Vasárnap: purim workshop – szerda este: Zugló – BS közös Purim – hideg hétvége: MAZSIHISZ

vasárnap: purim workshop – szerda este: Zugló – BS közös Purim – hideg hétvége: MAZSIHISZ ruhaadomány, gyümölcsosztás, stb, stb)

Radnóti Zoltán

Kedves Barátaink!

—— hagyomány
Az elmúlt napokban (hetekben) nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy mivel teszek legjobbat a zsidóságnak. Sokak szerint hallgatni kell, sokak szerint meg meg kell szólalni, hiszen némasággal még senki sem ért el eredményt.
A szombati tórai részben felhangzik a talán legtöbb kérdést felvető mondat a lázadó zsidósággal kapcsolatban: „mivelhogy megkísértettétek az Örökkévalót, mondván: itt van-e az Örökkévaló köztünk, avagy nincsen?” (MII. 17.7).
A zsidó közösség előtt – nagyon leegyszerűsítve – két út van:
– békében sodródik és reménykedik vagy
– proaktívan hisz az Isten által ígért szép világban, és a prófétákra hivatkozva világgá kiáltja, hogy ez azért nem az az világ, amiről anno oly’ szépeket ígért a Fennvaló, nosza tegyünk érte valamit.

Bölcseink több szimbolikus parancsolatot rendeltek el, hogy segítsék a döntésünket. A zsinagógákban világító nér támid, a Szentélyre és annak irányára emlékeztető örökmécses, valamint az otthonainkban végzett péntek és ünnep esti gyertyagyújtás. Mindkettő ugyanazt tanítja: „Adj fényt!”
A zsidóság csak akkor élhet túl, hogyha egyensúlyba állítja az anyagi és a szellemi értékeket. És ezen egyensúly hiányát érezve, akár szót is emel, tudván tudva, hogy a világban érezhető „kis” zavar, bármikor naggyá válhat.

És a jövő szerdán ránk köszöntő Purim pont erről szól.
Hámán eleinte a zsidók szellemi szabadsága ellen intézett támadást, amikor megkövetelte, hogy őt Istenként / bálványként imádják.
„De Mordecháj nem hajtott térdet, és nem borult le” Hámán előtt, mondja a Szentírás. Emögött a mondat mögött az az üzenet is megtalálható, hogy más mindenki meg igen…
Azaz Mordecháj nem volt hajlandó feladni a zsidóság alapelveit.
Majd Hámán továbbgondolja a tervét, azzal, hogy az összes zsidó fizikai megsemmisítésére tört. – „fiatalok és öregek, gyermekek és asszonyok”.
Így vált Purim ünnepe egyszerre szellemi és fizikai megmenekülésé is.
Ezért eszünk-iszunk és vigadunk. Ezért kell purimi lakomát tartani és ennivalót küldeni ajándékba.
Látszólag totálisan materiális ünneplés. Ám a tapintható harmónia nélkül nem lehet küzdeni az ideális harmóniáért.
És ezt megfejelendő – bölcseink minden évben elrendelték az „emlékezés szombatját”, a „Pársát Záchor”-t, ami arra tanít bennünket, hogy „Ámálékok” ugyan minden nemzedékben és minden korban fizikailag is támadnak ellenünk, ám nem szabad hagynunk, eltántorítsanak bennünket célunktól.
Már csak egy „kínzó kérdés” maradt:
Miért teszi ezt az Örökkévaló a zsidó néppel? Miért kell ennyi nehézséggel, ennyi megpróbáltatással megküzdeniük?
A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk.
Azt tanítja nekünk a saját történelmünk (nevezzük akár Istennek):
– Minden zsidóban megvan a képesség arra, hogy legyűrje azokat az erőket, amelyek ellene (ellenünk) tőrnek.
– Minden zsidóban megvan az az igény, hogy bebizonyítsa akár saját magának (vagy akár másoknak is), hogy nincs a világban olyan erő, ami őt megingathatná abba, hogy szentnek és sérthetetlennek élje meg a saját történelmét, hagyományát, és törvényeit (a Tórát és a parancsolatokat).
– Minden zsidóban él a lelkesedés, (szikra, tűz, isteni részecske), amit meg lehet ijeszteni, ám elfojtani, megsemmisíteni nem lehet.

—– sábát —
hetiszakasz: tecávé (emlékezés szombatja)
sábát: 17:01 – 18:06

rajzfilm: