Napi Tóra és hétfői Sáhárit
 |
x |
|
||||
 |
||||
K”K,
Toldot hetiszakasz 1. kommentár, 5777. Márhesván 23.
Izsák nem csak ősatya volt, hanem kútásó is: „Izsák pedig újra felásta azon kutakat, melyeket ástak Ábrahámnak, atyjának idejében, de amelyeket betömtek a filiszteusok Ábrahám halála után” (26:18). Három kutat ástak ki, meglepően hosszan olvashatunk erről (26:18-22), ami azt támasztja alá, hogy a tórai szövegek kiszámíthatatlanok, egyes esetekben röviden tárgyalnak fontosnak tűnő eseményeket, törvényeket, máskor meg hosszasan szólnak kevésbé jelentősnek látszó témákról. A kútásást inkább az utóbbiba sorolnánk elsőre, még akkor is, ha egy halk skajah esetleg felszakad ajkunkról, amikor megtudjuk, hogy Izsák dicséretes igyekezettel megakadályozza, hogy édesapja kútásási tevékenységét végképp eltemesse a sivatag pora, de ennek figyelembevételével sem érezzük teljesen indokoltnak az esemény megörökítésének ennyire alapos voltát. De talán többről van szó, és a kutak csak szimbólumok, mert a Tóra általuk arra akar emlékeztetni, hogy az anyák és apák művének, a tőlük kapott hagyománynak leporolása lehetőség és kötelesség is egyben, mert ha időről-időre nem ássuk újra a kutakat, akkor porossá, tehát értelmetlenné válnak és elfelejtődnek múltból ránkmaradt kincseink.
Sávuá tov, jó hetet mindenkinek!
Hétfő
7.30: Sáhárit (Bét Jehuda zsinagóga)
