Értékeinket bármelyik demokratikus párttal megosztjuk
Heisler András, a Mazsihisz elnöke beszélt arról a találkozóról, amelyet a KDNP vezetőivel folytattak, de szóba került meg egy különleges megemlékezés a német nemzeti gyásznap alkalmából, valamint az OR-ZSE rektori széke is.
A Mazsihisz vendégül látta a kisebbik kormánypárt, a Kereszténydemokrata Néppárt két vezető politikusát, Semjén Zsolt pártelnököt, miniszterelnök-helyettest és Harrach Péter parlamenti frakcióvezetőt. Mi volt a célja a találkozónak?
A KDNP elnöke keresett meg minket a találkozóval. Kezdődik, elkezdődött a választási kampány, a Mazsihisz deklarálta, hogy nem kíván részt venni ebben, miután egyházi szervezet, sőt maga egy egyház, a legnagyobb zsidó felekezet. Egyik oldalra, sem jobboldalra, sem pedig baloldalra nem kívánunk elköteleződni, ahogy eddig is, úgy ezután is meg akarjuk tartani a pártsemleges magatartásunkat. Ugyanakkor ezen a tárgyaláson is jeleztük, az értékeinket bármelyik demokratikus párttal megosztjuk, hiszen létezik egyházpolitika, létezik egészségügyi politika, létezik oktatási politika. Ezek azok a kérdések, amelyekről bármelyik demokratikus párttal szívesen beszélünk. Ennek jegyében jelentkezett be a KDNP, az is igaz, már más pártok is jelentkeztek, amelyek szintén eljönnek majd, végigbeszélni velünk ezeket a dolgokat.
Maradtak valamiben a kormánypárti politikusokkal a megbeszélés végén?
Ez inkább egy tisztázó megbeszélés volt a Mazsihisz közéleti szerepéről, valamint a KDNP jövőképéről. Így nem történt semmiféle megegyezés, se pro, se kontra, ez egy őszinte jó hangulatú beszélgetés volt.
Nemrégiben volt a német nemzeti gyászmegemlékezés napja, amikor is a világban mindenhol tartanak megemlékezéseket. Magyarországon a II, világháború óta nem fordult elő, hogy egy ilyen összejövetelen megjelent egy zsidó közösségi vezető. Idén Ön elment erre, miért ment el, mi történt a megemlékezésen?
Azért azt fontos tudni, amivel korábban én magam sem voltam tisztában, a német nemzeti gyásznap nem a német katonákról, hanem a diktatúrákban elpusztított emberekről szól. Egy kedves meghívást kaptam a német nagykövettől, valamint egy lehetőséget arra, hogy mondjak pár szót. Be kell vallanom, nagyon sokáig hezitáltam, mert ez valóban nem egy szokványos történet, konzultáltam a barátaimmal, közéleti emberekkel, Holokauszt túlélőkkel, még édesanyámmal is. Akikkel beszéltem, azoknak a nyolcvan százaléka azt mondta, nyugodtan elmehetek, sőt el is kell mennem és mondjam el azokat a dolgokat, amiket mi zsidók gondolunk erről az egészről. Fontosnak tartom kiemelni, a Harmadik Birodalom és a mai Németország az nem ugyanaz. A mai modern Németország úgy nézett szembe a történelemmel, ahogy azt kevés másik ország tette meg, függetlenül attól, hogy természetesen azért ma is van mit tennie Németországnak. A temetőben azt mondtam, mi sosem fogjuk elfelejteni a bűnöket, nincs mód arra, hogy a bűnösöknek megbocsássunk, nem is ez volt a célja az én jelenlétemnek. Beszéltem arról is, hogy soha nem fogjuk együtt siratni a gyilkosokat és az áldozatokat, ezek alapfeltételek. Azonban volt a beszédemnek egy olyan része, ahol arról volt szó, nagyon fontos a különböző népek és csoportok között az egymás fájdalmainak az elismerése, ez persze nem jelent semmilyen relativizálást. Ahhoz, hogy normális Európa legyen, ahhoz arra van szükség, hogy nem szabad gyűlölni a másik népet, másik csoportot.
Ön akkor is kikérte az édesanyja véleményét, amikor a Dohány utcai zsinagógában fogadta Angela Merkel német kancellárt.
Kivel mással kéne megbeszélnem ezeket, mint a legfontosabbal? Istennek hála, 92 évesen, jó egészséggel és ép ésszel van itt édesanyám. Sokat segít nekem, én adok a véleményére, már azért is, mert az mindenképpen autentikus, hiszen ő végigcsinálta a Holokausztot, elhurcolták Auschwitzba, ahonnan visszajött. De nem csak vele, más túlélőkkel is beszéltem előtte, sőt fontos az is, el is kísértek Holokauszt túlélők erre a megemlékezésre.
Tényleg, annak idején hogyan reagált a kancellárasszony, amikor vendégül látták?
Fogadtuk a Dohány utcai zsinagógában, egy nagyon szenzitív embert ismertünk meg a személyében, aki nagyon pozitív hatást tett mindnyájunkra. Utána zajlott le a beszélgetés, aminek az egyik része nagyon megmaradt nekem. Megemlítettem neki, hogy tudjuk azt, milyen eredményeket ért el Németország a történelem feldolgozásában, majd megkérdeztem, tud-e Németország ebben a kérdésben segítséget nyújtani Magyarországnak. Erre rám nézett és azt mondta, nem, Németország ebben nem ad segítséget, mindenki meg is lepődött. Majd ezzel folytatta Angela Merkel, Németországnak oly mértékű a felelőssége ebben a világégésben, így nincs morális alapja ahhoz, hogy más országoknak tanácsot adjon. Azt kell mondanom, a kancellárasszony nagyon kifinomultan viszonyult ezekhez a kérdésekhez. Még egy dolgot szeretnék megemlíteni, van egy Nobel-díjas német író, Günter Grass. Tudni kell róla, egykor a Hitlerjugend tagja volt, besorozták, majd végigharcolta a keleti frontokat. Íróként az életművében az ezzel való szembenézésről beszélt, ezért is kapta meg a Nobel-díjat. Günter Grass arról beszélt, miközben Németország felelőssége kimondhatatlan a II. világháborúban, a Holokausztban, de mellette a német népnek is lehetnek fájdalmai. Természetesen azzal tisztában vagyok, hogy ezért a megjelenésért, beszédért majd sok kritikát kapok.
Beszélt az oktatásról is az előbb, mint tudott, Schőner Alfréd, az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem rektora nyugdíjba megy. Már ki is írták az új pályázatot, de lehet tudni, vannak már jelentkezők a rektori székre?
Tudni kell, az OR-ZSE elődjét 140 évvel ezelőtt alapította meg I. Ferenc József, ma is látható az alapításra elkészült emléktábla az épület5ben. A Rabbiképző azóta is folyamatosan működik, olyannyira, hogy a szocializmusban ez volt az egyetlen rabbiképző intézmény Kelet-Közép-Európában, ebben az időszakban minden rabbi a térségben, Szófiától Moszkváig, Prágától, Kelet-Berlinig minden rabbi itt végzett, mindegyikük tudott magyarul. Schőner Alfréd munkásságának köszönhetően a Rabbiképző egyetemmé fejlődött, államilag akkreditált egyetemmé, ami nagyon nagy eredmény. Kicsi, de igazi egyetem az OR-ZSE, ahova jelenleg 170 diák jár. Most jár le a rektor úr mandátuma, ő úgy döntött, átadja ezt a munkát egy új vezetőnek. Beérkezett három pályázat a legújabb információim szerint, ám ebből az egyikük visszavonta. A másik két pályázó anyagát az egyetem Rektori Tanácsa értékeli majd, hogy utána javaslatot tegyen a fenntartó, a Mazsihisz felé, amely szervezet hozza meg majd a végső döntést.
Hamarosan beköszönt Hanuka ünnepe, minden zsinagógában felgyulladnak az ünnepi gyertyák?
Sok zsinagógában felgyulladnak majd, azt már tudni, óriási programokat szerveznek a zsinagógák, én magam néha még kritikusan is nézem ezt, milyen kár, hogy ezeket egy időpontra szervezik. Szerintem egy kicsivel nagyobb összhang azért jobb lenne a szervezésben. Az biztos, nagyon jó programokat szerveznek a zsinagógák, külön és együtt is, tavaly is nagy sikere volt ezeknek, nagyon sokan voltak jelen. Ez egy nagyon szép ünnepe a zsidóságnak.
A magyar kormány több ügyben is megállapodott a hazai egyházakkal, oktatási, egészségügyi kérdésekben. Már a kormány előtt van az Amerikai úti Szeretetkórház ügye is.
Van négy egyházi kórház Magyarországon, két katolikus, egy református és a mi Szeretetkórházunk. A négy intézmény nagyon szorosan együttműködik, mindegyiknek megvan a saját maga profilja, a Szeretetkórházé a gerontológia, az idősgondozás. A magyar kormánynak van egy nagy ívű terve az egyházi egészségügyi intézmények fejlesztésére, a keresztény kórházaknak már komolyabb fejlesztési lehetőségeket is biztosítottak, a mi fejlesztési projektünk is előttük van már, még nem láttuk a Magyar Közlönyben a döntést, de az információnk szerint ez a közeli napokban, hetekben megtörténik. Ez a fejlesztési terv a mostani kórházunkat, ami mára már egyetemi oktatókórházként üzemel, egy gerontológaiai központtá fejleszti.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
