Jelentős fejlesztések állnak még a kerület előtt

Jelentős fejlesztések állnak még a kerület előtt

Dr. Bajkai István, Erzsébetváros alpolgármestere, a Fidesz-KDNP országgyűlési képviselőjelöltje beszélt a VI. és a VII. kerületről, terveiről, a bulinegyedről és a társasházakról.

 

Még nem tudni, hogy miként dönt az Alkotmánybíróság az erzsébetvárosi népszavazás ügyében. Mit vár, meg lehet tartani a referendumot?

Szerintem lesz népszavazás, persze nem tudom megjósolni, miként is dönt majd az Alkotmánybíróság. Azonban azt gondolom, annak idején a bíróság jogszerű döntést hozott és az önkormányzat is a jogszabályoknak megfelelően írta ki a népszavazást.

Már van arról elképzelése, hogy mi történik azokkal a vállalkozókkal – amennyiben a népszavazás így dönt -, akik éjfélkor kénytelenek lesznek bezárni az üzletüket és ezáltal veszteségeik lesznek?

Én magam nem vagyok üzletember, nem is nagyon értek az üzleti viszonyokhoz, azonban nyilvánvaló, ha új nyitva tartási és jogi struktúra alakul ki Erzsébetvárosban, az alapvetően határozza majd meg az ő működési lehetőségeiket, ahogy a kerületben élőknek a lehetőségeit is.

Alpolgármesterként mit tett azért, hogy a bulinegyedben tisztaság és rend legyen, már csak azért, mert a kerület jelenlegi országgyűlési képviselője, a DK-s Oláh Lajos szerint nem sokat tett ezért.

A képviselő úrnak van egy kritikus álláspontja, de ezek szerint nem figyelt oda, hogy az elmúlt években mennyit tett, mennyit áldozott Erzsébetváros a közbiztonság javítására, a köztisztaságra, a takarításra. Az is tény, hogy itt Belső-Erzsébetvárosban a napi több ezer, esetenként tízezer turista beáramlása szinte lehetetlen logisztikai feladat elé állít bennünket. Tudni kell azonban, lassan az önkormányzat 700 millió forintot költ takarításra, csak a kerület belső részén naponta kétszer is dolgoznak az illetékesek. Ezeket nem vette észre a képviselő úr, ahogy az erőfeszítéseinket sem, amelyeknek az alapja az, hogy Erzsébetváros stabil önkormányzást folytat, stabil költségvetéssel rendelkezik, ez egyébként nem volt elmondható arra az időszakra, amikor átvettük az önkormányzatot, hiszen akkor egy több mint 10 milliárdos tartozás volt.

Ma mi a helyzet a pénzügyekkel?

Mint mondtam, stabil a helyzet, az önkormányzat stabilan gazdálkodik, adósság nélkül működik, így egyre és egyre többet tudunk fordítani Erzsébetváros fejlődésére, amit nem lehet tagadni. Én mindezek mellett önkritikus is vagyok, nem rejtem véka alá, hogy akár a köztisztaság, akár a közbiztonság tekintetében jelentős fejlesztések állnak még a kerület előtt. Ugyanakkor azt is meg kell mondani, a közbiztonságot tekintve, hogy a helyi rendőrség munkáját évről évre egyre nagyobb összeggel támogatja az önkormányzat. A takarítási költségeket az előbb említettem, de ehhez is hozzá kell tenni, csak az idén több mint 100 millió forint értékben vásároltunk új gépeket. Összességében azt tudom mondani, ha valaki ezt a fejlődést nem látja, az nem kíséri az életünket figyelemmel, nem is ismeri Erzsébetvárost.

Ha Ön kerül be ebben a választókörzetben a parlamentbe, akkor van-e remény arra, hogy a Péterffy Sándor utcai kórház még több támogatáshoz jusson, az ön ellenfele azt is megemlítette, hogy egy stadion árából már rendbe is lehetett volna hozni ezt a kórházat.

Tartottunk egy sajtótájékoztatót, ahol elmondtuk, a Péterffy utcai kórház több mint 4 milliárdnyi fejlesztési összeget kap, Budapest fejlesztési programja jelentős léptékben halad előre. A fővárosi egészségügyi intézmények megújulása a kormányzat egyik kiemelten fontos célkitűzése, az is kétségtelen, a Péterffyre nagyon is ráfér a felújítás, ezt is eldöntötte a kormány.

Elegendő lesz ez az összeg arra, hogy a Péterffy visszanyerje régi patináját?

Komolyan elhanyagolt volt a Péterffy, amiről tudni kell, ez volt 1956 egyik hős kórháza, talán ezért is volt elhanyagolva az elmúlt bő négy évtizedben. A teljes felújításra természetesen nem elég ez az összeg, de a világszínvonalú orvosi berendezések beszerzésére igen, ahogy az épületek gépészeti megújítására is. Ennél lényegesen nagyobb összeg áll egyébként az egészségügy fejlesztésére, én biztosan azon fogok dolgozni, hogy a Péterffy Sándor utcai kórház ebből megfelelő mértékben részesüljön és itt egy XXI. századi kórház alakuljon ki.

A hétvégén egy gyerekcsoporttal volt az Erkel Színházban.

Valóban, kerületi gyermekeket vittünk magukkal, a Pomádé király új ruhája előadásán, amelyet a gyerekek ingyenesen tekinthették meg, a hagyomány szerint, a Klauzál Lions Klub szervezésében. A gyerekek is nagyon élvezték az előadást, ami teljesen a mai kornak megfelelő feldolgozás volt. Én zeneértőként is azt tudom mondani, nagyszerű volt az előadás, érdemes kiemelni az énekesek teljesítményét is.

Ön szerint egy-egy ilyen alkalom segíthet abban egy hátrányos helyzetű gyereknek, aki másként biztosan nem tudna eljutni az Operába, az Erkelbe, hogy erre az előadásra emlékezve elkezdjen egy kicsivel komolyabban foglalkozni a zenével?

Szerintem igen, nekünk meg az is a kötelességünk, hogy a gyermekeknek megmutassuk a kultúrát, az Operát, az Erkelt, az operát, a zenét. Ez a mostani előadás is kiváló volt erre, hiszen ez nem rémiszti el a gyermekeket, mert azért mondjuk, elsőre nem lenne szerencsés egy Wagner operára beültetni őket.

Ön most Erzsébetváros alpolgármestere, így alaposan ismeri a kerületet, de közben a VI-VII. kerületi választókörzet országgyűlési képviselője is szeretne lenni. Mennyire ismeri mondjuk a Nagykörutat?

Elég jól ismerem, ahogy Terézvárost is, hiszen itt van közel harminc éve az ügyvédi irodám is az Andrássy úton, sőt voltam az első önkormányzati ciklusban önkormányzati képviselő a hatodik kerületben. Nagyon kevés olyan ház van Terézvárosban, ahol én valaha ne jártam volna, ma is minden egyes nap itt közlekedem, nagyon sok idevaló ügyfelem is van, mellette van bennem egy nagyon erős érdeklődés a város, a városszerkezet, a budapestiek iránt is.

Van egy döntés, mely szerint egy ház lakói nem szólhatnak abba bele, ha az ott található, mondjuk fodrászüzletből kocsma, közért lesz. Ha Önön múlna, akkor átértékelné ezt?

Mindenképpen, bár úgy tudom, e döntés mögött voltak alkotmányossági, tulajdonjogi megfontolások is, azaz ebben a döntésben nem kifejezetten csak politikai akarat jelent meg. Ugyanakkor, ha szabad egy kicsit aktuálpolitikai mezőbe is terelni a kérdést, akkor azt gondolom, a társasházakban az egyik leggyakrabban előforduló kérdés – elég sok fórumot tartok, így ezt megerősíthetem – az éppen ez. A lakókat ezek a kérdések nagyon is érdeklik, ezek a változások nagyon is zavarják, volt olyan példa is, hogy egy első emeleti lakásból lett iroda, ahol nagy volt az ügyfélforgalom, és akkor még az Airbnb-s lakásokról még nem is szóltam. A megoldást tekintve, el kell mondanom, hogy szerintem a társasházi törvény már a megalkotásakor sem volt jó, az is biztos, ma már az élet messze túl is lépett rajta. Ma már megváltoztak az együttélési normák, a társasházi körülmények is. Lakásból lett irodafunkció, netán szálláshely, a tulajdonos nem magyar, nem is elérhető, ami miatt nehéz döntéseket hozni, költségvetést elfogadni. Ezért is gondolom, hogy a társasházi törvény alapvető megújítására lenne szükség, ez az első. A másik pedig az, el kellene dönteni, akár fővárosi szinten is, hogy milyen legyen Budapest városszerkezete, ahogy azt tették a XIX. század végén. Akkor eldöntötték, ahol az emberek lakni szeretnének, ott alapvetően laktak, ahol szórakozni szerettek, ott szórakoztak. Ennek a két funkciónak a keveredése nagyon nem jó és akár megoldhatatlan konfliktusokat is okoz. A társasházi törvény megújítása mellett érdemes lenne a birtokvédelem szabályait is átgondolni, miként lehet megvédeni a lakásunkat a zajjal, a kosszal, a piszokkal, a füsttel szemben.  Én ezekben az ügyekben úgy tudok tenni valamit, hogy amennyiben megválasztanak, akkor törvénymódosítást kezdeményezek.

Nagyon sok dolgot csinál egyszerre, hogyan jut ideje például a Filharmóniai Társaságra?

Ott a felügyelőbizottság tagja vagyok, ez azért nem jelent napi elfoglaltságot. Ott leginkább az alapítvány gazdálkodásával kell foglalkoznom, de közreműködöm azért az egyes rendezvények megtartásában is.

Köszönöm a beszélgetést.

Breuer Péter