem világiak is felelősségteljes szerepet töltenek be. Sok mindent lehet tenni, de elsősorban az a fontos, hogy keresztények és zsidók kihasználják a mindennapi élet adta találkozásokat arra, hogy megosszák egymással gondolataikat és problémáikat, amelyek gyakran igen hasonlóak. Mély baráti kapcsolatokat és bizalmat lehet építeni a két fél között.
A budapesti konferencia hogyan segíti elő, hogy közösen építsük és formáljuk társadalmunkat és a jövőképet?
Az első lépéseket már megtettük. Most összejöttünk itt Kelet-Európában – Közép-Kelet-Európában –, és az a benyomásom, hogy itt is számos tennivaló van. Magyarországon a soá nagyon kegyetlen volt, sok zsidó veszítette itt életét. Ezért Kelet-Európában, különösen Magyarországon, Ukrajnában, Lengyelországban, Oroszországban stb. sok még a teendő. Itt gyűltünk össze, hogy a világnak erre a részére is elhozzuk a zsidó-keresztény párbeszéd gondolatát.
A kongresszus témája: a vallás a mai civil társadalomban. Fontos téma ez, mert ma a társadalom állam és Egyház szétválasztását hangsúlyozza, de most gyakran nem egy olyan állammal szemben találjuk magunkat, amely tiltja a vallást, hanem a média társadalmával szembesülünk. Ezen a konferencián megnézzük, hogyan beszéljünk, hogyan cselekedjünk, hogyan tudunk szembenézni az új kihívásokkal, mint például a napjainkat jellemző újfajta intolerancia. Megnézzük, mit tud adni a vallás – a kereszténység és a judaizmus – az államnak, a társadalomnak: ezeket az értékeket, hiszen semmilyen állam, semmilyen társadalom nem tud értékek nélkül élni, másrészt pedig fontos megértenünk, hogyan őrizhetjük meg vallásszabadságunkat nemcsak magánszféránkban, hanem a közéletben is. Ma ezek az új kihívásokkal, új feladatokkal találkozunk, amelyek közösek mindkét vallási közösségben.
Az immár 40 évre visszatekintő eredményes párbeszéd útján mit lát ma fontosnak ahhoz, hogy ez a párbeszéd a jövőben is folytatódjon és fejlődjön?
Nagyon fontos a nevelés. Mintegy 40 éves párbeszéd áll mögöttünk, de most felnő egy új nemzedék. Át kell adnunk nekik a párbeszéd gondolatatát és az iránta való elköteleződést. A neveléssel ezt mindig újra kell kezdeni minden nemzedék számára. Ezért úgy vélem, a nevelés különösen fontos pont: közös projekteket kell létrehozni és kidolgozni az iskolákban a tolerancia, a kölcsönös tisztelet és egymás elfogadása érdekében. És fontos, hogy emlékezzünk a soára és a „Kristályéjszakára” – amelyről tegnap este emlékeztünk meg –, mert ezek szomorú események, ugyanakkor nyitottá kell tenniük bennünket a jövőre. Nagyon fontos lenne tehát egy közös nevelési projekt az új nemzedékek számára.
