Erkölcs, jogon túl – az első adatvédő az Örökkévaló volt

Erkölcs, jogon túl – az első adatvédő az Örökkévaló volt

Darvas István főrabbi és Dr. Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság vezetője beszélgetett jogról, erkölcsről, a személyes adatok védelméről a hagyományok és a mai kor alapján.

Most egymás után vannak a nagy őszi ünnepek, hogyan telnek a rabbi napjai?

Darvas István: Mozgalmasan, minden alkalommal nagyon sokan voltak a zsinagógában, reméljük, hogy ez majd az egész évre kihat majd. Most, Szukot félünnepjeinek a napjaiban készülünk az utolsó, háromnapos etapra, mert Smini Áceret és Szimchát Tóra ünnepe van előttünk, majd ezek után jön a Brésit szombatja. Úgy látom, hogy a híveink már fáradnak, de bízom benne, hogy most erőt merítenek és megint teljes lelkesedéssel jönnek majd.

Kicsit furcsa a kérésem, de mondja el Péterfalvi úrnak, mi is az úspiszim, kik azok, hol járnak, miért is vannak?

  1. I.: Van a mostani ünnepünknek egy előírása, mely szerint a sátorban kell aludni, egyes helyeken csak étkezni, ebben az időben Magyarországon értelemszerűen kevesen vannak, akik a sátorban alszanak. Ugyanakkor az ünnepi étkezések kivétel nélkül a szukában, a sátorban zajlanak. Ilyenkor vallási parancsolat vendégeket fogadni, de mellette az úspiszimet, láthatatlan vendéget is fogadunk, ők a zsidó hagyomány nagyjai, akik természetesen szellemi értelemben vannak velünk jelen az ünnepen. Az ő sorsukban az a közös, hogy életük folyamán rövidebb-hosszabb ideig vándorolni voltak kénytelenek, a sor elég hosszú Ábrahámtól Dávid királyig. A hagyomány szerint ők minden sátorban nyugalmat találnak, erősítenek bennünket, hogy minél szebben tudjunk ünnepelni.

Mi mindent fogyasztanak ilyenkor a sátorban?

  1. I.: Előtte szeretnék beszélni az ünnep univerzális jelentőségéről. Amikor még állt Jeruzsálemben a Szentély, akkor az áldozatbemutatás volt az Istennel való kapcsolattartás legfontosabb módja, Szukot ünnepe alatt hetven bikát áldoztak fel. Azért ennyit, mert az ókori zsidóság meggyőződése volt, hogy összesen hetven nép van a világon, így valamennyi népért bemutattak egy áldozatot az Örökkévalónak. Tehát Szukot volt az első olyan ünnepünk, ahol nem csak magunkért, szeretteinkért imádkoztunk, hanem azokért is, akik a világon vannak. A zsidó hagyomány szerint ilyenkor különösen nagy szeretettel fogadunk vendégeket, persze ez az év bármely más napján is igaz. Visszatérve a kérdésére, minden főétkezés a sátorban történik, ilyenkor nagyon sok mézet fogyasztunk, mert úgy véljük, ez is reményünk arra, hogy a következő évünk, az 5778-as édes lesz, jó lesz.

Péterfalvi Attila: Én magam is azt gondolom, erre nagyon rászorulnánk mindannyian. Nagyon jó lenne, ha ez bekövetkezne, ahogy az is, hogy a tradíciót, a hagyományt kövessük, ahogy teszik ezt Önök is, megemlékezve az egykor volt vándorokról. Ez mindenképpen fontos egy ország kultúrája, de akár jogi berendezkedése szempontjából is. Nem szeretnék populistának tűnni, hogy aktuálpolitikai kérdésekre vigyem át a szót, de nem véletlenül, miként kell nekünk megvédeni különleges adatok alapján különböző létező közösségeket, milyen jövőt képzelünk el számukra. Mindez levezethető egy népnek, egy országnak, egy közösségnek a kultúrájából, hagyományaiból. A jelenre és a jövőre is jelentős iránymutató szempontjai vannak ennek, amihez mi is kapcsolódunk.

Ezekről Ön több szakmai rendezvényen is beszélt.

  1. A.: Valóban, szeptember végén Manchesterben volt egy információszabadsággal foglalkozó konferencia,  ahol az ezzel foglalkozó biztosok vettek részt. Itt arról volt szó, hogy miként lehet megismerni a közérdekű, a közérdekből eredő nyilvános adatokat, kialakítható-e valamilyen közös gyakorlat. Ez azért is fontos, mert az Európai unióban nem létezik olyan közös jogszabály, ami kötelezendően alkalmazandó vagy amihez igazítani a nemzeti jogalkotást. Ugyanakkor fontos lenne egy-egy kormányzati dokumentumot, a végrehajtó hatalomnak a különböző dokumentumait hasonló módon lehessen megismerni az EU tagállamaiban. Utána egy nemzetközi adatvédelmi konferencián voltam Hong-Kongban, ennek egyik apropóját az is adta, hogy jövőre az Unióban egy teljesen új adatvédelmi rezsim lép életbe. Ez kötelező lesz az EU minden országában, sőt mindazon gazdasági szereplő számára is, akik az EU területén tartózkodó polgárok számára nyújtanak szolgáltatást, tehát minden adatkezelőre. A szereplők most készülnek erre, már ezért is voltak több mint nyolcszázan ezen a konferencián. Tegnap pedig a V4-es országok adatvédelmi hatóságaival egyeztettük, hogy ki hogyan áll ebben a felksézülési folyamatban, hiszen az új rezsim alapján nemzeti jogalkotásokat is hatályba kell léptetni. Mi jobb helyzetben vagyunk abból a szempontból, hogy már van elfogadott költségvetés, így már tudjuk, hogy mikor hány fővel tudjuk növelni a munkatársak számát a felkészülés jegyében. Tudni kell, az Unió új adatvédelmi rendszerének az egyik indoka a technológia fejlődése volt, ma már mindennap beszélünk a különböző okos dolgokról, a Big Data elemzésekről és a mesterséges intelligenciáról. Ha ezeket összekapcsoljuk, akkor tudni kell, milyen új adatvédelmi kihívásoknak kell megfelelni az adatvédelmi hatóságoknak.

Ez az új adatvédelmi rendszer, amiben a V4-ek, mint uniós tagok is szerepet vállalnak, mennyire érinti mondjuk Izraelt, amelynek vezetője nemrégiben éppen Budapesten találkozott a visegrádi vezetőkkel.

  1. A.: Teljes egészében, hiszen az izraeli adatkezelőkre is vonatkozik, ha az EU területén tartózkodó polgároknak nyújtanak szolgáltatásokat, vagy személyes adatokat kell Izraelbe továbbítani, akkor igen. Zárójelben jegyzem meg, amikor a Holokauszttal kapcsolatos adatokat kellett továbbítani, akkor bizony nemzetközi egyezmény megkötésére volt szükség. Nagyon fontos az is, hogy Izrael is megfelelő védelemmel rendelkezzen, mármint a személyes adatok védelmében. Ma már Magyarországon is hatályba lépnek szabályok, amelyek a már meghaltak személyes adataira vonatkoznak. Egyébként pont a Holokauszt kapcsán állapította meg még egykor az első adatvédelmi biztos, Majtényi László, amikor az amerikai Holokauszt Múzeumba kellett személyes adatokat továbbítani, hogy ezek az adatok ugyanolyanok, mint a túlélők adata. Izrael egyébként kérte az EU-tól az adekvát védelmi minősítés megkapását, ami azt jelenti, hogy az adatvédelmi szintjük megfelel az európainak.

Azt megtudtuk, mit gondol a modern állam az adatvédelemről, az információ szabadságáról, de mit mond erről a zsidó hagyomány, hiszen sokak szerint a Tórában minden szerepel, ami a mai kornak is megfelel, hiszen a tisztelet, az emberek egymás iránti tisztelete is szerepel már az Írásban.

  1. I.: Én az első adatvédőnek az Örökkévalót mondanám, aki a Mózessel való találkozásánál, amikor Mózes megkérdezte, mi a neved, mit mondjak, ki küldött engem, akkor erre ad neki egy sejtelmes választ. Ez úgy szólt: Vagyok, aki vagyok. Mi is történt? Isten nem akarja megmondani a nevét, mert sokkal fontosabb az a küldetés, amit Mózes kap, az irány, amerre a zsidó népnek kell haladnia. Van egy másik példa is, úgy 110 évvel ezelőttről, amikor a levéltitok védelméről születik egy rabbinikus rendelet, mindez Rabénu Gershomnak a nevéhez fűződik. Ami a tiszteletet illeti, a hagyományunkban nem csak az emberek, hanem a teremtmények tisztelete is egy általános elv. Minden embernek, élőnek és holtnak, zsidónak és nem zsidónak, férfinak és nőnek, gyermeknek és felnőttnek jár egy tisztelet. A tisztelet kapcsán a legelső példa, ami hirtelen eszembe jut, az öregeknek járó tisztelet, ezt a Tóra írja elő és így szól: Ősz ember előtt állj fel! Számomra van egy meghatározó élmény, hogy miként is bánik a zsidó hagyomány már a kezdetektől az öregemberekkel. A Tóra, a Talmud is azt hangsúlyozza, a tapasztalatukra, a tudásukra akkora szükség van. A Talmud azt is monda, ha valaki egy másik embernek a nevében idéz, az bizony elősegíti a megváltást. Ez azt jelenti, ha elkezdünk idézni olyan embereket, akik előttünk éltek, működtek, akkor eljuthatunk egészen a Szináj hegyig, megtaláljuk egy-egy gondolat ősatyját, az Örökkévalót. Ha valakit pontosan idézünk, tiszteletben tartva a gondolatot, akkor egyfajta szellemi utazást teszünk a Szinájhoz, ebből lehet a későbbiek folyamán előremozdulni.
  2. A.: Esz a gondolat azért is fontos, mert az általános előadásainkat egy olyan képpel kezdjük, aminek az a címe: Erkölcs, jogon túl. Ez egyébként a 2006-os öszödi beszéd után került be, amikor is azt mondtam, az erkölcsi és a jogi következmények közti különbségtétel igazolhatatlan. Ebben az előadásban szerepelnek ószövetségi, újszövetségi, görög, római elemek, jogtudósok, a képek alján meg az szerepel, hogy empátiakészség. Az adatvédelem alapelve a tisztességes adatkezelés, egyébként a már említett elődöm, Majtényi László használta azt a kifejezést, hogy a józan ész adatvédelme. Sajnos én nem igazán látom a józan észt, pedig ennek kéne magától értetődőnek lennie, pont a már említett erkölcs, jogon túl kifejezés miatt. Nem kellene mindent jogszabályokkal felépíteni, főleg nem azokat, ahol az erkölcsi követelményeknek kellene érvényesülni. Ha az empátiakészség érvényesülne, akkor visszatérhetnénk a Tízparancsolathoz is, amennyiben ennek minden szava érvényesülne, akkor ma sokkal kevesebb feladata lenne az állami jogalkotóknak.

Ez világos, de mit tehetünk akkor, ha betartjuk a Tízparancsolatot, de jelentkeznek mások, hogy nekik meg vannak saria törvényeik?

  1. I.: Egyrészt úgy gondolom, ez nem tűnik életszerűnek ma Magyarországon, valós veszélynek. Ugye Jób könyvében szerepel az, hogy utolért engem a félelem, amitől féltem. Köztudott, vannak racionális és irracionális félelmek is. Viszont: ami legalább ennyire fontos, a Biblia, a bibliai törvénykezés a jogrendben jelen van, az egész európai kultúra a Bibliára épül. Most egy olyan korban élünk, ahol azért szellemben nem árt visszakanyarodni az ősi tanításokhoz. Van egyfajta zavarodottság egész Európában, megoldásban segíthet az elmúlt kétezer év tapasztalata. Egyébként a törvénykezéssel kapcsolatban van egy nagyon érdekes kitétel a Talmudban, az egyik bölcsünk azt mondja: Jeruzsálem nem pusztult el másért, csak azért, mert a Tóra törvényei szerint ítélkeztek benne. Ugye erre teljes döbbenettel kérdezhetünk rá, ez mit jelent? A bölcseink szerint ezeket a törvényeket nem kell mindig teljes szigorral és a szó szerinti értelmezésében értelmezni, hanem van egy elvünk, amit éppen Mózes nem zsidó apósának, Jitrónak köszönhetünk. Ő tanította meg Mózesnek, vannak helyzetek, amikor a törvényeket nem a teljes szigorában, a legsötétebb értelmezésében kell olvasni, ez ad egyfajta szabadságot, ami egyben a szabadság terhét is jelenti.
  2. A.: Annyival egészíteném ki, hogy adassék meg nekünk Európában, Magyarországon, hogy egy zsidó-keresztény kultúrkörbe ezt tekintsük alapnak. Ne azt, amire nincs hagyományunk. Egyébként a Tízparancsolatban leírtak valóban szerepelnek a büntetőjogban. Olyan törvényt nagyon nehéz elfogadtatni, ami szemben áll egy erkölcsi törvénnyel. Ha elvárjuk az állampolgártól, hogy jogkövető magatartást folytasson, akkor ő azt fogja követni, ami a hagyományokból beleivódott. Ezeknek az alapja az előbb említett törvények. Ezek nem eljárási törvények, hanem meglévő természeti törvények és annak az utóolvasatai, továbbélése a jogszabályokban.

Mit várnak a mostani esztendőtől, az 5778-astól?

  1. I.: Én egy olyan elhatározással vágtam neki ennek az évnek, hogy nem az a fontos, mit várok, hanem az, mit akarok adni ebben az évben. Megpróbáltam végiggondolni, melyek az életnek azok a területei, ahol többet tudok teljesíteni, legyen szó tanításról, szociális munkákról. Ha ez a mentalitás elterjed és persze működik, akkor a mit várok helyett a mit akarok adni az adott évben, akkor ez kis, nagy közösségeknek, országoknak billentheti jó irányba a sorsát.
  2. A.: Ha én ezt az időszakot egybevetem a mai időszakkal, akkor nagyjából egybeesik a választási kampánnyal, én azt kívánnám magunknak, hogy minél kevesebb munkánk legyen ezzel kapcsolatban. Mindez persze azt is feltételezi, hogy a kampány nem durvul majd el túlzottan. A választópolgárok képesek dönteni, nem kell ezért a kampánynak a föld lá süllyedni. Ahogy azt is remélem, azt emberek kevésbé fognak egymásnak esni.

Köszönöm a beszélgetést.

Breuer Péter