Nap-kelte Kinn, padon

Mv.: – David Admon, Izrael budapesti nagykövete a vendégünk. Szavait majd Breuer Péter újságíró kollégám fogja tolmácsolni. Hát óriási a botrány az Ön személye körül. Tele vannak a lapok azzal, hogy korrupció miatt vizsgálat indult Ön ellen, és ezért hazahívták. Azt mondták, hogy azonnali hatállyal hazahívták, ehhez képest még mindig itt ül. Az hogy lehet?

David Admon nagykövet: – Jó reggelt kívánok mindenkinek! Bocsánat, hogy héberül beszéljek!
Mv.: – Igen.
David Admon nagykövet: – Hát az a dolog, hogy a helyzet a következő. Én itt ülök Önöknél. Hisz senki nem rendelt haza, senki nem hívott fel telefonon, senki nem beszélt velem. Ez össze-vissza hallomások és pletykák. Én befejezem küldetésemet szeptember 15-én, pont három esztendeje szolgálok az Önök hazájában. Szeptember 10-én, a zsidó újév hajnalán, beköszöntésén egy hatalmas fogadást fogok adni a rezidenciámon. Nagyon-nagyon sok itteni barátomat meghívtam, és mindenkitől el fogok búcsúzni, és szeptember 16-án egy légitársaság menetrend szerinti járatával megérkezem az Ígéret földjére.
Mv.: – Bocsánat egy pillanatra, akkor ezek szerint az nem felel meg a valóságnak, hogy az izraeli külügyminiszter néhány más nagykövettel együtt Önt is visszarendelte állomáshelyéről?
David Admon nagykövet: – Nem.
Mv.: – Nem. Tehát Ön nem is kapott a Külügyminisztériumból semmilyen utasítást erre vonatkozóan?
David Admon nagykövet: – Semmit.
Mv.: – Semmilyet.
David Admon nagykövet: – Mostanáig, azt mondani…
Mv.: – Igen, hát holnap még megjöhet egy ilyen távirat, az elképzelhető.
David Admon nagykövet: – Hát, ki tudja, holnap vagy holnapután. Csak nem az a kérdés.
Mv.: – Igen. Na most egy pillanat! Azt mondta, hogy egy nagy fogadáson fog elbúcsúzni.
David Admon nagykövet: – Igen.
Mv.: – Ha már a fogadást említette, ugye az újságok mindenfélével tele vannak. Többek közt azzal, hogy Ön számos alkalommal izraeli állampénzen adott nagyszabású fogadásokat a barátainak, magánrendezvényeket finanszírozott állami pénzből.
David Admon nagykövet: – Hát azt kell mondani, hogy tulajdonképpen ez a feladatom, ezért vagyok nagykövet. Ezt kell, hogy tegyem Magyarországon. Elképzelhető, hogy én egy másfajta nagykövet vagyok. Én ki kell, hogy jelentsem, hogy amikor ideérkeztem Magyarországra, illetve Magyarországra indulásom előtt Ariel Saron, az akkori miniszterelnök beszélgetésre hívott. Ezen a beszélgetésen Kiss Péter, a Magyar Köztársaság miniszterelnök-helyettese is jelen volt. Egy nagyon hosszú beszélgetésünk volt, és abból szeretnék idézni. Ezen a találkozón a legfontosabb feladat, amivel megbíztak engem, a két ország közötti gazdasági kapcsolatok felfejlesztése. Mindannyian pontosan tudják azt, hogy a két ország közötti kapcsolatok akkor 100 millió dollár volt, és ma már 500 millió dollár felett vagyunk. Akkor 2,5 milliárd dollár volt a befektetés, ma ennek már a dupláján vagyunk. Én nagyon sok időt fektettem ebbe bele. Nagyon sok ember azt hiszi, hogy talán nem ez a feladata a nagykövetnek. Én úgy érzem, hogy ez a feladatom. Lehet, hogy tévedtem? Az idő majd megmondja. Én négy fontos feladatot jelöltem ki magamnak. Az egyik, nagyon fontos volt a gazdasági kapcsolatok fejlesztése, a második a kulturális kapcsolatok, és természetesen ennek is láthatjuk az eredményét. A harmadik a két ország közötti kapcsolatok, és nagyon sokat fektettem a zsidó szervezetekkel való kapcsolatba. Éppen ezért nem ültem az irodába, állandóan úton voltam. Nem látom magamat, nem látom magamat egy tengeralattjáróba, akár egy sárga tengeralattjáróba egy követség mélyén. Szinte nincs olyan város Magyarországon, ahol nem jártam volna. Nincs olyan politikus, akit nem ismernék. Így aztán tudja mit, akár bocsánatot is kérhetek, hogy ilyen nagykövet voltam, de minden nagykövet másképp dolgozik. Én így dolgoztam. Ezek után, amikor én újból láttam…Csak egy dologgal fogok végezni, kérem szépen!
Mv.: – Igen.
David Admon nagykövet: – Amikor pár héttel ezelőtt újra láttam, hogy bizonyos szervezetek, bizonyos emberek megújítottak, egy újabb levelet küldtek Jeruzsálembe, amit már egyszer tisztáztak, de én újra kértem a Külügyminisztérium államtitkárát, hogy újra vizsgálják fölül. Egyszer már bocsánatot kértek tőlem, hogy tévedtek. Most vizsgálják meg újból. Két évvel ezelőtt…
Mv.: – Tehát Önt egyszer már feljelentették.
David Admon nagykövet: – Igen.
Mv.: – Akkor tisztáza magát a vizsgálat alól.
David Admon nagykövet: – Természetesen ez volt két évvel ezelőtt, ezt most megújították.
Mv.: – És most ezt újra mások, akik Önnel nem szimpatizálnak, megtették.
David Admon nagykövet: – égy van.
Mv.: – Értem. Na most akkor semmi nem felel meg a, a, azokból a híresztelésekből, mármint az igazságnak nem felel meg, hogy Ön különböző izraeli üzletemberektől pénzt fogadott el azért, hogy ők itt Magyarországon befektetésekhez…
David Admon nagykövet: – Hát jönnek és vizsgálnak.
Mv.: – … és bizniszhez jussanak?
David Admon nagykövet: – Hát ez egy ilyen borzasztó dolog, dolgot mondanak rám.
Mv.: – Kérdezem, kérdezem, hogy Ön, Ön akkor nem fogadott el pénzt?
David Admon nagykövet: – Semmit! Áh! Hogy lehet mondani ilyen dolgot. Én mégiscsak el kell, hogy mondjam, hogy a gazdasági kapcsolatokon nagyon sokat dolgoztam. Tehát azok a féltékeny emberek, akik ezeket állítják, mit tudnak ők mondani? Ez nagyon fontos. Az üzleti szférának az embereitől, akik idejöttek, nagyon sok pénzt gyűjtöttem. Több, mint 300 ezer dollárt gyűjtöttem össze, hogy kulturális célokat tudjak támogatni, amire nincs a költségvetésben pénz. Ezek a gazdasági…
Mv.: – Honnan szedte ezt a …
David Admon nagykövet: – … ezek több mint 300 gyereknek Izraelbe való….
Mv.: – … 300 ezer dollárt?
David Admon nagykövet: – Ezt a 300 ezer dollárt arra használtam fel többek között, hogy Izrael támadott területeiről közel 300 gyereket…
Mv.: – De honnan gyűjtötte a 300 ezer dollárt?
David Admon nagykövet: – Azoktól a befektetőktől, azoktól a barátoktól, ezt természetesen nem én kaptam a zsebembe, ez teljesen hivatalos formában megérkezett a követség pénztárába. Egy, ezek a pénzek nem hozzám jöttek, ez egy alapítványhoz érkeztek, amit direkt erre a célra hoztak még mások előttem létre.
Mv.: – És ezt is dokumentálni tudja, hogy ez is egy…
David Admon nagykövet: – Természetesen. Micsoda kérdés! Így aztán érthető, hogy arra kértem őket, hogy mint két évvel ezelőtt, jöjjenek újból és próbálják újból ellenőrizni ezt. 2,5 évvel ezelőtt hatalmas sarat dobtak rám, most újból. Éppen ezért kértem, hogy jöjjön. Jöttek egyszer, jöttek kétszer, jött az ellenőrök harmadszorra. Nem találtak semmit. Bocsánatot kértek, elmentek. Egyetlen dolgot mondtak, hogy szép dolgokat csináltam. Most újból sarat dobtak rám, jöjjenk és ellenőrizzék még egyszer. De én befejezem küldetésemet pontosan egy hónap múlva…
Mv.: – Ha már a, ha már a…
David Admon nagykövet: – És én nagyon örülök annak, hogy itt lehettem és hogy itt dolgozhattam.
Mv.: – Ha már a sárdobálásnál tartunk, vannak olyan vélemények is, miszerint például művészhajlamokkal megáldott feleségének a kiállításait, amelyek Magyarországon számtalan városban voltak, azokat is izraeli állami pénzből finanszírozta. Ez se felel meg a valóságnak?
David Admon nagykövet: – Isten ments! Én el kell, hogy mondjam, le kell, hogy szögezzem, nem engedtem, és a feleségem nem is akarta, egyetlen egy képét a feleségemnek nem engedtem, hogy eladja. Sőt, még ajándékba sem engedtem, hogy adja, hogy nehogy Isten ments valaki azt mondja, hogy erre használtam föl. Meg kell, hogy mondjam egyszerűen, hogy az én feleségem már 30 éve művésznő. Nem akkor lett művész, amikor Magyarországra érkezett. De akkor, amikor az első kiállítása volt a Műcsarnokban 2,5 évvel ezelőtt, olyan nagysikerű volt, hogy azóta egyfolytában mindenféle szervezetek azt kérik, hogy mutassa be. El kell, hogy mondjam, hogy Krakkóban is, Pozsonyban is, és a környező országokban is voltak kiállításai, nem csak itt. Annyira népszerű és annyira sokan kérik, hogy kiállítást szervezzen, és hogy bemutassa a képeit, egyetlen kiállítását sem volt támogatva állami pénzből, és semmiféle segítséget nem kapott.
Mv.: – Ez fontos, hogy ezt most itt elmondta. És mi a helyzet a legújabb váddal, miszerint nemrégiben a pasaréti templomban szombaton esküdött vállalkozó barátját és a násznépét látta vendégül izraeli állampénzen?
David Admon nagykövet: – Mindenekelőtt el kell, hogy mondjam, hogy ez a feladatom. Egy nagykövet feladata a rezidencián ünnepségeket…
Mv.: – Fogadásokat tart.
David Admon nagykövet: – Fogadásokat. De ez legyen pénteken, szombaton, vagy a hét bármely napján, semmiféle tiltás erre nincsen.
Mv.: – Hátha kiment, szerintem nyugodtan vacsorázhat szombat este is velük, ezt én, azt én értem. Ebben a, ebben a váddal kapcsolatban ez az egy, amit nem értettem.
David Admon nagykövet: – El kell, hogy magyarázzam, hogy azon a napon teljesen véletlenül házassági évfordulónk volt, pontosan 25 esztendeje, hogy feleségül vettem a feleségemet, és a barátom, ez a bizonyos vállalkozó pontosan aznap a lányát férjhez adta. És azt mondtam, hogy mikor befejeztétek a templomot, mindenféle zenebona nélkül…
Mv.: – Sétáljanak át a rezidenciára.
David Admon nagykövet: – Sétáljatok föl, meghívlak, gyertek fel hozzánk. Egy könnyű kis ebédet kaptak, és nagyon jó volt, semmiféle biztonsági emberek, akiknek nem kellett volna, hogy ott lenni, nem voltak ott. Csak az történt, aminek történnie kellett. Így aztán meg vagyok győződve arról, hogy, hogy a, hogy a vita például, hogy miért utaztam el egy kosárlabdameccsre? De el kell, hogy mondjam magának, hogy nemcsak kosárlabda, hanem futballmeccsekre is elmentem. Maccabi Tel-Aviv-Zágráb, Zágrábban volt.
Mv.: – Ha Ön egy Maccabi Tel-Aviv drukker, akkor elmehet egy meccsre…
David Admon nagykövet: – És, és miért, miért lenne nekem tilos?
Mv.: – … ha nem az izraeli állam pénzéből utazik el.
David Admon nagykövet: – Hát, az nem igaz. Én, mint egy nagykövet, nekem van egy autóm, ami a követségé, de az én fizetésemből minden egyes hónapban – mert ez egy demokratikus államban így megy – levonnak a fizetésemből autóhasználatért. Három év alatt sehova nem indultam el privát célra.
Mv.: – Ez volt az egyik.
David Admon nagykövet: – És szombaton és vasárnap is…
Mv.: – égy döntött, hogy akkor elmegy a Maccabi-meccset megnézni.
David Admon nagykövet: – És akkor miért ne? Én úgy érzem, hogy én megengedhetem magamnak, hogy mint egy szabad ember, elmenjek egy ilyen meccsre. Vannak nagykövetek, akik a hétvégén elutaznak kirándulni. Én különböző városokat megyek el meglátogatni, a városokat átvizsgálom, hogy történelmileg mi volt. Évekkel ezelőtt 1,5 millió zsidó élt. Megnéztem, nagyon meg vagyok elégedve, hogy sikerült az országot megismernem, a történelmi helyeket meglátogatni. Én bocsánatot kérek azért, hogy vannak emberek, akik azt hiszik, hogy másképp kellett volna, hogy viselkedjek, hogy abba a bizonyos sárga tengeralattjáróba kellett volna a követség alatt megbújjak, és ne menjek sehova, és onnét próbáljak bármit is tenni. Így aztán nagyon köszönöm, hogy végre valaki megkérdezte tőlem és elmondhattam az általam vélt igazságot.
Mv.: – Köszönöm, hogy itt volt.
David Admon nagykövet: – Én is nagyon köszönöm!