breuerpress.com
Napi Tóra és szombat – Breuerpress International
Napi Tóra és szombat x Darvas István Rabbi m K”K, Vájisláh hetiszakasz 6. kommentár, 5778. Kiszlév 13. Jákob és Ézsau egyaránt megemlékeznek vagyoni helyzetükről egy rövid utalás erejéig. Ézsau így: „elég van nekem” (33:9), az ősatya meg így: „van mindenem” (33:11). De mi az érdemi különbség a két szószerkezet között? Rási szerint Jákob fogalmazása az igaz ember világlátását tükrözi, aki elégedett azzal, amilye van. Ézsau viszont arra utal, hogy „elég van neki”, sőt elég sok, számára az jelent igazi örömöt, hogy többje van, mint amit valaha is elképzelt. Napjainkban a jómódú embereket inkább az „ézsaui álláspont” jellemzi, talán érdemes átgondolni, hogy a Jákob által használt és elégedettséget kifejező fogalmazás több örömöt kínál az anyagi javak kapcsán is. (Reb Jákov ben Reuven szent szavai alapján) Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek! péntek 17.00: Talmud-Tóra gyerekeknek 17.00: A hetiszakasz a rabbinikus kommentárok tükrében 18.00: Szombatfogadás szombat 9.00: Sáhárit gygy: 15.36 szk: 16.46 A tárgyak, a közösségek története Darvas István főrabbi és Toronyi Zsuzsa, a Zsidó Múzeum vezetője a hetiszakaszról, valamint annak kapcsán arról is beszélt, hogy mit is jelent az, hogy a tárgyaknak méltósága van. Mi is az aktuális hetiszakasz? Darvas István: Vájisláh, aminek az elején egy meglehetősen aggódó Jákobbal találkozunk. Érthető is az aggodalma, hiszen több évtized után kell találkoznia a testvérével, akivel nem a legnagyobb szeretetben vált el. A Tóra szerint Ézsau egy olyan gondolatot fogalmazott meg a szívében, hogy az első adandó alkalommal megöli majd Jákobot, erről a gondolatról Jákob is tudomással bírt. Azonban eltelt több évtized, Jákob családos, vagyonos ember, de tisztában van azzal, hogy a testvérével, Ézsauval való találkozás fontos, izgalmas lesz. Mit tehetett Jákob? I.: A kommentár szerint háromféle módon készült Jákob erre a találkozóra. Az első, melyet az a doron, az ajándék kifejezéssel lehet leírni. Azaz, hogy már előre is biztosítsa testvérét a jó szándékáról, ajándékokat küldött a számára. Ugyanakkor, miután ő egy jó zsidó ember volt, nem feledkezett meg az imának, amit tfilának hívunk a lehetőségéről, így ez a második mód. Azok mellett, hogy mindent megtett, amit lehetett, az ajándékokkal a szó fizikai értelmében, az imával, a szó spirituális értelmében, de mivel Jákob egy gondolkodó ember is volt, ezért felkészült arra is, hogy ezek nem lesznek elegendőek a helyzet kezelésére. Ezért – eltérően a mai normáktól – megadta azt a tiszteletet a testvérének, az egykori ellenfelének, hogy ha kell megütközniük, akkor azt a testvére akarja, nem pedig egy vélt-valós kulturális fölényből akarja megmutatni, hogy az ő világlátása rákényszeríthető a másikra. Ezért előfordulhatott, hogy elkövetkezik a háború ideje, és ez volt a harmadik mód. Igen, de ez valami egészen furcsa kapcsolatban létezik akár a Zsidó Múzeumban is, ha jól tudom. Toronyi Zsuzsa: Valóban egy háborús ajándék, egy bekeretezett levél az, amiről most érdemes beszélni. A levelet az 1940-es évek elején munkaszolgálatot teljesítő század tagjai írták, a 203/4. műszaki század tagjai. Ők a Keleti-Kárpátokban teljesítettek munkaszolgálatot. Azt tudjuk, hogy embertelen körülmények között, fegyvertelenül voltak munkaszolgálatban az emberek, ez egy mozgó vesztőhely volt. Ennek [...]