Népszavazás a bulinegyedről
Népszavazást kiírásáról döntött Erzsébetváros, hogy a lakók döntsenek, miként akarják a bulinegyedet. A városrész határában közben az érdeklődők megehetnek egy jó könyvet is. Grünberger Tamás csillárkészítő legújabb munkáit is lehet látni a zsidó skanzenben.
Üléseztek az erzsébetvárosi képviselők – Népszavazáson döntenek a bulinegyedről
Rendkívüli testületi ülést tartott Erzsébetváros, a kérdés az, mihez kezd a kerület a bulinegyeddel. Négy javaslat is hevert a képviselők előtt, ebből a legradikálisabb azt jelentette, hogy éjfélkor minden helynek be kell zárnia. A többi ennél enyhébb volt, de mindegyik korlátozta volna a szórakozóhelyek nyitvatartását. Az ülésen felvetődött az is, hogy népszavazáson döntsenek a helyiek, mit akarnak a bulinegyeddel. Ezt fogadta el a testület, csak még nem tudni, mikor és pontosan mikor kerül kiírásra a referendum.
Egy őszinte vitát várok
Dr. Bajkai István, Erzsébetváros alpolgármestere beszélt a bulinegyedről szóló képviselőtestületi ülés előtt.
Ön egy fideszes politikus, eben a minőségében mi a véleménye arról, hogy visszalépett Botka László, az MSZP miniszterelnök-jelöltje?
A politikával foglalkozók előtt már régóta köztudott volt, hogy az MSZP, annak meghatározó szereplői és Botka László között egy komoly ellentmondás feszül. Az szintén figyelemre méltó, hogy Botka László jelölését megelőzően a pártja leváltotta őt a választmány éléről. Botkának tudnia kellett, hogy nincs kellő legitimitása, az első pillanatoktól kezdve küzdött a pártjának bizonyos áramlataival. Az elmúlt hónapokban az is látható volt, hogy Botka László súlyos hibákat követett el a pártjával szemben, valamint az is, hogy folyamatos bizalmi válságban volt. Ha valaki a saját pártjának egyes szereplőiről úgy nyilatkozik, hogy árulók, kollaboránsok, az azt jelenti, nagy a válság, ilyet pártszerűen egy mezei párttag sem mondhat, pláne nem egy vezető. Egy ilyen hozzáállás szerintem minden pártban elfogadhatatlan. Talán Botka László részéről ez egyfajta segélykiáltás is lehetett, egy utolsó esély, utolsó lépés. Azt is gondolom, Botka nem volt egy valódi választása az MSZP-nek, ő egy rossz kompromisszum eredménye lehetett.
Az ellenzék szerepe mindenhol fontos azért, így Erzsébetvárosban is, ahol ma összeülnek a képviselők. A bulinegyed a fő téma ezen az ülésen, itt vannak, akik a kocsmák éjfél utáni bezárása mellett lépnek fel, mások másfajta szigorítást képzelnek el a vendéglátóhelyek működése mellett. Látja előre, miként dönt majd a testület?
A bulinegyed szabályozási kérdése rendkívül nehéz kérdés, ez a rész érinti az országos gazdasági ügyeket, de érinti a fővárost és természetesen a kerületet, a lakosokat. A gond az, hogy a bulinegyed terhei, a lakossági panaszok a kerületen csapódnak le, míg az előnyök, azok elsősorban az országos és a fővárosi költségvetésben jelennek meg. A város vezetése, a polgármester úrral az élen többször is tárgyalt a kerületi civilekkel, a vállalkozásokkal, ennek eredményeként egy többpontos javaslat kerül ma a képviselők elé. Itt a fokozott szigorítás elve mellett készült el több verzió is. Ha jól tudom, akkor még a frakciók nem alakították ki az álláspontjukat, még az is lehet, hogy majd a testületi ülésen állnak elő valamilyen robbanásszerű javaslattal. Azt azért már lehet tudni, a frakciók között már volt valamilyen egyeztetés, aminek az eredménye a benyújtott javaslatokban is megjelent, de persze az is megtörténhet, hogy ezektől gyökeresen eltérő indítványok jelennek majd meg. Az is igaz, vannak olyan indítványok is, amelyek a teljes körű szigorítást preferálják, azaz éjfél után már ne lehessen üzletet nyitva tartani. Ez is egy javaslat, mögötte van lakossági támogatás, érvek. Van olyan felvetés, hogy folyamatosan szigorítsuk az itt működő vállalkozásokat, mint a nyitott ablakok tiltása, a hangszigetelés, biztonsági őrök alkalmazása, stb. Kíváncsi vagyok arra, miként foglalnak majd állást az egyes frakciók.
A bulinegyed egyik legnagyobb problémája a sétáló turisták hangzavara.
Való igaz, nem az a legnagyobb probléma, ami az egyes szórakozóhelyeken belül történik, bár ilyen is van, hanem az onnan távozó turisták, akik az utcán hangoskodnak, netalán még a dolgukat is végzik. Mi ezt is igyekszünk orvosolni a javaslatainkkal, de hangsúlyozni szeretném, ez az adott vendéglátóhelyek felelőssége is. Tudom, nem egyszerű egy ittasabb embernek elmondani az utcán, hogy legyen csendesebb, de nem lehetetlen. Vannak előttünk nyugat-európai példák, ahol vannak utcai járőrök, vannak szolgálatok, amelyek folyamatosan csendre intik a közlekedőket. Egyébként az éjféli zárás hívei ellen mondom, ha bezárják ezeket a szórakozóhelyeket, akkor mikor fejeznék be az utcai hangoskodást a turisták, nagyon nem valószínű, hogy éjfélkor csend borulna erre a részre.
Mit remél a képviselőtestületi ülésen?
Először is egy őszinte vitát, ahol kiviláglik, ki miként gondolkodik Erzsébetváros jelenéről, jövőjéről, miként szeretnék a lakosság érdekeit képviselni. A bulinegyed a kétezres évek elejétől kezdett kialakulni, az akkori szociálliberális városvezetés alkotta meg ezt a lehetőséget, nem korlátozták a vendéglátóhelyek számát, azok nyitva tartását. Most azonban, amikor ez a rész már kialakult, egyes helyi politikusok, amikor már „megtelt a hajó”, most kezdenek el csodálkozni az állapotokon, pedig számosan közülük aktívan vettek részt a negyed kialakításában.
Mit vár a kerületi lakosoktól?
A lakosság vár tőlünk megfelelő intézkedéseket, döntéseket, hogy Erzsébetváros fejlődéséről a legjobb döntéseket hozzuk. Egy biztos, én mindig, így most is a párbeszéd híve vagyok, beszéljük meg a helyzetet, ha vannak ellentmondások, azokat oldjuk fel, én mindig elmegyek a lehető legtöbb lakossági fórumra.
Köszönöm a beszélgetést.
Megfőzni egy könyvet
Kicsit furcsán hangzik, pedig ne is annyira. Erzsébetvárosban, a Dob utcában a Könyvbár vállalkozott erre, pontosabban arra, hogy minden héten megfőznek egy könyvet, egy olyan ételt, amihez egy jó könyv csatlakozik.
Az étterem vezetője elmondta, az egész ötlet úgy működik, hogy elolvas egy könyvet és ennek kapcsán jut eszébe egy étel, egy ételsor. Kétszeri elolvasás után alakul ki a fejében az elkészítendő étel, ezt természetesen megbeszéli az étterem séfjével, majd utána az új étellel is várják már a vendégeket. Utána jönnek a felszolgálók, akik elmondják a vendégnek, hogy miért is születtek az ételek, mit akarnak jelképezni. Van, amikor az ízekkel operálnak egy új étel kapcsán, van, amikor a látvánnyal, a lényeg, hogy az étel kapcsolódjék az adott műhöz. Mint Béky Ildikó elmondta, egy lakásétteremmel kezdték, amit egyre többen kerestek fel, itt merült fel bennük a könyvtár-könyvbár szójáték, innen már csak egy lépés volt a könyvek által ihletett ételek megfőzése. A Könyvbár teljesen egyedülálló, még ilyen típusú étterem nem működik másutt, így külföldről is sokan jönnek be, az étterem immár több mint két éve üzemel, sikerült egyesíteni a kulturális negyedet a bulinegyeddel.
A csilláros Grünberger lámpái láthatóak a Zsidó Értéktárban
Grünberger Tamás csillárkészítő neve közismert Pesten és a világban egyaránt. A XX. század elejétől családi alapon működő vállalkozás vezetője sok mindenről beszélt.
Grünberger Tamás elmondta, nagyon kevés olyan mesterember van, aki tanulót tart maga mellett, neki is a fia volt az, aki nem tanult tovább, hanem elment villanyszerelőnek,, hogy majd egyszer csillárkészítő legyen, hogy legyen ki vigye tovább a hagyományt. Ez azért is fontos, mert ma már nincsenek csillárgyárak, olyanok, amelyek egykor a Grünberger család tulajdonában állt a harmincas években. Akkor még nem volt modernnek gondolt ledvilágítás, minden családban volt, kisebb-nagyobb csillár. Ma már ilyen nincsen, elsősorban különböző pályázatokon indul el a családi cég, persze megmaradtak azok a vevők is, akik évtizedek óta jönnek hozzájuk. Ami a modernséget illeti, Grünberger Tamás szerint a mai fiatalok már nem igénylik az antikot, jobban tetszik nekik a led izzókkal való világítás, ami ugyan lehet, hogy kevesebbet fogyaszt, de világítóerejük meg sem közelítik a csillárokét. A cég vezetője szerint talán egyszer helyre fog állni a világ rendje, ahol újból lesz becsülete a régi bútoroknak, csillároknak. Nem könnyű szakma a csillárkészítő, Grünberger Tamás is először ötvösnek tanult, majd bronzműves lett, csak utána lett belőle csillárkészítő. Az évek alatt megtanultak segítenek neki az olyan, valóban komoly problémák megoldásában, amikkel felkeresik, hiszen a régi csillárok megjavításához olyan anyagok kellenek, amiket manapság már szinte lehetetlen beszerezni, de mint Grünberger Tamás elmondta, azért sikerül nekik. Egy jó csillárhoz elengedhetetlen feltétel a balesetmentes kapcsolás, az esetleges körtecsere, valamint a jó statika is. Fontos lenne még a szép és jó lámpabúra is, de sajnos ma már Magyarországon bezártak az üveggyárak, ahol egykor előállították ezeket.
