Zenélnek a Klezmerészek
Garai Péter a Klezmerész együttesről, a fellépésekről beszélt Breuer Péter és Gulyás Erika, a Népszava főmunkatársa előtt.
A Klezmerész együttes, mint a neve is takarja, klezmer muzsikát játszik itthon, de külföldön is egyre népszerűbb. Sikerrel léptek fel Izraelben, Cfáton, egy klezmerfesztiválon. Hogy sikerült a jeget eladni az eszkimóknak?
Tudni kell, minden év augusztusában rendezik meg a fesztivált az egyik legortodoxabb városban, Cfáton. Több színpadon, de az utcákon is szól a klezmer, a zenekarok másfél óránként váltják egymást. Úgy jutottunk ki a fesztiválra, hogy Erzsébetváros és Cfát között testvérvárosi kapcsolat van, ennek köszönhetően volt lehetőség egy klezmer együttes kiküldésére, minket küldött ki a kerület.
A Klezmerész több jótékonysági rendezvényen is fellép.
Ez nem újkeletű nálunk, közel tíz éve kapunk rendszeresen ilyen jellegű felkéréseket, ezeknek mi mindig eleget is teszünk.
A zenekarban történtek változások is.
Igen, egy poszton voltak problémáink másfél éven keresztül, mindig segítséget kellett kérnünk egy volt gitárosunktól, ha komolyabb koncertünk volt, de most már helyreállt a rend, sikerült egy gitárost leigazolnunk, Sipos Mihály személyében. Visszatérve a jótékonysági koncertekre, most szombaton a WIZO, a Nemzetközi Cionista Nőszövetség kedvéért lépünk fel. A közö9nség természetesen klezmer dalokat hallhat tőlünk, részben a már megszokottakat, de lesznek új számok is. Fontos nekünk, hogy egy olyan szervezet mellé állunk, amelyik nagyon komolyan támogatják a rászorulókat, legyenek azok zsidók, nem zsidók, a mostani koncert és jótékonysági est bevétele is egy szegény magyarországi faluban élő kisgyermekes családok támogatására fordítódik majd.
Beszélt arról, hogy sikeresek voltak Cfáton, de itthon mennyire népszerű a Klezmerész együttes?
Érdemes tudni, a klezmer zene általában ráépül azon népek népzenéjére, ahol azt játszák. Így vannak olyan klezmer dalok, dallamok, amelyeknek orosz gyökerei vannak, vannak román alapok is, érdekes, hogy magyar népzene van benne talán a legkevésbé. Igazából nem tudom, hogy miért, de valahogy így alakult.
A sikereket illetően azt mondják, most komoly reneszánsza van a klezmernek.
Ez így van, ezt érezzük a meghívások számán is, volt olyan napunk szeptemberben, hogy kétszer léptünk fel, ami azért már logisztikailag sem egyszerű, főleg az én hangszeremet, a dobot tekintve.
A zenekar tagjai nem főállású zenészek, Ön például hol tanult meg dobolni?
Az már nagyon régen volt, az egykori legnagyobb dobosnál, Bányai Lajosnál tanultam, édesapám barátja volt, így kerültem hozzá a MÁV Zeneiskolába. Persze egy időben egy kis rock bandában is doboltam, de közben már jártam egyetemre, elkezdtem dolgozni, így ez abbamaradt, lett belőlem külkereskedő közgazdász. Ma már nyugdíjas vagyok, így van időm dobolni, közben szervezni az együttes életét, keresek kapcsolatokat, új számokat és persze gyakorlok is mellette.
Meddig van tele a naptár?
Decemberig biztosan, a jövő év elejét azt majd november közepétől kezdem el szervezni. Tavaszig, a purumi ünnepig van egy kis üresség, majd az ünnepi időszak jön, ezt követi a nyár közepéig tartó pangás, ez persze azt jelenti, hogy kevesebb a felkérésünk, majd a nyár végétől jön a fellendülés, egyre több fellépéssel, a zsidó és más fesztiválokkal.
Köszönjük a beszélgetést.
