Emlékezés és emlékeztetés
Erzsébetvárosban több helyszínen, több rendezvényen is megemlékeztek a budapesti gettó felszabadulására, a Dohány utcai zsinagógában, a Csányi utca 5. szám alatti Zsidó történeti Tárban is. Megemlékeztek Raoul Wallenbergről, a svéd embermentőről és Márton Istvánról, a hős magyarról, aki szintén életeket mentett. Dr. Bajkai István alpolgármester beszélt aktuális kerületi ügyekről.
A budapesti gettó felszabadulására emlékeztek Erzsébetvárosban
A budapesti gettó felszabadulásának 73. évfordulójára emlékeztek a Dohány utcai zsinagógában. Tarlós István főpolgármester emlékeztetett az emberi élet és érzelmek tiszteletének fontosságára. Heisler András, a Mazsihisz elnöke kiemelte: most újra érezni a gyűlölet növekedését Európában, és ezért jelezni kell: a gyűlölet mindent elpusztít.
Az eseményen beszédet mondott Tarlós István főpolgármester is, aki azt mondta: mindenkinek szembe kell néznie a múlttal, és az eseményeket tárgyszerűen érdemes feltárni, így enyhül a társadalom kollektív lelkiismeretére nehezedő nyomás is. Az egykori bűnök nyílt elismerése nem a társadalmi, közösségi vagy egyéni gyengeség jele, hanem a feldolgozás és a megbocsátás lehetősége, lehetőség örök érvényű tanulságok levonására.
Emlékeztetett arra, hogy a budapesti gettó területén több tízezer ártatlan ember szenvedett, és több ezer vesztette életét a második világháború kegyetlen végjátékában.
Tarlós István hangsúlyozta: nehéz, de kötelező a 20. század egyik legkegyetlenebb időszakáról beszélni, mert a bűnre és a felelősségre emlékeztet. A magyarországi zsidóság története mindig is elválaszthatatlan volt a magyarság történetétől – mondta.
Tarlós István kiemelte: a 21. században alapvető szükségszerűség, hogy a ma élők és a következő nemzedékek tagjai is honfitársaikat megbecsülő, az emberi élet és érzelmek tiszteletére alapuló társadalommá szerveződjenek.
Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke azt mondta: most, amikor újra érezni a gyűlölet konjunktúráját Európában, szelíden jelezni kell: a gyűlölet mindent elpusztít maga körül, előbb-utóbb a gyűlölködőket is. A történelem bizonyította már, hogyan válik néhány évtized alatt az ártatlannak tűnő kocsmai zsidózás történelmi kataklizmává – közölte.
Kiemelte, nem fogadkozásokra van szükség, hanem mindennapos, aprólékos munkára. Munkára a családban, az iskolában, a munkahelyeken, a villamoson. Munkára, hogy mi már szebb családi emlékeket adhassunk tovább – hangsúlyozta.
Heisler András kijelentette: ami történt, az az emberiség szégyene, soha nem megbocsátható, jóvátehetetlen, de a rombolás és az újjáépítés nem múló emlékezete reményt és jövőt jelenthet, ha mind úgy akarjuk.
Csak együtt működhet
„S mi úgy akarjuk, de egyedül nem megy. A diaszpóra élni akaró zsidósága Magyarországon csak a többségi társadalom együttműködésével képes erre. Nem rövidtávú, hirtelen felismerésen alapuló szavazatszerző filoszemitizmusra, hanem befogadó és elfogadó társadalomra vágyunk”- fogalmazott. Hozzátette: szeretnék, ha a keresztény többségű Magyarország polgárai bármikor készek lennének követ tenni a zsidó sírokra, és lefognák azok kezét, akik követ készülnek dobni a zsinagógákra.
A megemlékezésen részt vett mások mellett Latorcai Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal társadalmi és örökségvédelmi ügyekért, valamint kiemelt kulturális beruházásokért felelős helyettes államtitkára, Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, a DK vezetője, Fodor Gábor, a Magyar Liberális Párt elnöke és több Budapestre akkreditált diplomata is.
A Mazsihisz és a BZSH rendezvényének zárásaként a Wesselényi utcai emléktábla alatt koszorúkat helyeztek el.
Raoul Wallenberg-díjakat adtak át
Kilencedik alkalommal adták át a Raoul Wallenberg-díjakat szerdán Budapesten. A vészkorszakban magyar zsidók ezreit a deportálástól megmentő svéd diplomatáról nevezett elismerést azok vehették át, akik bátor kiállásukkal, életútjukkal példát tudnak mutatni a közéletben.
Az idei díjazottak: Déri Ildikó, a Gandhi Gimnázium korábbi igazgatója, Fritz Zsuzsa, a Bálint Ház Igazgatója, Incze Zsuzsa, a Csellengők című tévéműsor szerkesztője, Kamarás István író, szociológus, Landauer Attila kisebbségkutató, nyelvész, Rózsahegyiné Juhász Éva, a Szent Miklós Görögkatolikus Roma Szakkollégium vezetője és Pusztadobos önkormányzata.
A díjazottakról mások mellett a Raoul Wallenberg Egyesület, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, valamint Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter javaslatára döntöttek. Este Raoul Wallenberg emléktábláját is megkoszorúzták a XIII. kerületben.
Emlékséta a pesti gettó áldozatainak az emlékére
A Csányi utca 5. szám alatti Zsidó Történeti Tár elől indult el az az emlékséta, amivel a pesti gettó áldozataira emlékeztek. A séta során bejárták az egykori zsidónegyedet, a gettót, felelevenítve az egykor itt élt és itt halt zsidó embereket.
Deák Gábor az emlékséta szervezője köszöntötte a megjelenteket, majd Dr. Bajkai István, Erzsébetváros alpolgármestere mondta el gondolatait. A városvezető szerint ezen a napon emlékezni és emlékeztetni kell a szörnyűségekre. Bajkai István szerint azért is kell emlékezni, mert azt kell elérni, hogy ne történjenek meg ismét A Holokauszt egyszerre jelenti a pusztulást, a szégyent és azt, hogy akkor honfitársainkat a magyar állam nem védte meg. Sosem szabad megengedni, hogy egy ország egy közösséget, annak tagjait bántsa. Az alpolgármester szerint ma is vannak veszélyek a világban, ezért is kell emlékezni, meg azért is, mert egyre kevesebben vannak már, akik el tudják mondani, mi történt velük. A politika felelőssége is az emlékezés, az emlékeztetés, de tudatni kell azt is, ma Magyarországon biztonságban élhetünk – tette hozzá Bajkai István.
Vendégváró Színházi Fesztivál a Bethlen téren
Hatodik alkalommal rendezték meg a Vendégváró Színházi Fesztivált a Bethlen téri Színházban, idén a nagyváradi Szigligeti Színház volt a meghívott vendég.
Felelősségünk van
Dr. Bajkai István, Erzsébetváros alpolgármestere a Heti Tv Pirkadat című műsorában az emlékezés kultúrájáról, annak fontosságáról beszélt, de szóba került még a kerületi népszavazás ügye is.
Ön a napokban több olyan rendezvényen vett részt, ami az emlékezésről szólt, a pesti gettó felszabadulásának 73. évfordulója alkalmából több rendezvényt is szerveztek. Ezek az események megmutatták a hazai emlékezéskultúrát is. Ön szerint mennyire felelt ez meg a mai kornak, mennyiben kellene másként emlékeznünk?
Ha rajtam múlna az emlékezéskultúra, akkor talán nem az egyes eseményekre, hanem sokkal inkább a lelkiségre és a gyermekeknek a minél korább oktatására helyezném a hangsúlyt. Nem csak arról van szó, hogy ikonikus helyszíneken, mint a gettó falánál tartunk megemlékezéseket, bár ez természetes, hiszen meg kell jelenítenünk az együttérzésünket, a fájdalmunkat, hanem arról is, hogy minél több fiatal már gyermekkorban megtanulja, emlékezni kell! Az emlékeink jelentik többek között a kultúránkat és a felelősségünket is. Nem csak a múltat köti össze a jelennel, hanem arra is gondolni kell, a gettó falánál, a meghalt zsidó honfitársaink kapcsán, hogy ebben felelősségünk van. Felelősségünk van a múltunkért, de azért is, hogy ilyen ne forduljon elő a jövőben. Már ezért is kell, hogy a gyermekeknél már lelkiségükben is meg kell jelennie az emlékezés kultúrájának.
Erzsébetváros igyekszik ezért sokat is tenni, hiszen a Csányi utcai Zsidó Történeti Tár olyan programokat kínál, amire egyre több fiatal megy el.
Szerencsére ez így van, az intézménynek egyre ismertebb a neve, egyre több fiatalt vonzanak a programjai, az állandó kiállítása, nem csak a kerületből, hanem már máshonnan is jönnek az érdeklődők. A programok sokszínűsége is bizonyítja, az emlékezés kultúráját a Zsidó Történeti Tár messzemenően szolgálja. Én, mint a kerület egyik vezetője, csak támogatni tudom az ott folyó munkát és ha a később is ez rajtam múlik, akkor ezt a továbbiakban is megteszem.
Ezt az intézményt az önkormányzat tartja fenn, ahol éppen a jövő évi költségvetés előkészítése zajlik. Miből tudják majd fedezni a Zsidó Történeti Tár működését, ahogy a többi, szintén fontos intézmény működését?
Szerencsére Erzsébetváros költségvetése stabil és erős, a bevételeink folyamatosan növekednek, persze a kötelezettségeink is növekedtek az elmúlt időszakban. Már tavaly is úgy terveztük meg a költségvetést, így teszünk idén is, hogy a valóban fontos célokra legyen és lesz is keret. Meg tudok nyugtatni mindenkit, a Zsidó Történeti Tárra lesz forrás, ahogy a többi intézményre is. meg kell jegyeznem, az ERőMŰVHÁZ esetében már egy jelentős fejlesztést hajtottunk végre, ezt tervezzük a Csányi utca 5-ben is. Például az itt található közösségi térbe is kerül majd a tervek szerint egy zongora, ahogy az megtörtént a Wesselényi utcában is. Persze érhet engem az a „vád”, hogy számomra a kultúra része a zongora. A következő előterjesztésem az lesz a Zsidó Történeti Tárral kapcsolatban, hogy fejleszteni kell a kutatóhelyt, növelni kell a számítógépes kapacitást, de mellette jelenjen meg a hagyományos kultúra is.
A kerületben sok emléktábla van, ám az is igaz, hogy lenne még emléket állítani sokaknak, olyanoknak, akik sokat tettek a kerületért, másokért. Terveznek még ilyen táblákat, lesz erre is forrás?
Erzsébetvárosban rendkívül erős a szándék, hogy megbecsüljük azokat, akik ezt megérdemlik, azt kell mondanom, itt is jó úton van az önkormányzat. ha megfigyeljük az elmúlt időszakot, akkor látjuk, ezeknek az emlékhelyeknek, emléktábláknak a száma folyamatosan nő, sőt szándékaim szerint róluk még egy külön kiadványban is megemlékezünk.
Ön országgyűlési képviselőjelöltként nem csak Erzsébetvárost, hanem Terézvárost is képviseli. Vajon ott is szeretne ilyen megemlékezéseket szervezni?
Ahogy látom a terézvárosi városvezetésben is ugyanez a hozzáállás és elkötelezettség van jelen, én ezt csak megerősíteni tudom. Bár ez nem lényeges, de én Terézvárosban is dolgozom már régóta, hiszen ott található az ügyvédi irodám közel 30 éve. Jól ismerem az ottani közéletet, voltam képviselő ott is, még 1990-94 között, jól ismerem az önkormányzat politikáját. Amit mi itt Erzsébetvárosban már évek óta erősítünk, azt ott is folytatjuk majd. Ám ennél is szeretnék továbbmenni, mindezt szeretném a fővárosra, az országra is kiterjeszteni.
Mit tud tenni egy országgyűlési képviselő, hogy az általa képviselt körzetnek jobb legyen?
Az elsődleges kötelezettsége, hogy meghallja az ott élők gondjait, oda kell figyelni, hiszen az emberekben olyan bölcsesség van, amit senki sem tud pótolni. Rengeteget járom a kerületet, sok fórumon veszek részt és nem szégyellem bevallani, nagyon sokat tanulok, annak ellenére, hogy jól ismerem Erzsébetvárost. Ha egy képviselő elvállalja ezt a feladatot, akkor teljesíti azt az esküjéhez hűen, a választók akaratának megfelelően, ha az őt megválasztó körzet számára tud eredményt hozni. Ilyen eredmény lehet a támogatások mértéke, olyan jogszabályok módosítása, ami az önkormányzatot érinti, mondjuk a amik a társasházakat érinti. De sorolhatnám az adójogszabályokat, a családok támogatását, a közösségek támogatását is. Ezekért mind közben tud járni egy országgyűlési képviselő, ha pedig jól értelmezi a feladatát, akkor bizony ezt is teszi.
Ám az országgyűlési választások előtt népszavazás is lesz a kerületben február 18-án, mégpedig a bulinegyedről. Hol tartanak az előkészületek?
Az önkormányzat kiértesítette a választópolgárokat a népszavazás időpontjáról, a szükséges adminisztrációs tevékenység folyik. Minden kerületi lakos megkapta a polgármester úr felhívását és biztatását, hogy vegyenek részt a népszavazáson, helyeztünk ki központi felhívásokat is. A választóknak február 18-án a személyi igazolványukkal és a lakcímkártyájukkal kell elmenni az adott választókörzetbe, hogy véleményt nyilvánítsanak.
Egy embermentőre, Márton Istvánra emlékeztek
Dr. Bajkai István, Erzsébetváros alpolgármestere avatta fel Márton István kelmefestő emléktábláját, aki akkor, amikor az emberek jelentős része elfordult a másiktól, ő mégis segítő kezet nyújtott.
A városvezető szerint Márton István egy embertelen időszakban nyújtott emberfeletti teljesítményt, így ő egy valódi igaz ember volt, a Világ Igaza. A XX. század a világnak, így Magyarországnak is sok vészterhes időt hozott, ezek egyike volt a Holokauszt borzalma. Egyszerre voltunk áldozatai, hősei és sajnos elkövetői is ennek az időszaknak – tette hozzá Bajkai István. A Holokauszt áldozatainak minden tízedik áldozata magyar állampolgár volt, a mieinket vitték el. Bűnbakká tettek embereket, akiknek egyik nap köszöntünk, majd másnap már nem léteztek. Bajkai szerint be kell vallani, voltak olyanok, akik elárulták a nemzetet, akik idegen szolgálatba álltak, voltak olyanok, akik zsidó honfitársainkat megalázták, a halálba küldték. Ők az egész nemzetet alázták meg. Azonban számos hétköznapi magyar hőssé vált, amikor akár a saját élete árán is védte az embertársait. Ilyen hős volt Márton István is, aki nem csak mentett, hanem példát is mutatott, példát arra, hogy minden sötét erő legyőzhető.
