Meir Beck búcsúzik

A szobádban látható rengeteg fotó magáért beszél. Egyrészt a rengeteg új olé, aki a segítségeddel költözött „haza”, másrészt Izraelben lakó családod, gyermekeid, gyönyörű unokáid, akik hazavárnak. Mi hozta úgy, hogy Magyarországra gyere dolgozni?



– Egyfajta családi elhivatást, apám végakaratát teljesítettem be itteni küldetésemmel. Apám, mielőtt alijázott, a kaposvári hitközség elnöke volt, nagybátyám, Izsák Ede pedig a cionista szövetség elnöke a háború előtt. Én még itt születtem, de gyerekkoromban kerültem Izraelbe. Ilyen háttérrel érkeztem Magyarországra feleségemmel, Hayával.
– Megfelelt várakozásaidnak az itt eltöltött idő?
– Nekem rendkívül sokat adott ez a munka. Különleges érzés, hogy tanúja lehetem, sőt segíthettem abban, hogy egyes emberek mind mélyebben éljék meg zsidóságukat. Az alijázók számát is sikerült növelnem a három év alatt, de számomra még fontosabb volt, hogy minél több embert hozzak össze, ismertessek meg egymással, mert így erősödik a közösség. A Szolidaritási Nap ebből a szempontból hallatlan siker és az összefogás példája volt, hiszen 19 zsidó szervezet együtt vett részt megvalósításában. Ilyen kiváló együttműködés nem is eredményezhetett mást, mint hogy nagyon sok zsidó ember eljöjjön, részt vegyen a rendezvényen.
– Milyennek látod az itteni diaszpóra és Izrael kapcsolatát?
– Én úgy gondolom, hogy semmi sem erősítheti jobban egy zsidó ember kötődését Izraelhez, mint ha személyesen ellátogat oda. Az ország gyönyörű, egyszerűen látni kell! Ezért végig az volt a célom, hogy minél több fiatalnak és idősnek segítsek ebben. Különösen büszke vagyok arra, hogy most nyáron, a háború heteiben, közel hatvan fiatal utazott el országjáró körútra, miközben más csoportok sorban lemondták izraeli útjukat. Ez sokat jelentett Izraelnek, az ott élő embereknek is, hiszen érezték, hogy zsidó testvéreik velük vannak, nem feledkeznek meg róluk a legnehezebb időkben sem.
Ugyanígy nagyban erősítette az összetartozás érzését, hogy 120 izraeli gyereket Magyarországra hoztunk, hogy ki tudjanak kapcsolódni, egy rövid időre el tudják feledni a háború megpróbáltatásait. Ezek a fiatalok jó emlékükben fogják megőrizni Magyarországot, az ittenieket.
– Három év után hazatérsz, hogyan tovább?
– Úgy érzem, hogy sikeres küldetés végén térek vissza Izraelbe, de olyan sokakkal alakítottam ki remek kapcsolatot itt, hogy ezeket biztosan ápolni fogom a jövőben is, úgyhogy nem búcsúzom végleg. Végezetül az erec hasábjain is mindenkinek köszönöm, hogy támogatták a Szochnut és az én tevékenységemet, a Mazsihisznek, a Jointnak, más szervezeteknek és sok barátomnak és sok sikert kívánok nekik a zsidóságért végzett munkájukban!

Meir Beck emlék-lapot adományozott azoknak a zsidó vezetőknek és magánszemélyeknek, akik támogatták a Szochnut sikeres munkáját. Emléklapot kapott: Feldmajer Péter, Zoltai Gusztáv (képünkön), Helle Zsuzsa, Radó Ákos, Reitter György, Michael Saábi, Schimmel János.