Az elismerésben azok a kiváló embereknek részesülhetnek, akik az elmúlt időszakban sokat tettek azért, hogy a társadalmi béke, a felekezetek közötti párbeszéd erősödjön.
A díj átadására idén, az 5767. zsinagógai év alkalmából:
2006. november 26-án délután fél 3-kor kerül sor,
a Mazsihisz Budapest, VII. kerületi Síp u.12. szám alatti II. emeleti dísztermében
Az idei díjazottak:
Dr. Plankó Erika az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium főosztályvezető-asszonya
„a kárpótlási rendszer megteremtésében végzett meghatározó tevékenységéért, az egyéni és a közösségi zsidó kárpótlási folyamat kiteljesítése során kifejtett áldozatos munkájáért”
Dr. Erdő Péter bíboros-prímásnak Esztergom-Budapest Érseknek a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökének
„a magyarországi zsidóság és a magyar katolikusok közötti párbeszéd elősegítéséért, a holocaust során meggyilkolt zsidók és az embermentők emlékének megőrzéséért”
Erdő Péter esztergom-budapesti érsek
Magyarország prímása hatgyermekes értelmiségi családban, 1952-ben született Budapesten. Középiskolai tanulmányait a budapesti Piarista Gimnáziumban végezte. Egy évig az esztergomi Érseki Papnevelő Intézetben, majd a budapesti Központi Szemináriumban készült papi hivatására; illetve folytatta teológiai tanulmányait előbb az esztergomi Érseki Hittudományi Főiskolán, majd a budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémián.
1975-ben Budapesten szentelték pappá, utána Dorogon működött kápláni beosztásban, s 1976-ban a Hittudományi Akadémián summa cum laude eredménnyel teológiai doktorátust tett. Később Rómában a Pápai Magyar Intézet ösztöndíjasaként kánonjogi tanulmányokat folytatott, s azok befejezéseként 1980-ban kánonjogi doktorátust szerzett.
1980-1986 között az esztergomi Érseki Hittudományi Főiskola teológiai tanára volt, 1983-ban a budapesti Hittudományi Akadémián teológiából habilitált. 1986-tól 1988-ig a római Pontificia Universitá Gregoriana megbízott, majd 1988-tól 2002-ig meghívott egyetemi tanára. 1987-ben a római Pápai Magyar Intézet megbízott rektora. Az időközben alapítója nevét fölvett Pázmány Péter Hittudományi Akadémia (1993-tól Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Hittudományi Kar) tanszékvezető tanáraként ténykedett 1988-tól 2002-ig, 1996-1998-ig annak dékánja. 1998-tól 2003-ig ellátta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektori tisztségét; 1996-tól 2003-ig az egyetem Kánonjogi Posztgraduális Intézetének elnöke volt.
Két alkalommal (1995, 1996) a University of California ösztöndíjas kutatója, 1994-1995-ben az Esztergomi Érseki Bíróság helynöke, 1994-1998 között püspöki helynök az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében, s vendégprofesszor: Pontificia Universidad Católica Argentína (Buenos Aires, 1996), Pontificia Universitá Lateranense (Róma, 1997).
1990-ben pápai prelátussá nevezték ki, majd 1994-ben apostoli protonotárius lett. II. János Pál pápa 1999. november 5-én Puppi címzetes püspökévé, egyben a Székesfehérvári Egyházmegye segédpüspökévé nevezte ki, majd a Szentatya 2000. január 6-án a római Szent Péter bazilikában püspökké szentelte.
1986-tól a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Egyházjogi Bizottságának titkára, később elnöke.
1990 és 2001 között tagja volt több állami felsőoktatási kuratóriumnak és testületnek, így a Felsőoktatási és Tudományos Tanácsnak (FTT, Budapest). Részt vett a vallásszabadsággal és az Egyházzal kapcsolatos számos állami törvény előkészítésében a Katolikus Egyház képviselőjeként, valamint az egyházi delegáció tagjaként Magyarország és a Szentszék között több megállapodás előkészítésében. 2001-tól az European Academy of Sciences and Arts (Salzburg) tagja.
Mindeközben tekintélyes tudományos irodalmi tevékenységet fejtett ki, melynek gyümölcse 200 szaktanulmány és 20 könyv az egyházjog és a középkori kánonjogtörténet köréből.
Munkásságát kiegészíti több folyóirat és sorozat alapítása, elindítása, főszerkesztése.
E nagy ívű tudományos munkásság honorálásaként a következő díjakban, illetve kitüntetésekben részesült: Institut Catholique de Paris díszdoktorátus (1996); Stephanus díj, Budapest (1997); a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje (1998); Galileo Galilei díj, Pisa (1999); Kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem díszdoktorátus (2001).
II. János Pál pápa 2002. december 7-i kelettel áthelyezte az Esztergom-Budapesti Metropolitai székre, kinevezvén őt esztergom-budapesti érsekké, Magyarország prímásává. Az új prímás, Esztergom 82. érseke, székfoglalóját 2003. január 11-én tartotta az esztergomi főszékesegyházban, február 2-án pedig a budapesti Szent István-bazilikában találkozott a fővárosi hívekkel. II. János Pál pápa 2003. szeptember 28-án kinevezte a bíborosi testület tagjává. 2003. október 10-én megvédte a Magyar Tudományos Akadémia doktora címet.
2006. januárjában az ENSZ első Holokauszt áldozatainak emléknapján beszédet mondott a magyar parlament épülete előtt.
2006. áprilisában a Mindentudás Egyetemén előadást tartott Dr. Schweitzer Józseffel Húsvét: a Szabadság ünnepe – a Feltámadás ünnepe címmel.
2006. szeptember 18-án az ő celebrálásával boldoggá avatták a mártírhalált halt, zsidókat mentő Salkaházi Sárát
2006. novemberében közös könyvet jelentetett meg Dr. Schweitzer József, nyugalmazott országos főrabbival, Vizy E. Szilveszter a Magyar Tudományos Akadémia elnökével – Hit- Erkölcs- Tudomány címmel
2006-ban megválasztották az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnökévé
Dr. Plankó Erika
Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát 1985-ben. Igazságügyi pályafutását a Budapesti IV. és XV. kerületi Bíróságon kezdte bírósági fogalmazóként, majd a jeles eredménnyel letett bírói-ügyészi szakvizsga után három évig büntető ügyszakban bíráskodott.
1991-ben került az Igazságügyi Minisztérium Büntetőjogi Főosztályára, ahol részt vett többek között a büntetőeljárási törvény újraszabályozási koncepciójának kialakításában, a kommunista diktatúra idején koncepciós perekben elítélt ártatlan embereket utólag tisztázó, erkölcsi elégtételt adó, a demokratikus Magyarországra háruló kötelezettségként hozott semmisségi törvények előkészítésében, később pedig a XX. század folyamán a magyar állam által okozott sérelmek és károk részleges reparálását célzó jogszabályok, a személyi kárpótlással és a jóvátétellel kapcsolatos normák kidolgozásában.
1992 szeptemberétől kapott megbízást főosztályvezető-helyettesként, később főosztályvezetőként a Közigazgatási Államtitkári Hivatal vezetésére. A szervezési, irányítási és koordinációs feladatok mellett részt vett a kárpótlási jogszabályok módosításának kodifikációs és parlamenti munkáiban, vezette a zsidó közösségi kárpótlással foglalkozó tárcaközi bizottságot. Ebben a minőségében hozzá tartozott a Központi Kárrendezési Iroda és a 13 területi kirendeltségek ügyfélszolgálati irodáinak felügyelete.
2004-ben felügyeleti hatásköre nagymértékben megnőtt: a kárpótlási ügyek mellett több fontos feladat mellett a Roma Antidiszkriminációs Hálózat szakmai működtetése és felügyelete is hozzá tartozik. 2006-tól az Igazságügyi Hivatal tevékenységének felügyelete, a személyi és vagyoni kárpótlásról, az áldozatsegítésről és az áldozatok állami kárenyhítéséről szóló jogszabályok előkészítése, és az Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézetek Hivatala feletti felügyelet is az ő hatáskörébe tartozik.
Kiemelkedő szakmai munkáját az igazságügy-miniszter 1991-ben Igazságügyi Tanácsosi címmel, 2000-ben Deák Ferenc Díjjal jutalmazta. A Soát Túlélők Központi Izraeli Szervezete 2006-ban a „túlélőknek nyújtott segítő tevékenységéért” részesítette kitüntetésben, amelyet a Jad Vasem intézetben vett át, majd ez év októberében a Köztársasági Elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntette ki.
Az igazságtétel keretében 1991 óta részt vett a törvénytelen elítélések semmissé nyilvánításáról szóló és a politikai üldözöttek kárpótlásáról szóló valamennyi törvény és végrehajtási rendelet megalkotásában. Ennek során mind a parlamenti munka, mind az érintetteket képviselő érdekvédelmi szervezeteivel való közvetlen és folyamatos kapcsolattartás is a feladata volt.
Meghatározó, kezdeményező szerepe volt a zsidó közösségi kárpótlás szabályozásának kialakításában, az 1997-es törvénnyel a jogrendbe iktatott Magyar Zsidó Örökség Közalapítvány létrehozásában, az azt megelőző – éveket felölelő – egyeztetések koordinálásában, szakmai előkészítésében, ennek keretében a magyar és a nemzetközi zsidó szervezetek képviselőivel való kapcsolattartás alakításában.
Személyes és alapvető szerepe volt az elhalt holocaust áldozatok után járó jóvátétel évek óta húzódó ügyének törvényes, méltányos rendezésében; az élet elvesztéses kárpótlás végrehajtásának a jogosultak érdekében történő, az érintettek személyes körülményeit előtérbe helyező megszervezésében.
Ennek során külön, kiemelt figyelmet fordított az izraeli túlélők helyzetének rendezésére. Az intézményes, formális kereteken messze túllépő, olyan közvetlen munkakapcsolatot alakított ki a külföldi érintetteket képviselő zsidó szervezetek munkatársaival, amelynek keretében több 10 000 ember ügye intéződhetett el megnyugtatóan – ingyenesen vagy igen csekély költséget róva az érintettekre, több száz estben külön konzultált a személyes tragédiákból következő speciális bizonyítási nehézségekről.
Nagyon sok lakossági fórumot szervezett és vezetett itthon, Izraelben (Tel-Aviv, Jeruzsálem, Netanya és Naharia, Petah Tikva) és Erdélyben, ennek során több száz hazai és külföldi érintett ügye intéződött el közvetlenül a helyszínen, sok esetben krízis-helyzetek kezelése mellett.
Személyéhez a kötődik a legutóbbi két törvény is, melynek nyomán közel 100 000 olyan érintett még benyújthatja kárpótlási igényét ez év végéig, aki valamilyen okból ezt eddig nem tette meg. A zsidóság sérelmeinek jóvátételét célzó alapszabályok megszületését követően, az elmúlt 15 évben a zsidóságot ért sérelmekre vonatkozó bármilyen jogalkotási feladattal kapcsolatosan dr. Plankó Erika tölti be kizárólagosan az „ügygazda” szerepét.
Breuer Péter -BPI
