Egy jó poénért hajlandó volt Bát-Jámból, ahol lakott, elmenni Natanjára – gyalog. Ezt persze a gyakorlatban soha nem tette, ehhez túl lusta volt. Neve a magyar zsidó korrajza: Frommer Jichákként született Pesten, akkor amikor a tengernélküli tengerész uralkodott a királyí nélküli királyságban és a zsidók nem akarták elhinni, hogy a geműtlich ferencjóskás korszak soha nem tér vissza . Fényes Istvánként élte meg a gettót, a felszabadulást, majd cionista lett, de lekéste az alliját. Mint öntudatos sómér ismerte meg Rákosi börtönét, ahol csak veleszületett humorérzéke tartotta benne a lelket. Amikor lehetett volna (például 56′-ban) szeretett volna allijázni, de mindig valami közbejött – mesélte sokkal később.
***
A hatvanas években hivatásos humorista lett – amennyire humor volt az, amit az akkori Ludas Matyiban termeltek – és ekkor lett Dalmáth Ferenc. Ekkora esett házassága Ágival (ma Aviva) és allijája 68-ban. Egyetlen lánya 65-ben született. 72 éves korában ment el Izraelben – sokak meglepetésére – szinte azonnal kezdett heti humoreszket irni, a Máriv pénteki számában – héberül, Dán Dalmát néven. Akkoriban Kishont Ferenc már legendává nőtte ki magát és nem volt a Máárivban, ahol felfedezték – és a lap, amely komolyan vette a magyar-zsidó humort – Dalmáthban látta a második Kishont, aki jókat irt, időben szállitott és héber nyelvezete, ha nem is volt virtuózus, mint elődjéé, de korrekt volt és hibátlan. A poénok „űltek” és a csekkek jöttek havonta. Lehet hogy nem szép hogy elárulom, de Dani magyarul irott humoreszkeit e sorok irója, mint a Mááriv belső munkatársa, forditotta héberre – egy teljes éven keresztül.
***
Amikor az év letelt, a Mááriv hajlandó volt felvenni Danit házi humoristájának, ha vállalja hogy ir heti három humoreszket. Dani úgy tett mintha megrémült volna. Az túl sok – mondta – heti egyet tudok talán irni. Mondtam, hogy heti egyért nem adnak kiemelt fizetést és hogy annakidején, az első Kishon, a „nagy”, heti hat humoreszket irt – Dani már állást keresett és talált magának mint könytáros a Bár-Ilán egyetemen . Kiderült hogy ez a tanult szakmája, mint ahogy az is kiderült, hogy a rendszerváltás utáni első magyar miniszterelnök, Antall József, nemcsak ismerőse, hanem jó barátja. Ebből később profitálhatott volna ha visszamegy Magyarországra, de nem ment vissza. Ekkor már nagy izraeli hazafi volt, aki büszkén mesélte folytatólagosan, tartalékos katonai élményeit . Közben letett a héber humorizálásról – bár jól megtanult héberül és néhanapján ki is izzadt egy-egy hébernyelvü krokit. Ezirányu tevékenységét magyarul folytatta az U.K. nevü időszaki „napilap” hasábjain, a lapnak megfelelő szinvonalon. Igazi sikereit ezentúl időkénti részvételével külföldi tárlatokon, versenyeken, érte el, ahol egy ujabb oldalára derült fény sokoldalusága palettáján: mint áldottkezü képzőmüvész alkotott és nyert dijakat. Ne tessék kérdezni hogy miket csinált, mert nem tudom. Én ehhez nem értek.
***
Ahhoz azonban igen, hogy elmondhatom: Dani, bár-iláni évei során, behozta a zsidó nevelésében tátongó űröket, rengeteget tanult a vallásos egyetemen, szakállt növesztett és kipát viselt, úgy hogy sokan vallásos zsidónak hitték. Látszólag ő ezt is kiviccelte, de komolyan csinálta és volt aki Báál Tsuvát látott benne. Nagyon családcentrikus volt. Mióta nyugdijba vonult, ő és felesége Aviva a négy unokának éltek, akikkel egyetlen lányuk megajándékozta őket. Éjjel-nappal ott bébiszittereztek és Dani bizalmasan elmondta nekem, milyen boldog. Ezt speciel nem viccelte ki.
***
Nem úgy mint saját egészségét. Ezt nem vette komolyan, rettenetesen elhizott, ami több betegség kútforrása lett. Törhetetlen optimizmusában nem hitte el, hogy neki valami komoly baja eshet; az utolsó napokban is tele volt fantasztikus tervekkel: mi mindent fog csinálni, irni, tenni, utazni, miután meggyógyul. Ebben teljesen biztos volt. Bölcseink bölcs mondása: „egy férfi a feleségének hal meg” (Szánhedrin, 22b), nagyon találó Dani barátunk esetében. Családja, felesége, lánya, az unokák, a szerető apát, férjet, nagyapát gyászolják benne. Én egy jó barátot, aki bár magyarul beszélt, héberül álmodott. Jichák jelentése héberül – nevetni fog, ragozva (Jáchik) – nevettetni. A második Kishont távozásával, nem tudjuk ki fog megnevettetni bennünket és ilymódon szomoruak vagyunk, mig Dani volt az aki utoljára nevetett…
Naftali Kraus (Tel-Aviv)
