Mi ragaszkodunk ehhez a szerződéshez

Mi ragaszkodunk ehhez a szerződéshez

Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség államtitkára beszélt Magyarország és az Európai Unió kapcsolatáról, az uniós forrásokról, valamint arról, hogy mennyire is fontos a magyar embereknek az EU.

 

Egyes vélemények szerint vannak gondok hazánk és az Európai Unió között. Mennyire igazak Ön szerint ezek a hangok?

Azért ezt így nem lehet állítani, az kétségtelen, hogy vannak viták, közismert tény, az ellenfeleket nem szeretni, gyűlölni kell, hanem tisztelni.

A viták ellenére az uniós források lehívása, felhasználása megtörténik?

A számok azt mutatják, igen, nagyjából 2500 milliárd forintot fizet ki a kormány a hazai vállalkozásoknak az év végéig. Ezek a viták az elmúlt években, így idén sem hátráltatják ezeket a kifizetéseket,. A magyar közvélemény már hozzászokhatott, hogy különböző nemzeti érdekek képviselete mellett mi igenis kiállunk Brüsszelben. Ez meglepő volt hét évvel ezelőtt, ma már nem az. Ebből fakadóan vannak nézeteltérések a bevándorlás, a betelepítés, az Európai Unió jövőjét érintő kérdésekben, ám mindez nem befolyásolja azt a fejlesztési programot, amelyet a kormány részben uniós pénzekből, részben pedig a hazai költségvetésből finanszíroz.

Nem csak az EU-ban, hanem itthon is zajlanak viták, például a Parlamentben. Hogyan értékeli ezt?

Ez így van, a Parlament most hétfőn tárgyalt viszonylag hosszan az uniós források felhasználásáról. Ami az értékelést illeti, egyik szempontból ezt hasznosnak tartom, mert aki megnézte, láthatta, valós koncepciója a hazai fejlesztésekkel kapcsolatban csak a kormánypártoknak van. Az ellenzéki pártok közül az MSZP nem vett részt a munkában, be sem jöttek a Parlamentbe. Az LMP a vezérszónoki felszólalásoknál ott volt, ám a vitában már érdemben nem vett részt, a Jobbik jelen volt, bár ne lett volna. Nem tudom, hogy melyik Jobbik volt jelen, nehéz követni azt a törzsfejlődést – ha lehet így nevezni -, amin ez a párt átmegy. Visszatéve, sok szereplő volt jelen tőlük, de én nem láttam azt a koncepciót, hogy mit is szeretnének kezdeni Magyarország Európai uniós relációjával, mit tennének a fejlesztési forrásokkal. Én azt látom, hogy Simicska Lajos lediktálja nekik az aktuális heti penzumot, azt felolvassák, majd visszamennek a következőért.

Feltételezi a Jobbikról, hogy maguktól erre nem képesek?

Azokból a megszólalásokból, amiket hallottam, a vitákat, amikben láttam a Jobbikot szerepelni, nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy önálló gondolkodásra képesek lennének ebben a kérdéskörben. Sokkal inkább azt látom, van egy forgatókönyv, amit megírt nekik Simicska Lajos, azt ők több-kevesebb sikerrel előadják. A Jobbik már régen nem az, amilyennek indult, ami a radikalizmus elhagyását tekintve talán nem is egy rossz irány. Mindez persze csak akkor igaz, ha őszinte politizálással jár együtt.

Sokan mondják, hogy rövidesen lesz több Jobbik, egy cukiskodó, egy radikális.

Én azt gondolom, a radikális Jobbiknak nincs tere, hálistennek társadalmi bázisa sincsen. Ennek a felismerése kényszerítette közép irányába ezt a pártot, de az a baj, hogy ez a párt eladta magát.

A középre húzással talán a Fideszből kiábrándultakat célozza meg.

Meglátjuk, mindez kiderül majd tavasszal. Egy biztos, ha a már említett hétfői parlamenti vitát nézzük, akkor két pártot láthatott az érdeklődő. Ott voltak a kormánypártok, a Fidesz-KDNP pártszövetség, amelyik tisztán látja, Magyarországnak milyen kihívásokkal kell szembenéznie, mit tehet egy cselekvőképes kormány annak érdekében, hogy egyrészt stabilizálja ennerk a régiónak a helyzetét, ebben nagyon sok munkát végeztünk el 2010 óta. Másrészt itt vannak azok a gazdasági eredmények, amelyek hét év alatt az emberek munkájából jöttek létre, amelyek minden társadalmi közegben naponta egyre javuló kilátásokat tudnak biztosítani. Ezzel szemben van egy ellenzék, amelyik a közvélemény-kutatások alapján hétről hétre változtatja, mit is szeretne mondani. Látható módon nem a választókat figyeli, hanem azt, hogy a tulajdonos éppen milyen elvárásokat fogalmaz meg velük szemben. A választók pedig vannak olyan bölcsek, hogy képesek eldönteni, e kettő közül melyik szolgálja az érdeküket.

Ki a nehezebb vitapartner, a hazai ellenzék vagy Brüsszel?

Brüsszel azért sokkal komolyabb erőket tud felvonultatni, a kettő nem is említhető egy lapon.

Mert Brüsszel mellett ott van Soros György is?

A Soros ügy abból a szempontból érdekes, hogy van egy teljesen más vízió Európa jövőjét illetően a magyar kormány, pontosabban a régió kormányzatai és Soros György terve között. Az előbbiek úgy gondolják, Európát úgy lehet megerősíteni, hogy a közösséget alkotó nemzetállamok megerősödnek, gazdaság- és társadalompolitikai értelemben, addig Soros úr egy statisztikai számot lát maga előtt, egy ötszázmilliós piacot, amit miként lehet mennyiségileg felduzzasztani. Ő kevésbé foglalkozik Európa azon értékeivel, amelyek Európát ezer éven keresztül ilyenné formálták, amilyennek mi ezt a kontinenst ismerjük és szeretjük. Mi ezt szeretnénk megóvni, neki meg van egy gazdasági érdeke, ami azért látható módon nagyon komoly károkat okozott főleg a kisembereknek. Gondoljunk csak a közös európai valuta bevezetését megelőzően az angol font elleni támadásra, de akár arra a spekulatív akcióra, amit az OTP részvények ellen követett el. Ezeknek az akcióknak mindig a kisemberek voltak a kárvallottjai, ezt pedig a magyar kormány nem hagyhatja szó nélkül.

A menekültek ügyében az ezeréves Európa részének mondott országok is felelősek, hiszen ezek egykor gyarmattartók voltak ott, ahonnan most elindult a migránshullám.

Ez így van, sőt ha jól emlékszem a történelmi tanulmányaimból, akkor, amikor ezek az országok jól éltek a gyarmataikból, akkor ezt nem osztották meg a kelet-közép-európai országokkal. Ebből fakadóan teljesen más kötelezettsége van különböző népcsoportokkal szemben a nyugat és a kelet-európai országoknak. Pont ez az, ami bizonyítja, a bevándorlás, a betelepítés kérdését nem lehet összeurópai szinten, egységesen kezelni. Más kihívásdokkal néznek szembe Délkelet-Európában és Nyugat-Európában, akár Észak-Európában az államok, gazdaság-, társadalompolitikailag. Mi azt gondoljuk, a 28 uniós tagállamnak lehetőséget kell adni, kivel, hogyan, milyen formában szeretne együtt élni. Bármelyik tagállam EU-s csatlakozását vesszük figyelembe, azt a szerződést, amelyet a közösséggel aláírtak ezek az államok, nem volt ebben egyetlen olyan passzus, amely szerint lemondanak bármely olyan jogról, ami a hétköznapi élet alapvető viszonyrendszereit érinti. Ez egy gazdasági, politikai együttműködés, a mi esetünkben ez 2004-ben jött létre, mi ragaszkodunk ehhez a szerződéshez. Ebben nem volt szó bevándorlásról, betelepítésről, ahogy arról sem volt szó benne, hogy bármilyen veszélynek tegyék ki az európai és a nekünk kiemelten fontos magyar embereket.

Beszélt már az uniós források kifizetéséről, ebből mennyi esik a hazai kis- és középvállalkozókra?

Nagyjából 58 %-on állunk, ez emelkedhet még, ha a teljes keretet lekötjük. Bár kiírtuk a teljes pályázati mennyiséget, de most ott tartunk, hogy nagyjából a 9 ezer milliárd forintnak nagyjából a 80 %-át közöttük le,.

A Miniszterelnökséget vezető miniszter, Lázár János is sokat van Brüsszelben, most várható valamilyen feketeleves?

Nincs új a nap alatt, az elmúlt napokban miniszter úr a brüsszeli állandó képviseleten dolgozó kollégákkal dolgozott együtt, közben több találkozón is részt vett. Az ügyek nagyjából láthatóak, a fő kérdés, a legnagyobb vita most Brüsszel és Magyarország viszonylatában a bevándorlás kérdéséhez való viszonyulás, minden erre rakódik rá.

Mennyire befolyásolja mindez a további kifizetéseket?

Az ellenzék általában ezzel fenyeget, mi pedig dolgozunk, csak az elmúlt hetekben 220 milliárd forint érkezett Magyarországra.

Mi lesz 2020 után, lesznek még források?

Ma már egyre inkább úgy látszik, lesz közös fejlesztéspolitika 2020 után is. A legnagyobb kérdés az, elveszi-e Brüsszel azt a lehetőséget, hogy a magyar támogatásoknak juttatott támogatásokról itthon döntsenek. Ha ezt megteszik, ha központosítják a pályázati forráskezelés rendszerét, akkor garantálni lehet, hogy a magyar vállalkozások ezzel rosszul járnak, mert akkor ezt a pénzt a nyugat-európai cégek fölözik majd le.

Mindehhez mennyivel járulhat a Brexit?

Ez csak rosszat jelent, hiszen a közösség egyik nagyon komoly befizetője távozik, ez egy nagyon komoly költségvetési lyukat üt az Európai Unió költségvetésén, mindezt azok a tagállamok fogják megérezni, ahol fejlesztési forrásokat használnak fel. Mindezekhez hozzátartozik az is, hogy a britek kilépésével Magyarország egy nagyon komoly szövetségest veszít el az EU-n belül. Nekünk mindig is nagyon jó volt a kapcsolatunk az Egyesült Királysággal, ezt fenn is kell tartani, ne feledjük Európa egy olyan pénzpiaci központjáról beszélünk, amelyik láthatóan hasonló dilemmák felvetését követően hagyta el az Európai Uniót, mint ami a mai európai közösséget feszíti. Mi abban reménykedünk, hogy ezt belülről meg lehet oldani, de ott van Brüsszel álláspontja, ami a magyar emberek érdekeit sem veszi figyelembe. Mi azt hisszük, ezt a közösséget belülről lehet megerősíteni, szükség van arra is, hogy a délkelet-európai térségben tudjon bővülni az EU. A magyar emberek népszavazás keretében már döntöttek arról, hogy mi az Európai Unió tagjai akarunk lenni, nekünk ezt a közösséget kell erősítenünk és megállítanunk minden olyan törekvést, ami ennek a közösségnek a felszámolása irányába hat, többek között ma Brüsszel ezt a politikát folytatja.

Köszönöm a beszélgetést.

Breuer Péter