egyik utolsó túlélője
jelentette be Piotr Cywinski, az auschwitzi múzeum igazgatója.
Mandelbaum, egy olkuszi (Dél-Lengyelország) zsidó család
gyermeke, a második világháború elején még el tudott rejtőzni a
németek elől, és egészen 1944 áprilisáig bujkált. Miután elfogták és
Auschwitzba vitték, a nácik egyenesen a gázkamrák kiürítését és a
holttestek elégetését végző „Sonderkommandóba” sorozták be. Az
egység kizárólag zsidó fiatalokból állt. Így lett ő is szemtanúja a
tábor története legnagyobb tömeggyilkosságainak, amikor alig két
hónap alatt 300 ezer magyar zsidót gázosítottak el.
A „Sonderkommando” feladata volt az is, hogy megvizsgálja a
halottak testnyílásait értékek után kutatva, ők törték ki az
áldozatok még meglévő aranyfogait is. Amikor 1944-ben a
krematóriumok már nem tudtak „lépést tartani” az elgázosítottakkal,
az egység tagjainak két hatalmas gödröt kellett ásniuk, hogy abban
égessék el a halottakat.
1944. október 7-én Mandelbaum is részt vett az auschwitzi rabok
lázadásában, amit az SS-ek hamar levertek, és 451 foglyot azonnal
kivégeztek. 1945. januárjában, még a tábor felszabadítása előtt
elindított halálmenetből megszökött és egy tanyán rejtőzött három
hétig, majd szemtanúnak jelentkezett a náci háborús bűnöket
megállapító bizottságnál.
Auschwitz-Birkenauban 1940 és 1945 között 1,1 millió embert,
köztük egymillió zsidót öltek meg.
A „Sonderkommando” több száz tagja közül mindössze 70-en élték
túl a háború végét. A múzeumigazgató szerint Henryk Mandelbaum volt
az, aki legtöbbet tanúskodott az átélt borzalmakról.
Lengyelországban telepedett le, de gyakran elutazott Németországba
is, hogy tapasztalatairól beszéljen. Különösen fontosnak tartotta,
hogy a fiatalok tudják, mi történt a haláltáborokban.
Mandelbaum egyike volt annak a 32 auschwitzi túlélőnek, akiket
kiválasztottak 2006. június 26-án az egykori haláltáborba látogató
XVI. Benedek pápával való találkozásra, és együtt imádkoztak a
katolikus egyházfővel a tábor legrégibb részén, a Kivégzettek
Falánál.
BreuerPress-MTI
