hírlevél 18-07-19 (áv 9, vasárnap, külkergimi)

hírlevél 18-07-19 (áv 9, vasárnap, külkergimi)

Radnóti Zoltán

Tiszteltjeim!

—– hagyomány
Áv hónap 9, tisabeáv, tisebov – ki hogy hívja… 
24,5 órás rabbinikus böjt…

A zsidóság történelmének és sorsának (talán) legmélyebb pontja a Jeruzsálemi Szentély felégetése, majd a zsidó nép Szentföldről való száműzetése volt.
Erre emlékezve vezették be a próféták ezt a böjtnapot.
A második Szentély lerombolása lett az a pillanat, amikor a zsidó népet két évezredre hazátlanná tették.

A miértek visszhangoznak…

Miért van fájdalom a világban?
Miért engedte a Fennvaló a tragédiákat?
Meddig kell őrizni a lelkünben a sorscsapásokat?
Szabad-e felejteni?
Kell-e felejteni?
És még sorolhatnánk…
A zsidó filozófia és teológia legnagyobb kérdései ezek.

A hagyomány egy melléknevet adott áv hónapnak: „menáhem” – azaz vigasztaló áv.
Igen, áv hónap a fájdalom hónapja és egyben a vigasztalás hónapja.
A fájdalom, az gondolkodás.
A gondolkodás, – szembenézés önmagunkkal.
A szembenézés önmagunkkal, – esély a visszatérésre.
És a visszatérés (tesuvá), – a zsidóság egyik legnagyobb értéke.

A fájdalmakban való elmerülés lenne a felemelkedésünk feltétele?

Áv 9. – 2 emléknap, még több könny.
Az egyik ante 586-ban, azaz 2604 esztendeje, a másik poszt 70-ben, azaz 1948 esztendeje történt.

Azóta gyászoljuk a Szentélyt.
Elmerülés a fájdalmakban…
Áv kilencedikén – mintha szüleinket gyászolnánk – a földre ülünk. Mintha mindenki a hétnapos “siva” gyászban ülne.

Ezen a napon a gyászoló kimehet a lakásából, elmehet a zsinagógába, a Tórához is felmehet… Minden zsidó közösség gyászházzá válik.
Majd a szent város felé fordulva elmondjuk az állóimában:
“Jeruzsálembe, a Te városodba térj vissza, és lakozz benne, és építsed fel, és Dávid trónját ismét helyezzed el benne!”

És minden péntek este, a szombatköszöntő himnuszban, (a lehá dodi-ban) ezt énekeljük:
„Hitnáári, méáfár kumi,
kelj fel drágám, kelj fel a porból!
livséj bigdéj tifártéh ámi
és vedd fel a legszebb ünneplő ruhádat népem!”

2018…
Nekünk megadatott, hogy ma is énekeljünk… Mi éneklünk őseink helyett… és a gyerekek helyett.

Meg kell hallani a saját hangunkat…
Tudatosítani kell önmagunkban, hogy a saját történelmünk, tisabeáv vagy szombatfogadás a lelkünk hangjai, a múltunk hangjai…
Tudatosítani kell önmagunkban és társainkban, mindenkiben:
Hogy a zsidóság nem a szenvedésre lett kiválasztva!!
Hanem
életre!
túlélésre!
jövőre!
tanulásra!

Amikor szombat este ott ülünk majd a földön, és lábunknál ott lesznek a mécsesek, azt kell éreznünk, hogy lelkünkkel kapcsolódunk.
Egyikünk a másikhoz, és közösen a múlthoz, a Teremtőhöz.

Így fogjuk megtalálni az első kérdéseinkre is a választ.
A száműzetés, a böjt nem más, mint egy átmeneti nehézség egy távolabbi és magasztos cél elérése érdekében, és legfőképp arra, hogy megtanuljunk talpra állni.
Hogy legyen erőnk vigyázni egymásra, a történelmünkre, a mosolyunkra és a könnyeinkre is…

—– sábát —
hetiszakasz: devárim – sábát házon
sábát: 20:15 – 21:29
rajzfilm: