Tudjunk alkotni, eredményeket létrehozni
Dr. Bajkai István, a Fidesz országgyűlési képviselője a Heti Tv Pirkadat című műsorában beszélt gyermekkoráról, munkájáról, arról, hogy mi a különbség az ügyvédi és a politikusi munka között.
A politikus a 2018-as évet értékelve elsőként a gyermeke megszületését említette a legörömtelibb pillanatként. Mellette megemlítette azt is, hogy számára jelentős volt az is, hogy 2018. áprilisában az Országgyűlés tagja lett, pártja országos listájáról. Sajnos egyéniben nem sikerült mandátumhoz jutnia, Budapest 5. választókörzetében, noha sokak véleménye szerint az egyik legerősebb kampányt folytatta le.
A képviselő beszélt a szüleiről, az édesanyja Gomba községben takarította a helyi katolikus templomot, így sikerült egy pici szolgálati lakáshoz jutnia, ide született Bajkai István is, akinek a családja a katolikus parókián élt. Mint megjegyezte, ezért minden alkalommal, amikor belép ebbe a templomba, akkor elsőként az édesanyja, annak az igen nehéz munkája jut az eszébe. Sajnos az édesanyja nem érthette meg, hogy a fia országgyűlési képviselő lett, de a képviselő megjegyezte, amikor letette az esküjét, akkor bizony gondolt rá és egy imát is elmondott érte. Már azért is, mert mint megjegyezte, az édesanyja egy kemény asszony volt, akinek nagyszerű volt a humora, de mellette mindenkinek megmondta a véleményét, ő olyan volt, hogy őszintén csak azt mondta világéletében, amiben hitt. Politizált is a maga módján, mert látta a kádári Magyarország igazságtalanságait, ám sajnos azt nem élhette meg, hogy a gyereke az immár demokratikus Országgyűlés képviselője lett.
Bajkai István elmondta, ma is előfordul, hogy a gombai templomban leül az ottani orgonához. Már gyerekként a nagymamája fedezte fel, hogy van érzéke a zenéhez, így íratták be egy zenei iskolába zongorára, de mindezt úgy, hogy otthon nem volt lehetőség zongorázni, hiszen nem volt annyi pénzük, hogy hangszert vegyenek. A helyi plébános segítette abban, hogy a gyermek Bajkai Istvánnak adott egy kulcsot a templomhoz, így eljárhatott gyakorolni a harmóniumon, hidegben, melegben, de mint hozzátette, ez az időszak az életében nagyszerű volt, hiszen egyedül lehetett a templomban az Istennel.
Gomba község ma is sokat jelent a politikusnak, a gyermekkor minden szépségét és nehézségét egyaránt. Akkoriban nagy szegénységben éltek, de így volt vele szinte mindenki akkor a településen. Visszaidézve a gyermekkorát, a politikus megjegyezte, minden nehézség ellenére egy szép időszak volt ez, egész nap járták a mezőket, fociztak. Ezzel a sportággal a mai napig sem szakított, de mellette egy másik, szintén komoly sportágat is kipróbált, az ökölvívást. Középiskolásként a fővárosban tanult, egy kollégiumban lakott, ahol azért nem voltak egyszerűek a körülmények, így kénytelen volt megvédenie önmagát, így a foci mellett az ökölvívást is kipróbálta.
A középiskolában közgazdasági tantárgyakat tanult, mellette heti 10 órában idegen nyelvet is, akkoriban itt képezték a külkereskedelmi szakmában dolgozni kívánókat. Kicsit kilógott az osztálytársai közül, hiszen továbbra is egy szegény családból jött vidéki fiú volt. Az érettségi után a Közgázra jelentkezett, ám ide annak ellenére, hogy jó tanuló volt, rendelkezett a megfelelő pontszámmal is, helyhiányra hivatkozva nem vették fel. Mint megjegyezte, ezen annyira megsértődött, hogy inkább elment a jogi karra, ahova elsőre felvették. Ügyvéd lett, egy sikeres irodát vezetett évtizedeken át.
Arra a kérdésre, hogy amikor vezető ügyvédből képviselővé lett, ez mennyire változtatta meg a munkáját, a képviselő megjegyezte, képviselőként is van lehetősége az önállóságra, ám természetesen, mint a legnagyobb parlamenti frakció tagjának, neki is követnie kell a frakciószabályokat. Van másik különbség is a két munka között – tette hozzá Bajkai István, hiszen ügyvédként a bírósági tárgyalás keretei között tevékenykedett, felkészült az adott ügyből, a teremben az ügyről beszélt a megadott időkereteken belül. A Parlamentben ezzel ellentétben nagyon sok olyan vita folyik, amelyek nem az ügyről szólnak, véleménye szerint ez elsősorban az ellenzék felelőssége. A kormánypárti képviselők egy feszes munkarendben dolgoznak, így nincs is lehetőségük úgymond másról beszélni. Megjegyezte, a bizottsági üléseken sem a lényegről beszélnek az ellenzéki politikusok, sokszor inkább magamutogatás a produkciójuk, a polgárpukkasztással, szakmaiatlansággal együtt. Mint hozzátette, lehet, hogy valaki szeretné magát megmutatni, szeretne szerepelni, de nem ez a képviselők feladata.
Bajkai István, mint a Törvényalkotási Bizottság alelnöke elmondta, sokszor volt kénytelen vezetni a bizottsági üléseket, ebben nagy segítségére volt a több évtizedes ügyvédi gyakorlata, hogy esetenként gyorsan kell dönteni. Mint ülésvezető, többször is előfordult, hogy kénytelen volt figyelmeztetni képviselőtársait, hogy a tárgyról beszéljenek, ebből voltak időnként viták is, de a visszajelzések mégis pozitívak voltak. Megjegyezte azt is, már ügyvédként volt szerencséje megtanulni a lényeglátást, hiszen így nem lehet elveszni az ügyekben, sőt mellette azt is sikerült megtanulni, ha valaki nem a lényegről beszél. Mellette az Igazságügyi Bizottságban is dolgozik, mint elmondta, itt is nagyon jól érzi magát, hiszen olyan témákkal foglalkoznak, mint például a bírósági szervek, az igazságszolgáltatás problematikája.
Bajkai István beszélt arról, hogy mit érez akkor, amikor, már mint politikusról mindenféle valótlanságokat írnak. Megjegyezte, amikor a politikai pályára lépett, mint Erzsébetváros alpolgármestere, akkor már megélt ilyeneket, igaz, még jóval kisebb mértékben, így volt lehetősége így is akklimatizálódni. Hozzátette, bár nem kéne, de ez mégis a politikai közeghez hozzátartozik. Nem az a fontos, ha az ember jót akar, ha vannak célkitűzései, sokkal inkább annak a megkeresése, amibe bele lehet kötni, megkeresni azt a valótlan elemet, amit még valótlanabbá lehet tenni. Ügyvédként nem így élt, ám véleménye szerint ez a politika sajátja, különösen Magyarországon. A képviselő szerint meg kell próbálni helyén kezelni a dolgokat, erős hittel túlélni az egészet. Azt nem lehet mondani, hogy ezek a támadások nem bántják, főleg azért, mert a hátulról való nekiugrás, a hazugságok terjesztése az nem emberi tulajdonság, nem keresztényi hozzáállás.
Bajkai István beszélt arról is, hogy három évtizedes ügyvédi pályája alatt nagyon sok barátra tett szert, az élet minden területéről, rájuk nagy örömmel és büszkén gondol mindig is, mint hozzátette, keresztény emberként is azt kell mondja, minden emberben ott van a Jóisten is.
Politikusként és hívő emberként is fontosnak tartja Bajkai István, hogy rendszeresen egyeztessen, beszélgessen – akár kötetlenül is – egyházi vezetőkkel, véleménye szerint ezek az alkalmak azért is jók, mert ilyenkor az egyházi vezetőknek is lehetősége van arra, hogy egymással is megbeszéljenek olyan dolgokat, amiket formális körülmények között nem tudnak. Arról nem beszélve, hogy ők is emberek, akik az asztalnál ülve közvetlenebbek, szeretnek viccelődni, ha kell, akkor kritikát megfogalmazni, akik kíváncsiak egy kormánypárti képviselő gondolataira a világról, a vallásról, az egyházakról.
A politikus komoly hangsúlyt fektet a jótékonyságra, mint elmondta, ez a gyermekkorából adódik, hiszen ekkor nagyon egybeforrt az életében a keresztényi lét, gondolkodás és a szegénység. Felnőttként úgy érzi, nagyon jó, ha egy keresztény ember látja, mit is jelent a nehézség, hiszen ha valaki szegénységben nő fel, akkor jobban képes átérezni a másik gondját.
Mindezek mellett figyelmet igyekszik fordítani az egykori történelmi Magyarország területén élő magyarokra, mint megjegyezte, tizenéves volt, amikor először jutott el Erdélybe, a Kárpátaljára, nagyon sokat tanult azokból a beszélgetésekből, amelyeket az ott élőkkel folytatott. Ezek a beszélgetések, majd az olvasmányélményei értették meg a politikussal, hogy milyen tragédiákon ment keresztül egykor Magyarország. Egyetemistaként már komolya kutatta a trianoni békeszerződést, azt, hogy miként válhatott Európa egyik legnépszerűbb országa a XX. század első évtizedének a végére az egyik legnépszerűtlenebbé.
A jövő évet illetően Bajkai István elmondta, számára természetes, hogy imádkozik a gyermeke és minden embertársa egészségéért, de ez egyben vonatkozik a társadalmi egészségre is. Szükség van arra, hogy egy olyan társadalom épüljön, ahol ki lehet mondani, ma többek lettünk, mint tegnap – tette hozzá. Tudjunk alkotni, eredményeket létrehozni, ne a rombolás kultúrája nyerjen teret. Ma egy erős társadalomban élünk, ám ennek van egy nehéz múltja, ezért is kellene az emberek gondolkodásának megváltoznia, vissza kell kapják az önbizalmukat. Szükség van az erőre, mert a képviselő szerint ez a világ egyre kevésbé biztonságos, az ország pedig csak úgy tud megmaradni, ha erős társadalmat épít.
