hírlevél 17-11-30 (péntek reggeli ima, szombat délutáni ima, hanukai előkészítő, jocó előadás

hírlevél 17-11-30 (péntek reggeli ima, szombat délutáni ima, hanukai előkészítő, jocó előadás

Kedves Barátaink,
—– hagyományEzekben a hetekben Jákobról (azaz Izraelről) olvasunk és tanulunk. Keressük az ősapa életében azokat a pillanatokat, amelyek példaként lehetnek elöttünk.Egyik legfontosabb élményünk a saját multunkhoz való kapcsolódás.
Legyen személyes motiváció!Nevezzük bevállalásnak?Furcsa élmény a zsidó lét. Mennyi mindent felvállaltak érte az őseink. Büszkén mondták: „Izrael gyermekei vagyunk!”Még amikor kanárisárga pecséttel látták el szívükat, akkor sem menekültek el.A történelmünk azt súgja: Amíg számunkra egy élmény fontos – addig mindent vállalnunk kell érte. És már maga, a felvállalás öröme is megéri ezt.Létezik egy másik fajta kapcsolódás… Azért vagyok zsidó, mert anyukám, apukám, stb is az volt és tisztelem őket. Örökölt élmény, amit nem ápolok, mert nem kell, hiszen megkaptam és örökzöld, elveszíthetetlen élmény.Bár ez a zsidó már nem is igazán én vagyok, hiszen nem az én tudatos döntésem, hanem „csak” megalkuszom a valósággal és a tényekkel. Azaz elfogadom magamat zsidónak.Természetesen ez az élmény is (fel)vállalható és kimondható. Bár sokkal több kérdést generál a saját lelkemben, amire nehéz választ adni.Ilyenkor van még egy feladatunk: őszinténnek lenni önmagunk előtt. Ez nem egyszer elveszejtéssel jár. Borzasztó felismerés. AMikor valaki kimondja önmagának: „nekem már semmi közöm szüleim vallásához, se nem Ábrahámhoz, se nem Izraelhez.”Ha egy ilyen ponthoz – ne adj Isten – elérünk, vagy barátaink közül valakivel erről beszélek, akkor azt tudom javasolni, hogy sohase próbáljuk kitalált mesékkel, eröltetett ürügyekkel meghosszabítani a haldoklást, hanem éppen ellenkezőleg, tisztítsuk le a lapot, és kezdjük el nulláról az új kapcsolódás felépítését.Ha kitalálunk olyanokat, hogy fenntartjuk még ezt a kapcsolatot Istennel, a gyermeknevelés, a társadalmi megítélés, stb miatt, akkor az még nagyobb törést fog okozni, hiszen hazugságra nem lehet építeni egy spirituális kapcsolatot. Alapok nélkül összeomlik.Jákob (Izrael) többször kezdte újra az életét. Néha gazdagon, néha éhezve. Tanítást ad a sorsa, hogy ne legyünk gyávák újra elkezdeni gondolkodni a saját zsidóságunkról. Ne féljünk a szembenézéstől és attól se, ha időnként változunk.Ezt az utat az ember egyedül járja meg, mint a elmenekülő Jákob. Botjával és köveivel. Nehéz az egyedüllét, ám sok esetben ezt tartja meg a közösséget. A zsidó filozófia ezt az élmény „hitbodedut„-nak nevezi.Összefoglalva, Jákob – többek között – megtanít bennünket szembenézni a saját kérdéseinkkkel és kétségeinkkel.
— sábát —
hetiszakasz: vájisláh
sábát: 15:37 – 16:46
rajzfilm: