A fények ünnepét jöttünk össze megülni. Mondotta Dr. Bajkai István Erzsébetváros Alpolgármester
Minden nap egy újabb gyertyát gyújtunk meg. Napról-napra több gyertya ég a hanukiján. A fény lépésről-lépésre, nap, nap után győzi le a sötétségét.
Tisztelt ünneplő barátaim!
A sötétség a rosszat, a gonoszt testesíti meg. A fény azonban az örök jót szimbolizálja. Az előbbi elvesz tőlünk, elveszi tőlünk a tisztán látás képességét, az éltető meleget, és legfőképpen a reményt. A fény azonban csak ad nekünk, mégpedig csupa jót, reményt, szeretet, melegséget és otthont.
Világosságot ad, hogy lássuk a világot, annak minden szépségével együtt. Lehetőséget, hogy észrevegyük egymást, a másikban rejlő jóságot. Meleget, hogy élhessünk ebben a világban. Segít minket abban is, hogy termőre fordítsuk a Földünket. És végül, de nem utolsó sorban a reményt, hogy végül mindig a jó győzedelmeskedik.
Az éjszakéban is jelen van a világosság, reményt adva nekünk, hogy hamarosan, ha csak lépésről-lépésre is, de úgyis a jó legyőzi a rosszat.
Barátaim!
A hanuka a remény ünnepe, mert megtestesíti azt a harcot, amit a fény vív a sötétséggel. A hanuka életben tartja a reményt, hogy a jó mindig, minden körülmények között legyőzi a gonoszt. Ha nem is azonnal, de a végén mindig a jó győz. A sötétségnek tehát meg vannak számlálva a napjai, mert a fény mindig erősebb. Ahogy jó is erősebb a gonosznál.
Nem véletlenül, a gonosz kihasználja a sötétséget: a sötétségben könnyű intrikálni, hazugságot gyártani, a megosztottságot előidézni, a hamis vádakat kiagyalni, a jót rossznak ábrázolni, a tisztességest sárral megdobálni, az igazságot tagadni, a hazugságot hirdetni, a bűnt rejteni, művi és mesterséges világot felrajzolni.
Ezt érdemes nemcsak fejben tartanunk, hanem itt, belül is érezni. Még egyszer mondom, a jó erősebb a gonosznál.
Ezt a reménnyel átitatott életigazságot a zsidóságnál jobban senki sem érti, érzi jobban. Önök egy életerős közösség, amelyik soha nem felejt. Soha nem felejti el, hogy a gonosz évezredeken át üldözte Önöket. De Önök azt is tudták és hitték, hogy a gonosz, az embertelen kegyetlenség soha nem lehet annyira erős, mint a jó erői.
Kedves Barátaim!
Sokan, nagyon sokan, félnek visszatekinteni, félnek a felidézés fájdalmától, félnek az eltemetett múlttól. Mert sokan küszködnek a múlt mérhetetlen bűneinek emlékével, sokuk szülője, nagyszülője belerokkant, nem élte túl a kisemmizést, megalázást, megszégyenítést, a pusztítást, azt, hogy hogyan lettek otthonukból kitaszítottak és hogyan hagyták el és magukra őket.
A fiataloknak, utódoknak nehéz elmondani mindazt, ami történt, az unokák a nagyszülők történetét sokszor hitetlenkedve fogadják. Mégis fontos tudni és mindig elmondani, hogy mit éltek át a családtagjaik, rokonaik, barátaik, szomszédaik, közeli és távoli közösségeik.
Csak így tudjuk ugyanis életben tartani és folyamatosan megerősíteni a hitünket abban, hogy a gonosz csak átmenetileg uralkodhat, de a jó a végtelen és mindent elsöprő erő.
Erre a lelki erőre most minden korábbinál nagyobb szükségünk van, tisztelt barátaim! A világunkat újra fenyegeti a gonosz. Agresszívan támadják a zsidóságot és a kereszténységet egyaránt. A gonosz megint szeretne fölébünk kerekedni.
Ahogyan a szír-görögök rá akarták kényszeríteni a makkabeusokra a saját vallásukat, úgy ma is arra akarnak kényszeríteni bennünket idegen hatalmak, hogy felejtsük el hitünk, kultúránkat és tűrjük el, hogy lerombolják templomainkat, zsinagógáinkat.
De ahogyan a makkabeusok ragaszkodtak a vallásukhoz és eszméikhez, úgy mi is ragaszkodunk hazánkhoz, kultúránkhoz, hitünkhöz.
És ahogyan a makkabeusok hittel és töretlen akarattal tudtak győzni a fölényben lévő gonosz erőkkel, úgy mi is megfogjuk egymás kezét és együtt győzni tudunk a mindent elsöpörni akaró hatalmakkal szemben.
Ma a gonosz rafinált eszközökkel el akarja altatni az éberségünket és azzal hiteget, hogy nincs is veszély, csak képzelgünk, amikor szemünk előtt látjuk, ahogyan felrobbantják lányainkat és fiainkat a szórakozóhelyen, ahogyan pusztán más véleményük miatt egy egész újság szerkesztőségét végzik ki, vagy megtámadják szent helyeinket, a zsinagógákat, ahogy ledöntik a bevásárló-központokban a karácsonyfát, és ahogy a templomában ölik meg a lelkipásztort.
A zsidóság mindig megérezte a veszélyt és mindig azonosította a gonoszt, bárhogy is rejtette magát.
Magyarországon ma biztonságban vagyunk. Itt nem fog tudni a gonosz felülkerekedni és mi nem hiszünk a hamis szírén hangoknak.
Lassan már alig akad ország Európában, ahol a közösségeink békében ünnepelhetnének. Terrortámadásoktól hangos Európa, és ezeknek a támadásoknak a célpontjai sokszor ismét a zsidó közösségek és zsidó emberek. Magyarországon azonban biztonságban vannak. Sehol sincsenek akkora biztonságban, mint nálunk.
A kormány, és a kerület vezetése mindig kiáll a zsidóságért és azon van, hogy ezt a biztonságot fenntartsa, és folyamatosan erősítse.
Nekünk fontos az önök közössége, és büszkék vagyunk Önökre!
Tisztelt hölgyeim és uraim! Kedves Barátaim!
Önök igaz honfitársaink és rengeteg erőt adnak az egész országnak. Egyúttal példát is mutatnak mindannyiunk számára a családok és közösségek védelméért érzett felelősségtudatukkal, a harcok és szenvedések elviselésével és hitük mélységével.
Önök folyamatosan éltetik a reményt, erősítik a hitet bennünk, hogy a fény mindig legyőzi a sötétséget, és hogy a jó mindig győzedelmeskedik a gonosz fölött.
A sorsunk összefonódott. Felelősek vagyunk egymásért, ezért a városért, ezért az országért. Mi meg fogjuk önöket védeni, mindig, minden körülmények között, mi Önök mellett állunk legyen az öröm vagy bánat és hisszük, hogy együtt erősítsük ezt az országot és együtt vezetjük el a ránk bízott életeket egy jobb, békésebb, egy harmonikusabb világ felé.
Éljen a fény a sötétség felett! Hág Hanuka szaméah!
