Egyre nehezebb lesz olyan döntéseket hozni, amelyek a mi álláspontunkkal szembemennek

 

Egyre nehezebb lesz olyan döntéseket hozni, amelyek a mi álláspontunkkal szembemennek

Puskás Imre, a Fidesz szóvivője beszélt Magyarország sikereiről, azokról a kihívásokról, amelyek az ország és az Európai Unió előtt állnak, de szóba került még a visegrádi országok szerepe is.

 

Mik voltak az év legkiemelkedőbb eseményei a Fidesz-KDNP szövetség számára?

Ha lehetséges, akkor olyan szemszögből válaszolnék, hogy milyen állapotban van ma Magyarország, hiszen bízunk benne, hogy a kormány működése elősegítette az ország előrelépését. Ha azt kellene összefoglalni, hogy mi jellemzi Magyarország 2017-es viszonyait, akkor azt mondhatjuk, Magyarország egy biztonságos ország, de azt is mondhatom, biztonságosabb a családok, az emberek számára, mint volt korábban. Biztonság alatt elsőként fizikai biztonságot értünk, amikor azt érezzük, nem fenyeget minket valamiféle veszély, ebben a tekintetben is látjuk a statisztikákat, amelyek szerint a világ egyik legbiztonságosabb országa ma Magyarország. Azt remélem, mi, akik itt élünk, ezt a bőrünkön is így érezzük. Ám amikor biztonságról beszélünk, akkor a biztonságérzetnek nem csak ez az egy összetevője van, az is kérdés, hogy egzisztenciálisan milyen biztonságban vannak az emberek, a családok. Fontos, hogy az emberek érezzék, a munkájuk biztonságban van, ha munkát keresnek, akkor hamarosan találnak maguknak, az a jövedelem, amiből gazdálkodniuk kell, az lehetőleg évről évre több legyen és ha ezt a biztonságot nézzük, akkor úgyszintén kimondhatjuk, ma Magyarország egy biztonságosabb ország az emberek, a családok számára. Látjuk, a rendszerváltás óta nem dolgoztak annyian, mint most, csak 2010-hez képest 736 ezerrel több ember dolgozik, de nézhetjük azt is, hogy a tényleges reáljövedelmek a tavalyi évhez képest is több mint 10 %-al nőttek. Ez is alátámasztja azt a gondolatot, mely szerint az emberek egzisztenciálisan is nagyobb biztonságban érzik magukat, mint korábban.

De vannak még szegények, vannak, akik nem találnak munkát, sőt vannak vállalkozók, akik meg nem találnak munkaerőt.

Az biztos, mindig vannak olyan kihívások, amelyekre választ kell adni, de például, ha a szegénységről van szó, akkor az is egy nagyon fontos kérdés, hogy legalább a gyerekekről, azaz minden gyerekről tudjunk gondoskodni, minden gyereknek jusson minden nap meleg étel, a kormány erről is gondoskodott, hiszen minden olyan család, amelyik jelzi, a szünidőben is szüksége van arra, hogy a gyerek étkezést kapjon, akkor ezt megoldják minden településen. Ilyen értelemben azokról is gondoskodunk, akik a legelesettebb helyzetben vannak. Az kérdés valóban, mennyi is a munkaerő, nagyon sokáig éppen azzal küzdöttünk, hogy nagyon sok ember keresett munkát és nem talált. Most pedig sok olyan ágazat van Magyarországon, ahol éppen keresik a munkaerőt. Tudni kell, amikor csatlakoztunk az Európai Unióhoz, akkor élményként éltük meg és vívmányként is a munkaerő szabad áramlását. Amikor az EU ezen alappillére létrejött, akkor Európa gazdagabb felén már sejtették, ez nekik nagyon jó lesz, mert el lehet majd szippantani a munkaerőt Kelet-Közép Európából. Vannak előnyök és vívmányok, amelyek bizonyos hátrányokkal is járnak, egy társadalom számára azzal is, hogy a munkaerő kifut az országból. Ez ellen Magyarország betartva az uniós értékeket nyilván úgy tud tenni, hogy évről évre próbáljuk a munka árát növelni, ezért is beszéltem a reáljövedelmek 10%-os növekedéséről, de ezért is jött létre egy hat évre szóló megállapodás a munkaadók, a munkavállalók és a kormány bevonásával. Ez arról szól, a kormány azzal tudja segíteni a munkaadókat a bérek növelése érdekében, hogy egyrészről megemeli a minimálbért, a szakmunkás minimálbért, másrészt pedig igyekszik csökkenteni a munkát terhelő adókat, járulékokat. Már meg is van ezen terhek csökkenésének az ütemezése is.

Mennyire sikerült hazacsalogatni a külföldre távozottakat?

Az elmenetelnek vélhetően elsősorban egzisztenciális okai vannak, tehát azok, akik külföldön kerestek munkát és ma Nyugat-Európában dolgoznak Ausztriától Nagy-Britanniáig, azért mentek el, mert többet szeretnének keresni. A hazacsalogatáshoz annyit tudunk tenni, hogy folyamatosan emelkednek a bérek, ehhez a kormány mindent megtesz, amit tud, amennyi mozgástere van, másrészt pedig a családtámogatási programokkal tud tenni valamit a kormányzat. Támogatjuk az otthonteremtést, a gyerekek után nagyon komoly adókedvezményeket biztosítunk, mindezek a lépések azt szolgálják, hogy amikor az emberek a saját egzisztenciájuk érdekében lépéseket tesznek arról, miként tudják megteremteni a család biztonságát, akkor azt mondják, mégis jobb itthon maradni. Ehhez jön a már említett biztonság érzése, hogy az ember ott szeret élni, ahol tudja, nem történhet vele rossz.

Akkor nincs adat a Gyere haza fiatal! program eredményeiről?

Azt látjuk, lassult a kifelé áramlás, ilyen értelemben mindazon intézkedések, amik történtek és kellő szerénységgel, de sorolhatjuk őket, azok mutatják, az itthon maradás az már egy nagyon komoly lehetőség. Nyilván, akik már megteremtettek egy létet, családot alapítottak Nyugat-Európában, az ő hazatérésük már egy nehezebb döntés, de én nagyon bízom abban, hogy elérkezik Magyarország abba az állapotba, akár gazdasági értelemben és a biztonság tekintetében, hogy azok is meggondolják a hazatérést, akik már erős gyökereket eresztettek új hazájukban.

Közben 2017-ben az egymilliomodik magyar állampolgár is letette az állampolgári esküt.

Ez egy nagyon fontos nemzetpolitikai cél is volt, hogy megteremtsük a kettős állampolgárság lehetőségét. A 2010-ben felálló Országgyűlés egyik első intézkedése volt, már akkor reménykedtünk abban, elérkezünk egyszer oda, hogy megérkezik az egymilliomodik új magyar állampolgár, amit idén sikerült is elérnünk.

Ezek a magyar állampolgárok a történelmi Magyarország területéről érkeztek.

Ezek a magyar állampolgárok a világ minden tájáról érkeztek, nyilván a legtöbben a Kárpát-medencében élnek, ők azok, akiknek a családja nem mozdult el az elmúlt száz évben nem mozdult abból a városból, faluból, ahol éltek, mégis változott az állampolgárságuk. Ezek az emberek úgy élték meg és ezt joggal élhették meg, hogy egyszerűen csak visszakaptak valamit, amit elvettek tőlük és ez a fajta egységes politikai nemzetté válás szempontjából egy rendkívül fontos döntés volt az állampolgárság megszerzésének a lehetősége. Látszik az is, hogy nem csak mi gondoltuk ezt így, hiszen már az egymilliomodik embernek adhattuk meg a magyar állampolgárságot, ez azt jelzi, nekik is fontos volt.

Mennyire sikerülhet Magyarországnak átreformálni az Európai uniót? Nem elhagyni, átreformálni.

Valószínűleg nem Magyarország fogja átreformálni az Európai Uniót, hanem az a néhány százmillió ember, aki az EU területén él, akik időről időre elmennek a saját országukban a választásokra és ott szavaznak. Ha megnézzük, hogy az Európai Unió tagállamai közül hol voltak választások, ezeknek az eredményből pedig mi olvasható ki, akkor látjuk, egyre inkább olyan dolgokról mondanak véleményt az európai emberek, ezt a fajta politikát, bevándorláspolitikát, amit a kormányaik folytattak, ezt nem támogatják. Valójában egy olyan Európában, Németországban, Hollandiában, Csehországban, Ausztriában élni, amely megőrzi a hagyományait, a kultúráját, a nemzeti identitását, ez fogja megváltoztatni az Európai Uniót. Vannak olyan országok, amelyek történelmi hagyományaik okán bevándorló országok és vannak olyanok, amelyek nem és nem akarnak azzá válni. Vannak olyan országok, ahol már lezajlottak bizonyos folyamatok, ahol már él olyan népesség jelentős számban, amelyik más kultúrájú, más identitású. Ennek a történelmi hagyománynak a folyományaként ezekben az országokban is egyre erősebb az a választói akarat, amely szerint ennek már valahol gátat kell vetni, ezt a folyamatot már le kellene zárni, meg kellene állítani, nem azt a politikát folytatni, hogy ezt vég nélkül engedni, szép szavakkal állítani, hogy majd integrálódnak. Ma azt látjuk, hogy párhuzamos társadalmak vannak, amelyek között komoly konfliktusok keletkeznek, ami nem vezet jóra.

Az Európai Unió egyik alapja a mozgásszabadság, ám mostanában mintha megint nehezebb lenne átjutni egyik országból a másikba, mondjuk Magyarországról Ausztriába. Hol van most akkor a szabadság?

Ami a magyar-osztrák határon van, annak az egyik alapja éppen a 2015-ös év, a migrációs válság elindulása volt, akkor, amikor mindenféle feltartóztatás nélkül jöttek be emberek százezrével az Európai Unióba, előbb-utóbb minden ország, még azok is, amelyek szívese engedték be őket, rájött, meg kéne a határoknál kérdezni, milyen célból és honnan jöttek oda. Azóta eltelt több mint két év és még nem született megoldás. Ha minden uniós ország úgy védené a határát, ahogy Magyarország teszi, akkor nem lenne fennakadás a magyar-osztrák határon. Schengennek csak akkor van értelme, ha mindenki azt mondja, a határomat megvédem, csak azt engedem be, aki bejöhet, onnantól kezdve az EU-n belül mindenki oda megy, ahova csak akar. Magyarország védi a schengeni határokat, nyilvánvalóan csak ott teheti ezt meg, ahol az ő határai tartanak, másokért nem tudunk felelősséget vállalni. Ezért is lenne fontos, az uniós szerződéseket aktualizálni, de másik lehetőségként „csupán” betartani is jó lenne, mégpedig abban az értelemben, hogy a határok azok határokként működnek. A határok az EU-n belül „szűntek meg” és lettek átjárhatóak, de nem az Európai unió határai szűntek meg.

Az Európai Unióban most éppen Lengyelország van a szégyenpadon, Ön szerint alkalmazni fogják az atombombának nevezett VII-es cikkelyt a lengyelek ellen?

Bízom benne, hogy ez az eljárás nem fut végig,  már azért is, mert biztos vagyok abban, számos uniós ország fogja kifejezni szolidaritását Lengyelország mellett. Magyarország már ezt meg is tette, sőt még mielőtt elindult volna Lengyelországgal szemben az eljárás, már akkor is kinyilvánította ellenérzését.

Várhatóan Ausztria is átértékeli majd korábbi álláspontját?

Azt nem tudom pontosan, hogy ebben a kérdésben mit állít majd az új kancellár, de azt látjuk, az új kormány és annak vezetője másképpen áll általános politikai kérdésekhez, a migrációhoz és a visegrádi országokhoz is. Valószínűleg egy erős közeledés lesz a V4-ek és Ausztria között, ez az együttműködés kihathat arra, hogy az EU-n belül milyen döntések születhetnek, hiszen ha egyre többen osztják Magyarország és a V4-ek álláspontját, akkor egyre nehezebb lesz olyan döntéseket hozni, amelyek a mi álláspontunkkal szembemennek.

Mindeközben Spanyolországban a katalán népszavazás hozott változásokat, az autonómia ügye. mit gondol erről Magyarország?

Nem foglalt az ország erősen állást, azt látjuk, a katalán fejlemények sok helyen elég erős rezonanciát vált ki, például Romániában is. Azt látjuk, a katalán események nagyon sok romániai politikusban felerősítették azt az érzést, mely szerint az autonómia következő lépése a kiválás. Amikor az erdélyi magyar politikusok beszélnek az autonómiatörekvésről, akkor sok román politikus igyekszik ezt szembeállítani mindazzal, ami Katalóniában történt. Miközben az autonómiának ne kifutása, hogy el kell szakadni. Az erdélyi magyarok az autonómiatörekvésükkel azt akarják elérni, hogy az ő magyarságuk megerősödjön, az identitásukkal együtt, a közösségi létükkel egyetemben, szó sincs elszakadásról. Már ezért képvisel Magyarország óvatos álláspontot Katalóniával kapcsolatban. Amikor mi autonómiáról beszélünk, akkor Dél-Tirolt hozzuk fel példaként, ez nem egyfajta szeparatista törekvés, hanem az, ha van egy nagyobb tömbben egy nemzeti kisebbség, akkor az autonómia az teljese életszerű, megvalósítható fejlemény.

Mit hozhat a Brexit Magyarországnak a jövő évre?

A Brexit elsősorban kihívásokat jelentett, jelent mind az EU, mint pedig Nagy-Britannia és természetesen Magyarország számára. Mi mindig azt mondtuk, a Brexit kapcsán, hogy azok a magyarok, akik a szigetországban élnek, dolgoznak, azoknak a helyzete ne legyen rosszabb, mint a Brexit előtt. Ennek érdekében a magyar kormány számos tárgyalást folytatott, a mostani brit döntések ezt az elvárást teljesítik is.

Várhatóak ilyen küzdelmek az új osztrák kormánnyal is?

Nagy-Britannia és Magyarország álláspontja korábban is közel állt egymáshoz,  így az új osztrák kormány mostani álláspontja is számos kérdésben közel áll a magyar kormányéhoz. Ilyen értelemben nem gondolom, hogy ezzel a kérdéssel kellene majd megküzdenünk.

2017 központi témái közé került Paks, a Budapest-Belgrád vasútvonal. Így lesz ez jövőre is?

A paksi beruházás egyértelműen fontos kérdés Magyarország számára, hiszen ez az energia biztonságát szolgálja. Amikor arról beszélünk, hogy a paksi fejlesztés az gyakorlatilag a megújítása Paksnak, akkor ez Magyarország számára ugyanakkor mennyiségű energiát jelent. Ahhoz, hogy az energia ára továbbra is alacsony maradhasson, hogy megtartsuk azt, amit a rezsicsökkentés elért, ahhoz szükséges ez a paksi fejlesztés. A másik beruházás is nyilvánvalóan nagyon fontos, már azért is, mert zajlik egy nagyon erős kereskedelmi kapcsolat Kína és Ázsia, valamint Magyarország között, ennek az összekötése a Balkánnal ezen a vasútvonalon történhet, így ez is fontos gazdasági fejlesztés Magyarország számára.

Az épített örökség védelme is kiemelt szerepet kapott, legyen szó határon inneni és határontúli épületekről.

Ez így van, Magyarországon nagyon komoly forrásokat biztosít a kormány arra, hogy az épített örökség, amire büszkék vagyunk, amely mioatt nagyon sok turista érkezik hozzánk, meg is maradjon. Ennek volt egy nagyon fontos eleme például a Várkert Bazár megújítása, de az is fontos, hogy élettel telítődött meg. És igen, a Kárpát-medencében található magyar épített örökség megóvásáért is sokat tesz a magyar kormány, pont ezért hoztuk létre a Romer Flóris Tervet is.

Önnel mi lesz 2018-ban?

Nem tudom, az biztos, én évek óta folytatom úgy a politikai tevékenységemet, amit a Fideszben úgy mondanak, nem pozíciót kap az ember, hanem feladatot.  Bízom abban, hogy feladatot kapok, olyat, ami a képességeimnek megfelel és kihívást is okoz

Köszönöm a beszélgetést.

Breuer Péter.