Hitelesítési problémák
Gerő András történész a Jobbik változásáról, a nyugat-európai és a magyar szélsőjobb összehasonlításáról, valamint a történelmi problémákról is beszélt az asszimiláció kapcsán.
Ön többször is nyilatkozott arról, hogy nem hisz a politikai színeváltozásoknak, nem hiszi el, hogy lehetséges a szélsőjobbról középre húzódni.
Több bajom van a Jobbikkal, bár az Alaptörvény tilt mindenféle diszkriminációt, ám úgy érzem, ők ennek nem felelnek meg. Ez a párt az eddigi története során különbséget tett ember és ember között. A politikájuk lényege szerintem döntősen a cigány- és zsidóellenesség volt, ennek számtalan gesztussal hangot is adtak. Az utóbbi időkben viszont úgy csinálnak, mintha ez nem lett volna, én persze senkinek sem vitatom el a jogát, hogy megváltoztassa nézeteit, volt már ilyen a magyar történelemben, elegendő csak az úgynevezett kisnyilasok átöltözésére gondolni 1945 után. Tehát én nem vitatom el a Jobbiktól, hogy meg lehet változni, de ezt hitelesíteni kell!
Ön szerint akkor Vona Gábor mellett a Jobbik szimpatizánsai, tagjai is megváltoztak?
Pont arról beszélek, hogy a Jobbik személyi összetétele, nézzük csak a parlamenti frakcióját, nem változott ahhoz képest, amikor ők még egy markánsan megkülönböztető erőként működtek. Ha már hitelesítés, sorra jönnek elő azok az információk, amelyek arról szólnak, hogy ugyanazok az emberek, ugyanúgy gondolkodnak.
Ezek szerint a pártja mást gondol, mint elnöke?
Engem egyáltalán nem érdekel az ő politikai dilemmája. Van azonban egy dolog, ami nagyon zavar. A baloldali szavazók már annyira gyűlölik a jelenlegi miniszterelnököt, hogy nyitottá váltak a Jobbikra. Ezek az emberek, akik felhánytorgatják a jelenlegi miniszterelnöknek, hogy szerintük a Soros kampány antiszemita jelenségeket hordoz magában, úgy gondolják, lehet együttműködni a Jobbikkal, ahol az antiszemitizmus nem látens volt, hanem egy nyíltan hangoztatott vélemény, politikai gyakorlat.
Más európai országokban is jelen vannak a szélsőséges pártok, például Németországban is bekerült a Bundestagba az AfD. Lehet, hogy most ez egy hullám?
Tegyünk különbséget, ha lehet! A nyugat-európai szélsőjobb abszolút nem híve az úgynevezett új-antiszemitizmusnak. Ez az oldal iszlámellenes, ebből következően pedig Izrael-barát. A magyar szélsőjobb eddig ettől különbözött, most persze mást mondanak, de én ezt hiteltelennek látom, ők Izrael ellenesek és zsidóellenesek. Hozzá kell tennem, jobb akarattal vagyok irántuk, azaz elhiszem nekik a változást, ha hitelesítik.
Hogy lehet ezt hitelesíteni?
Példának okáért, megtehetné a Jobbik, hogy az aktivistahálózatával országszerte elkezd Izrael napokat szervezni, elmondhatnák, hogy Izrael mennyiben tudna példát szolgálni Magyarország számára a gazdaságával, az elképesztő teljesítményével, mit lehet tanulni Izrael Államtól, mert van mit tanulnunk. Ám sajnos nem látom az ilyen irányú erőfeszítéseket a Jobbiktól.
Egy kis történelmi kalandozásra invitálnám. Ön szerint azok a magyar zsidók, akik büszkék voltak a zsidóságukra és a magyarságukra egyaránt, azok hol tévedtek, amikor azt gondolták, velük nem történhetnek meg a szörnyűségek, amelyek végül megtörténtek?
A hetvenes években találkoztam Komlós Aladárral, aki a magyar zsidó szellemi élet nagy tudora volt, ő azt mondta nekem, hogy a magyar zsidók azt hitték, a magyarokhoz asszimilálódtak, pedig csak Adyhoz asszimilálódtak. Szerintem volt egy percepciós hiba egyrészt, másrészt pedig a magyar szellemi, politikai életen belül nem volt magától értetődő, hogy döntően az I. világháború után egy olyan etnocentrista hatalom kerül helyzetbe, amelyik amikor megtörtént egy külső Trianon, azonnal megkezdett egy belső Trianon mentén politizálni. Ez azt jelenti, hogy a magyar nemzetet megpróbálta darabolni, például kizárni a zsidókat. Ha mondhatom, egy kettős percepciós probléma volt itt, a magyar politikai elit elméretezte a maga lehetőségeit, a másik pedig az volt, hogy a zsidók úgy gondolták, nem történhet meg az, ami megtörtént.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
