Mi ennek a nagy rendszernek a részei vagyunk.
Ürge-Vorsatz Diána klmakutató, az ENSZ Kormányközi Klímavédelmi Testületének alelnöke beszélt pályájáról, meg arról, hogy mit is lehet, mit is kell tenni azért, hogy élhetőbb, egészségesebb életünk legyen.
Mint az ENSZ egyik nagyon fontos szervezetének az alelnöke, milyen érzés is mindenkivel politikailag korrektnek lenni, ugyanúgy beszélni a különböző országok vezetőivel, függetlenül attól, hogy éppen kedveli vagy épen kevésbé kedveli?
Ez valóban egy nagy kihívás, talán éppen ezért, nekünk, akik az ENSZ-ben vagyunk, az első dolgunk a diplomáciai érzék kifejlesztése. Ahogy az sem véletlen, hogy a testületünk, a Kormányközi Klímavédelmi Testület, már kapott Béke Nobel-díjat is. Nálunk nyilvánvalóan mások a nagy feszültséget okozó problémák, mint egy a biztonsággal, vagy éppen az emberi jogokkal foglalkozó ENSZ testületnek, de nekünk is sok mindent félre kell tenni, ha leülünk a tárgyalóasztalhoz. Nyilvánvalóan az olajtermelő országoknak egészen más az érdekük, mint a kis szigetországoknak, akiknek konkrétan a létét veszélyezteti az egész éghajlatváltozás.
Honnan is indult a klímakutató Ürge-Vorsatz Diána?
Berlinben születtem, édesapám német, édesanyám magyar, én így egyszerre lettem német és magyar állampolgár. Édesapám közgazdász professzor, édesanyám pedig nyelvész.
De végül Pesten éltek, ezek szerint nitt is járt iskolába, itt szerezte meg diplomáját.
Igen, az ELTE fizika szakára jártam, ott végeztem, a doktori iskolát már a Berkeley Egyetemen és a UCLA-n fejeztem be. Kint ismertem meg a férjemet, aki magyar, amikor már a családalapítás került előtérbe, akkor elgondolkodtunk, hazajöjjünk vagy maradjunk. Mindkettőnknek igen jó állása volt, ilyenkor az ember, bármennyire is szeretne hazajönni, szereti húzni egy kicsit a döntését, amikor állapotos lettem, akkor ne húztuk tovább, visszajöttünk Magyarországra.
Ön a férjével és a gyerekeivel él itthon, egy jellegzetes nagycsaládban. A sok gyermeknek köze van a vallásossághoz?
Nehéz egyetlen dolgot kiemelni, nyilvánvalóan ez is közrejátszik, de ez az egész csak úgy jött. A férjem, akinek három testvére van, szeretett volna nekünk is négy gyereket, én már a kettőt is soknak tartottam eleinte, de amikor jöttek a gyerekek, akkor megtapasztaltam, nincs is ennél csodálatosabb dolog ezen a földön, így lett hét gyermekünk.
Milyen egy reggel egy professzorasszonynál ezek után? Készülnie kell a munkájára, közben meg ott van a hét gyerek is.
Úgy kezdődik a nap, hogy hat körül az első menetet készítjük el, legelőször a nagyok, a gimnazisták mennek el, őket a férjem viszi, majd jönnek az általános iskolások, őket én viszem, majd jönnek az óvodások. A férjem a reggeli menet után dolgozni megy, hiszen valakinek meg is kell keresni a megélhetéshez szükséges pénzt, miután én már tizennyolc éve folyamatosan gyesen vagyok, én a munkáimat tulajdonképpen társadalmi munkában, szerelemből csinálom. Igen, az ENSZ munkámat is, ahogy ott a testületben mindenki, igaz az is, hogy vannak ott olyanok, akik ezért kapnak a saját kormányuktól valamilyen állást, így fizetést is, de nem az ENSZ-től. Ez a testület így teljesen társadalmi munkában dolgozik.
Mennyire aktív Magyarország a klímaügyekben?
Szerintem büszkék lehetünk magunkra. Például a párizsi egyezményt, ami a történelem egyik legjelentősebb megoldása lehet, ha sikerül betartani és betartatni, abban jelentős szerepünk volt. Való igaz, az egészet az amerikaiak megtorpedózták, de meglepő módon ennek leginkább pozitív hatásai vannak. Már azért, mert annyira felháborított mindenkit, hogy egy ilyen nehezen megszületett egyezményből pont az USA hátrál ki, mint a világ egyik legjelentősebb hatalma, hogy a saját országukon belül lett jelentős az ellenreakció. Rengeteg cég, város, állam mondja náluk, hogy a kilépés ellenére ők szeretnének megfelelni a párizsi egyezménynek. Ők rájöttek, ez elsősorban gazdasági lehetőség, nem pedig áldozat és szerencsére Amerikában nem minden megy szövetségi szinten.
Magyarország mennyire tartja majd be a megállapodást?
Gyakorlatilag betartottuk már, abból a szempontból, hogy a szénmonoxid kibocsátásunk is jelentősen lecsökkent az elmúlt évtizedekben, most lett egy kis növekedés, de úgy érzem, képesek vagyunk a jövőben úgy erősíteni a gazdasági fejlődésünket, hogy ne növeljük közben a kibocsátást.
Vannak országok, amelyek az elektromos áramot még széntüzelésű erőművekkel állítják elő. Ők hogyan szoknak le erről?
Kína már belátta, hogy nem is az éghajlatváltozás, hanem a saját levegőszennyezése miatt is muszáj feladnia hosszabb távon az eddigi energiapolitikáját.
Más országok, így Magyarország is, az atomenergiát támogatja, Ön hol áll ebben a kérdésben?
Az ENSZ testület ebben a kérdésben nem foglal állást, a döntést a kormányok hozzák, ez egy tudományos testület, mi elsősorban forgatókönyveket készítünk. Például megírjuk, ha valaki az atomot választja, akkor ilyen meg ilyen következményekkel kell számoljon. Ha a szenet, ha a megújuló energiát, akkor meg az lesz a következmény, innentől kezdve a kormányok döntenek. Persze így könnyebb a döntés, mert ki lehet mutatni, gazdaságilag, társadalmilag annyira vonzó egy olyan jövő, ami főleg megújuló energiára épül, ahol akár a háztartások is maguk termelik meg a szükséges energiát.
Akkor ez már nagyon zöld gondolat, ígí akár azt is lehetne gondolni, ez valami baloldali elképzelés. De akár egy konzervatív gondolkodású is lehet zöld?
Én magam igyekszem annyira távolmaradni a politikától, hogy igazán meg sem merem mondani, mi a jobb, mi a bal, nálunk ráadásul a jobboldal kicsit más is, mint akár az USA-ban.
Ha már háztartások, akkor nyilvánvalóan az Önök családjában is a környezettudatos gondolkodás dívik.
Nagy kihívás a gyerekeimnek átadni ezt az értékrendszert, de az a legjobb, amikor egy családban a gyerekek hatnak a saját szüleikre. Mi otthon igyekszünk mindenből kevesebbet használni, a háztartásból még a műanyagok is nagyjából száműzve vannak. Van otthon komposztálás, igyekszünk mindent szelektíven gyűjteni. A kertben a növényeket hagytuk úgy, ahogy voltak, így például most a nagy hőségben közel hét fokos különbség volt az utca és a kertünk között, nem beszélve a házon belüli hőmérsékletről.
Most, amikor ilyen meleg van, felmerül a napenergia kérdése is. Hol tartunk ebben a kérdésben itthon?
Nem tudom, hogy ez miért nem népszerű Magyarországon, pedig megvannak itthon is a megfelelő napos órák száma.
Bezzeg Németországban figyelnek erre.
Igen, mert Németország elkötelezetten támogatta ezeket az elképzeléseket, komoly összegekkel, ezzel is hozzájárulva, hogy a napenergia bevezetésének költségei jelentősen csökkenjenek, hiszen, ha megnövekedik a piac, akkor az árak is lejjebb mennek, olyannyira, hogy ma már ez a legolcsóbb áramtermelési módszer. Ez már olyan komoly mértékben terjed, hogy a komoly energiacégek egyre nagyobb pánikban vannak, mert egyre többen veszik saját kezükbe a saját áramtermelésüket.
Ön tanít is a CEU-n, ott mennyire népszerű az a téma, amit előad?
Szerencsére nagyon, a fiatal generáció látja, hogy ez az irány a jövő, hogy egy sokkal demokratikusabb, egészségesebb, tisztább, gazdaságilag prosperáló jövőt lehessen építeni. A digitális gazdasági modell is sokkal kompatibilisebb ezzel, hogy kistermelők vagyunk, megújuló energiát használunk.
Ez szép, de mit szólnak mindehhez az OPEC tagországok?
Meglepő, de ott is komoly változások vannak. Beszéltem már az ENSZ-ben végzett munkámról, ahol ezelőtt még pár évvel volt olyan, hogy a megbeszéléseink során valamelyik OPEC tagország képviselője mindig is igyekezett nagyon intelligens módon, de blokkolni a tárgyalásokat. Viszont 2015-ben, amikor megszületett a párizsi egyezmény, ott már azt lehetett látni, hogy ezek az országok is megünnepelték a megállapodást. Most érkeztem vissza Kazahsztánból, ahol világkiállítás zajlik. Miről szól ez a rendezvény egy olajországban? A jövő energiájáról! Én a digitális alapon működő közlekedésről szóltam hozzá. Felmerült bennem, hogy miért is öl bele rengeteg pénzt egy olajra épülő ország a megújuló energia npszerűsítésébe, bízom benne, hogy nem véletlenül.
Beszélt Kazahsztánban a közlekedésről, ahol azért még mindig az autóipar határozza meg a mindennapokat.
Ez így van, Németország is hiába nagyon zöld, ott is még szent és sérthetetlen az autóipar. Azért tudni kell, járművekre mindig is szükség lesz, de mindegy, hogy ezek milyenek lesznek. A közlekedési jövőkép lényege, hogy ajtótól ajtóig szállítanak majd kisbuszok, amikből kevesebb kell, de miután ezek folyamatosan mennek, hamarabb mennek tönkre, így mindig is kell belőlük,így ezek nagyobb értékűek lesznek, ami az autóiparnak is jó lehet.
Ebben a szép jövőképben hol lehet a harmadik világban élők helye, ahol az emberek egy jelentős része a szemétből, a szemétben él? Mit tud tenni az ENSZ?
Az ENSZ az országok problémáját nem tudja megoldani, tudom, hogy sokan mondják, ez a szervezet egy sóhivatal, de például meghatározta az ENSZ a milleniumi céljait. Akkor azt mondták, ez csak üres duma, ám kiderült, ezeknek a jelentős része megvalósult. Most a fenntartható fejlődés a cél, ami a fejlődő, de a fejlett világban is komolyan javíthatja az élet minőségét.
Ön szerint az unokái, amikor nagyok lesznek, hogyan gazdálkodnak majd az energiával?
Nagyon remélem, hogy az előbb említett célokat megvalósítjuk, így ebben az esetben egy jobb jövő vár rájuk. Ha a meglevő gazdasági érdekek nem hajlandók egy kicsit más irányba terelni a gazdasági folyamatokat, akkor nem lesz szép jövője az unokáimnak, de minden más akkori gyerekre, felnőttre.
Egy világváros akkor világváros, ha minden fényárban úszik, Ön mit gondol erről?
Lesz majd itt is változás, van átmenet a gyertya és a reflektor között, ez mondjuk a helyi világítás, ahol csak azt világítjuk meg, ahol erre szükség van, az egész univerzumot nem világítjuk meg.
Vannak megint olyanok, akik komolyan azt vallják, a Föld nem kerek, hanem lapos.
Ez borzasztó, de sajnos vannak, akik egyre kevésbé hisznek a tudománynak, a mindenkori elitnek, ez érezhető az éghajlatváltozás kapcsán is. Ennek is lehetett hatása a Brexit, az amerikai elnökválasztás is. A tudománynak ezeken el kell gondolkodnia, le kell vonni a tanulságokat, mert valahol hibázhattunk, amikor a saját hihetőségünket aláástuk.
Egy tudatos fogyasztó mennyire van tisztában a saját energiafogyasztásával? Mi a jövőkép?
Még én sem vagyok teljesen tisztában ezzel, pedig hasznos lenne. Egy olyan világot képzelek el, ahol, amikor vásárolni megyünk, akkor átgondoljuk, biztosan szükségem van arra a bizonyos termékre, nem lehetne az előzőt megjavítani? Persze ma már alig vannak ilyen vállalkozások, ezért támogatni kéne ilyenek létrejöttét. Kelenek olyan vállalkozások, amelyek a másoknak nem kellő termékek forgalmazását végezné, nem csak ruhákra gondolok. Próbáljunk meg minél kevesebb dolgot kidobni, gondoljuk meg, miként tudunk másként is hasznosítani már nem kellő dolgainkat. Ne termeljünk sok szemetet, mert bár nem látjuk, sok szeméttelep van. Van még egy dolog, ami a jövőképet erősítheti, ez pedig az, hogy járjunk sokat a természetbe, vigyük a gyerekeinket is, ott lehet megérteni, hogy mi ennek a nagy rendszernek a részei vagyunk.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
