Tóraadás ünnepe, a Tóra átvételének ünnepe

Pészáh második napjának reggelén a bibliai időkben a közösség egy omernyi mennyiségű árpát vitt fel a Szentélybe, hogy köszöntse a föld termékenységének újjáébredését. Az árpa korán érő gabonaféle. Ezzel az ünnepséggel az aratás ideje is megkezdődött.


Vallási naptárunkban ez a periódus, „az omerszámlálás ideje”, az egyik legszebb időjelképpé lett. Attól a naptól kezdve, amelyen az első omernyi árpa Jeruzsálembe érkezett, hét teljes hetet számoltak ki. Immáron 4 évezrede az ötvenedik napon ünnepelte és ünnepli mai nap is a zsidóság, a nyárünnepet, Sávuot-ot. Régen a föld első termését és gyümölcseit vitték áldozatként, ma örömünnepünk van, a Tóraadást ünnepeljük, illetve azt, hogy megkaptuk a Tórát. Hét hét telt el a kivonulástól pészáhtól. Ezek a tények az ünnep nevét is megmagyarázzák. Sávuot héberül „heteket” jelent. A görög pentekosztesz annyit tesz: „ötvenedik nap”. (Ebből ered a magyar „pünkösd” szó is.)
Hogyan is ünneplünk?
A diaszpórában sziván hónap hatodikán és hetedikén kerül sor sávuot napjainak megünnepelésére, míg Izraelben csak hatodikán.
A Tóra így írja: „Hét hetet számolj magadnak; attól fogva, hogy kezdenek sarlót vinni az álló gabonába, kezd el számlálni a hét hetet. És tartsd meg a hetek (sávuot) ünnepét az Ö.valónak…” Az ünnep ezen elnevezése a mezőgazdasági tevékenységre, az aratási időszakra utal, amely, mint írtuk az árpa aratásával vette kezdetét peszáhkor és most a búza aratásával folytatódik.
A sávuot szó azonban jelenthet esküket is, mert a hagyományos magyarázat szerint két eskü is kötődik e naphoz. Az egyiket a zsidó nép tette a kinyilatkoztatást hallván:
„Megcselekedjük és meghallgatjuk!”
Míg a másik esküt maga az Örökkévaló tette ott a kinyilatkoztatás utáni pillanatban:
„És ti lesztek számomra a papok birodalma és megszentelt nép!”
A kettős esküt is ünnepeljük ezen sávuotkor.
A sávuot másik elnevezése: a zsengék napja (jom hábikurim), ugyanis a Tóra írja:
„A zsengék napján is, midőn bemutattok új lisztáldozatot az Örökkévalónak, heteitek (sávout) ünnepén…”
Az ünnepnapon, a jeruzsálemi Szentély fennállásának idejében, a Tóra által Izrael földjének gazdagságát és jóságát szimbolizáló hétféle gyümölcsöt: búzát, árpát, szőlőt, fügét, gránátalmát, olajbogyót és datolyát vittek fel a Szentélybe, ahol azt kohanitáknak és a földdel nem rendelkezőknek adták.
Sávuot ünnepét a zsidó hagyomány érdekes módon egyszerűen csak a bezárás ünnepének is nevezi, mivel ez az az ünnep, amely 49 nap után lezárja peszáh napjait.
Tudnunk kell, hogy az egyiptomi kivonulás végső és legnagyobb célja a Tóra átadása volt, hiszen a zsidó nép pusztán a szabadság adományával még nem lett nép!!!
Vallástörvényeink nélkül esendőek lennénk. – és ez lett az ünnep lényege!
A mai napig számunkra Sávuot azon csodálatos esemény emlékezetét őrzi, amely Izrael gyermekeivel történt az egyiptomi kivonulás után, amikor letáboroztak a Szinaj-hegy lábánál. Az esemény a Kinyilatkoztatás volt: az Örökkévaló kinyilvánította akaratát Izrael előtt. Ezt a Tízparancsolat kihirdetése jelezte.
Bár a Tórát, amely összesen 613 parancsolatot tartalmaz, nemcsak ezek a parancsolatok alkotják, de ezek képezik az alapját. A Tízparancsolat vált a nyugati kultúrák többségének erkölcsi alapjává.
Nem tudjuk, hogy pontosan mi módon történt az Isten és az ember közötti kommunikáció, s erről a nagy gondolkodók és bölcsek is különbözőképpen vélekedtek, de hihetetlenül fenséges eseménynek, egyedülálló szellemi tapasztalatnak kellett lennie, amely örökre kitörölhetetlen nyomot hagyott a zsidóság jellemén, hitén és sorsán. Ez a nap meghatározta és jelenleg is meghatározza a zsidó nép mindennapjait, életét, sorsát. Akkor és ott azonban csak a Tóra átadása történt meg, mert az elfogadás, az elsajátítás azóta is tart, azóta is folyamatos, napról-napra történik.
Sokféle módon emlékezünk meg erről a napról. Talán a leglátványosabb, hogy a zsinagógát még az ünnepet megelőzően szokás zöld ágakkal, lombokkal, virágokkal díszíteni, mert a sivatagi Szináj-hegy is virágba borult annak idején a nagy esemény tiszteletére a Tóra adását megelőzően. Vannak oly helyek, hol gyümölcsökkel is díszítenek, az első termés Szentélybeli bemutatására emlékezve.
Nagyon szép szokás, hogy vannak helyek, hol az ünnep napján csak tejes ételeket esznek. A tej, bölcseink szerint, olyan, mint a Tóra, mert ahogyan a tej táplálja a kisgyermeket, a Tóra úgy táplálja és erősíti a zsidókat.
Összefoglalva, a Sávuot ünnepe annak a szellemi tanulságnak a jelentőségét emeli ki, hogy az elnyomás megszűnése és a politikai szabadság kivívása nem lesz teljes, míg meg nem koronázza a szellem, a fegyelem és a kötelességek egysége, amely a Kinyilatkoztatásban és a Tóra adásában és a nemzetté válásban teljesedett ki.
Ha a gondolataim végén egy szóval szeretném kifejezni az ünnepet, akkor azt mondhatnám: ez a zsidóság és a Jóteremtő barátságának a napja. És nekünk kései utódoknak nagyon kell vigyáznunk azokra a barátságokra, amiket szeretve megörököltünk.

Radnóti Zoltán rabbi
Erec.hu