Élet egy „mintatáborban”
Benedek István Gábor író, újságíró elevenítette fel emlékeit egy különleges koncert kapcsán, amelyet a Zsidó Művészeti Napok keretében mutatnak be.
A Zsidó Művészeti Napok egyik előadása kapcsán, amelyik a Thereisenstadtban lezajlott szörnyűségekre emlékeztet az író, újságíró, aki gyerekként szintén ebben a koncentrációs táborban volt, elmondta, nagyon fontos az emlékezés, mert ennyi év után sem lehet megérteni azt, ahogy akkor a nácik gondolkodtak. Nem lehet ma sem megérteni, hogy miért volt szükség a zsidók üldözésére, ráadásul olyan mértékben, ami teljesen a háború ellen volt, hiszen azok a vagonok nem csak a zsidók halálba szállítását szolgálhatták volna, hanem katonákét, hadianyagokét is.
Theresienstadt egy kivételes hely volt, de nem különleges, emlékezett Benedek István Gábor, itt a zsidókat egy „mintatáborrá” próbálták szervezni, ide szerveztek látogatásokat különböző semleges országokból, ez egy igazi Patyomkin falu volt – mondta el az író. Bár ezt a tábort egyfajta jóléti köntösbe akarták a nácik öltöztetni, de egyáltalán nem voltak itt emberi körülmények, ez egy egykori katonai börtön volt. Egyébként – tette hozzá Benedek István Gábor, egyik felmenője, a nagyszerű író Bródy Sándor, még a Monarchia idején került ide egy katonai kihágásért, akiért akkor a császárnál maga Jókai Mór járt közben.
Ugyanakkor 1944-45-ben senki sem emelte fel a szavát, senki nem járt közben a zsidókért, az ő sorsukat akkor elfogadta Európa, a művelt Nyugat, akkor, amikor már egyre rettenetesebb volt a történet, egy-két helyen jutott eszébe egyeseknek, hogy szóljon valamit.
Benedek István Gábor és testvére szerencsére megmenekült, hogy mi mentette meg, azt nem tudja, talán a véletlenek sora, mert egy biztos, enni nem igazán adtak a lágerlakóknak. Komoly veszélyt jelentett a tífusz, amit Benedek István Gábor is megkapott, szerencsére pont a láger felszabadulásának a napján.
Benedek István és családja Tótkomlóson élt, onnan kerültek először a békéscsabai, majd a debreceni gettóba, itt osztották el az embereket, az író családja nagyjából egyben maradt, így jutottak el Theresienstadtba.
