Vállalások, ígéretek
Dr. Bajkai István, Erzsébetváros alpolgármestere, a Fidesz-KDNP országgyűlési képviselőjelöltje beszélt azokról az elképzelésekről, tervekről, amelyeket mindenképpen megvalósítani kíván országgyűlési képviselőként, Erzsébetvárosban és Terézvárosban egyaránt.
Választási kampányidőszak van, Ön folyamatosan szerepel a médiában, lakossági fórumokon, különböző programokon, egyik este a koncerten szerepel, másnap bokszmeccsen látható. Hogyan is van ez?
Az biztos, hogy sok erő kell ahhoz, hogy az ember egy ilyen kampányidőszakot jól tudjon végigvinni, de hozzátartozik az is, hogy az egész eddigi életemet a munka jellemezte már gyerekkoromtól kezdve, hogy reggeltől estig dolgoznom kell. A feleségem a megmondhatója, hogy amúgy is reggeltől késő estig dolgozom, szerencsére a Jóisten adott nekem annyi energiát, hogy még ezeket a kihívásokat.
Minden ilyen alkalommal találkozik rengeteg emberrel, akikkel nyilvánvalóan beszélget, akik bizonyára megkeresik a személyes gondjaikkal, problémáikkal. Ilyenkor ígérni kell nekik vagy felírja, amiket mondanak és megpróbálja megoldani a problémáikat?
Azt állíthatom, felelőtlenül még soha senkinek nem tettem ígéretet, természetesen, amikor most, netán az elmúlt három és fél évben, ha ilyen problémákkal találkoztam, azokat szorgalmasan feljegyeztem, majd igyekeztem megoldást keresni, ha ez nem volt lehetséges, akkor meg valamilyen jó tanácsot adni. Most is ezt teszem, a kampányidőszaktól függetlenül, ebből a szempontból semmit sem változott az életem.
Mint mondtam, Ön egy koncerten is fellépett, ahol az Ön közreműködésével a kerület részére megvásárolt zongorát mutatták be. Kik léptek fel ezen a koncerten?
A zongora kiválasztását a feleségem végezte, aki zongoraművész, a bécsi Musikvereinnél találtuk meg ezt a szép hangszert, miután a feleségem jó kapcsolatokat ápol velük, így mondhatom, nagyon jó áron, kiváló feltételekkel tudtuk idehozni a zongorát. Ez a hangszer nem csak azért remek, mert nagyszerű helyről vásároltuk, hanem azért is, mert tudni kell, a Musikverein csak olyan zongorát szerez be a Steinway-től, amit a legnagyobb művészek választanak ki. Visszatérve a koncertre, Bartos Csaba gordonkaművész, Szokolay Balázs, hegedűs Endre és a feleségem léptek fel, ők mindannyian zongoraművészek, de látható és hallható volt még Kállai Ernő hegedűművész is. A fellépők emberi nagyságukról is tanúbizonyságot adtak, hogy ezt a jótékonysági koncertet elvállalták, természetesen teljesen díjmentesen és egy csodálatos hangulatot varázsoltak az ERőMŰVHÁZ-ba.
Mi lehetett az oka, hogy a nagy hideg ellenére, még a csilláron is lógtak ezen a koncerten?
Szerintem óriási az érdeklődés a minőségi kultúrára, a komolyzenére, abban meg nagyon bízom, hogy ez a hely egy új ikonikus helye lehet a hazai koncertprogramoknak, ez egy születésnap volt, ahol a komolyzenét ünnepeltük. Én nem hiszek benne, hogy a komolyzene kihalóban van, hogy a kultúra iránt nincs érdeklődés, van, csak meg kell teremteni hozzá a jó feltételeket, például egy jó zongora egy elengedhetetlen feltétel, mindezeket ez a koncert is bebizonyította.
Említette, hogy ez egy jótékonysági koncert volt, mennyi pénz gyűlt össze az adományokból?
Majdnem 300 ezer forint gyűlt össze, ehhez persze ismételten hozzá kell tenni, a fellépők nem fogadtak el honoráriumot.
Ön már szinte biztosan országgyűlési képviselőnek mondhatja magát, hiszen a pártja országos listáján is előkelő helyet kapott, nem beszélve az egyéni körzetről, ahol elindul.
Köszönöm a megelőlegezett bizalmat, de én a saját erőmből szeretnék a Parlamentbe jutni, a választókörzetemből, remélem ez sikerülni is fog, április 8-án az emberek döntenek róla.
Ön jelenleg erzsébetvárosi alpolgármester, de országgyűlési képviselőjelöltként a terézvárosiakat is képviselni kívánja. Mit tud ajánlani a VI. kerületben élőknek?
A Terézvárosban élő családok és társasházban lakók számára is azt tudom ajánlani elsősorban, hogy szeretném a társasházakban való élés szabályait megváltoztatni. A társasházi törvényen már nagyon régóta kellett volna változtatni, a birtokvédelmi, a lakhatási, a magatartási szabályok megváltoztatásával a a nyugalom, a lakhatás biztosításához fűződő alkotmányos jog fokozottabb védelmet igényel. Önmagában az alkotmányos védelem nem teljesen elegendő, ennek részletszabályai a fontosak, mint a Polgári Törvénykönyv birtokvédelmi szabálya, nem beszélve a társasházi törvényről. Lakók ezrei szenvednek attól, hogy az egyik lakásban laknak, míg a másikban mulatoznak vagy szálláshely-szolgáltatás van. Én azon vagyok, hogy a lakók békéjét, nyugalmát meg tudjuk teremteni a társasházakban. Van persze több más ígéretem, vállalásom, de ez az első.
És mit ajánl Erzsébetvárosnak?
A kerületben vannak olyan ügyek, amelyeket mostani alpolgármesteri tisztségemből kezdtem el, ezeket mindenképpen szeretnék végigvinni. Ilyen többek között a Klauzál tér megújítása, egy mélygarázsprogrammal egybekötve, nagyon szeretném ezt a teret egy XXI. századi, igazi belvárosi centrummá tenni.
Ez azt is jelenti, hogy valamilyen méltó emléket is állítana azoknak, akiket ott temettek el?
Az köztudott, hogy a Klauzál téren több ezer zsidó honfitársunkat temettek el a II. világháború idején, ez egy olyan emlékhely kell legyen, ahol örökre emlékeznünk kell. Nekem a kezdetektől fogva az volt a tervem, hogy itt egy megfelelő emlékhelyet szenteljünk a gettóban meghalt zsidó honfitársainknak, valamint az 1956-os áldozatoknak is. A téren egy külön helyet szeretnénk ehhez biztosítani, szerencsére ezt meg is fogjuk tenni. Ezeken kívül a Százház utcában van egy üres telek, ahol korábban egy sportlétesítmény volt, de szerencsétlen körülmények között lebontásra került, egy modern valódi uszodát és sportcsarnokot létrehozni. Nagyon bízom benne, hogy mindezeket a kormánnyal együtt meg is valósítjuk.
Ön a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján az Andrássy út 60. előtti megemlékezésen is megjelent, gyertyát gyújtott. Mi járt közben a fejében?
Nem csak ezen a megemlékezésen, hanem minden alkalommal, amikor elhaladok az épület előtt az jár a fejemben, ez a ház egy szimbólum számomra, mindazon áldozatok szimbóluma, akik hitükért, nézetükért, a polgárságba vetett bizalmukért kellett meghalniuk. Azt is jelzi számomra az épület, hogy voltak olyan eszmék, mint a kommunizmus, amelyik úgy gondolta, a saját maga megvalósulása érdekében kíméletlenül kell embereket elpusztítani. A legfontosabb mondandója, hogy nem lehet ilyen eszmét újra feléledni engedni, persze erre folyamatosan vannak kísérletek, nekünk ezt folyamatosan kell megakadályozni. Amikor elhelyeztem az emlékezés gyertyáját, akkor az is eszembe jutott, hogy akár én is ide kerülhettem volna, ha élek akkor. Az emberek néha hajlamosak arra, hogy ezeket a szörnyűségeket, az áldozatokat távolinak tekintsék, megtörtént, régen volt, már szinte csak, mint egy történelemkönyv úgy gondolnak rá. Szerintem meg az embernek fontos lenne érezni azt, hogy mindezek akár újra megtörténhetnek velünk, ha nem figyelünk oda az ordas eszmék terjedésére. Amíg élünk, addig úgy tekintünk rá, hogy az örökké tart, nem becsüljük meg az élet értékét. Évtizedekkel ezelőtt ebben a házban is embereket pusztítottak el egy eszmére való hivatkozással, ezért is mondom azt, nekünk, politikusoknak, városvezetőknek, olyan embereknek, akik gondolkodnak az emberiség sorsáról az is a dolgunk, hogy ez soha többé ne ismétlődjék meg, ezért tenni kell, mert magától soha nem fog bekövetkezni ez a védelmi helyzet.
Védelmi helyzet kell napjaink egyik legégetőbb problémájára a menekültek kérdésére. Egyre többen mondják azt, hogy a megoldást számukra helyben kell megoldani, nem pedig itt Európában. Ön is ezt gondolja?
Igen, én is ezt a nézetet osztom, hozzátéve azt is, minden ember számára az otthon a legfontosabb, a menekültek számára s, ebből a szempontból mindegy, hogy milyen céllal indulna útnak, gazdasági, emberiességi okokból, hiszen az otthon jelenti számára az életet, a múltat, a családot, a barátokat. Ezek az emberek sosem érzik magukat otthon egy idegen országban, az idegen kultúrák sosem tudnak beilleszkedni Európában. Ha eltekintünk a terrorizmus veszélyétől, persze ettől nem lehet eltekinteni, mert ez mindig fennáll, de akkor is, az embernek általában egy otthona van, és ha kell, akkor bizony ott kell neki segíteni.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
