T = Trump = tanuló vezető

A külföldi tudósító dolga elsősorban az, hogy az adott országban történő eseményekről tudósítsa olvasóit, nézőit, hallgatóit. Azonban az is a feladatai közé tartozik, hogy a különböző történéseket esetenként kommentálja, magyarázza is. Sőt az sem idegen feladat, ha véleménye van, akkor azt is írja meg. Nos egy ilyen vélemény következik. New York-i tudósítónk írása.

Napról napra kapom a kérdéseket, hogy, hogyan látom, mint újságíró, mint tudósító, az Egyesült Államokból Donald Trumpot és az Ő Amerikáját.
Az alábbiakban igyekszem összefoglalni a válaszaimat a hozzám érkező érdeklődő kérdésekre.

A tanuló vezető

A címben szereplő T betű csak magyarul értelmezhető, mint tanuló vezető, hiszen az angol nyelvben, az Egyesült Államokban a tanuló vezető jele az L betű s nem a T.

Az L betű a Learner (tanuló) szó kezdőbetűje. S ily módon létezik egy jogosítványfajta, aminek az a neve, hogy Learner Permit. Ezt azok kapják, akik már levizsgáztak ugyan, ahogy Magyarországon szokás mondani, az elméletből, azonban a gyakorlati vizsgájuk még hátra van. Ily módon a szabályok szerint önállóan még nem vezethetnek, csak akkor forgathatják a kormányt, ha olyan ül mellettük, akinek van érvényes jogosítványa. A Learner Permittel rendlekezők a tanuló vezetők. (Viszont így nem lenne poénos a T = tanuló vezető, mint cím. Bár lehet, hogy így sem az.)

Az azonban biztos, hogy jó néhány amerikaival beszélgettem a kérdésről, s megegyeztünk abban, hogy Trump tanuló vezető. Természetesen politikai értelemben. Hiszen mint gazdasági vezető (ahogyan Amerikában nevezik President és CEO) nagy tapasztalattal rendelkezik. Magyarra talán az elnök és a vezérigazgató címmel lehetne jól fordítani azt a két tisztséget, amit saját vállalatainál betöltött.

A hírek szerint nem véletlenül lett milliárdos. Vagyonát úgy becsülik, hogy az meghaladja a négy milliárd dollárt. Ily módon Trump a leggazdagabb amerikai politikus.
Azt, hogy sikeres üzletember lenne, azt még nem hallottam vitatni. Mást azonban igen. De ez már politikai kérdés.

Trump jót akar

Szeretném leszögezni, hogy komolyan gondolom azt, hogy nemcsak a kampányában elhangzottak, hanem a beiktatása, a január 20-óta eltelt időszak alapján sincs kétségem abban, hogy Trump jót akar.

Mit is szeretne? Amerika legyen újból olyan erős, ahogyan azt Trump (is) és a Republikánus párt szeretné.)

Azonban azt is gondolom, hogy nem elegendő a jóakarat, a szándék, ahhoz megfelelő tettek cselekedetek is kellenek. A tettek kérdésében akár elnézőbb is tudnék lenni, hiszen Trumpra politikai értelemben egyértelműen ráillik, hogy tanuló vezető, azonban a Trump által használt módszerek tekintetében „Tamáskodom”.

Életrajzából kiderül, hogy gazdasági értelemben egyértelműen nem nevezhető kezdőnek, tanulónak. S, azt is gondolom, hogy alapjában véve ez a fő baja.

Trump sikeres vállalkozóként többnyire saját pénzéből (a hitelfelvételeit is ide sorolnám) építette fel azt a birodalmat, amit sikerült összehordania. (Az összehordás kifejezést pozitívan értelmezem.)
Azonban éppen e miatt gondolja azt, hogy „ez az én pénzem, tehát én döntök egy személyben”! Igen ám, de egy ország vezetésének módszertana nem azonos egy cég vezetésével. A kettő döntési mechanizmusa eltérő. A saját cégénél valóban Ő dönt a saját pénzéről, de egy ország esetében a pénz az nem az övé!

Trump személyiségéből fakad, hogy Ő kíván mindenben egy személyben dönteni. (A cégeinél ez alapvetően így lehetett.) Egy ország vezetésében ez egyszerűen nem lehetséges. Különösen egy olyan ország esetében, amilyen az USA. Az amerikai alkotmány részletesen rendelkezik számos vezetői döntés meghozataláról, s magáról a döntési mechanizmusról is.

Az erősorrend

A tények alapján úgy látom, hogy – az amerikai alkotmány alapján – az „erő-sorrend” Trump – Pence – Ryan. S bár Trump ma még szeretné figyelmen kívül hagyni a két utóbbit a döntései során, ahogyan a tanácsadóit a kongresszust és a szenátust is, de ez nem lehetséges!

S van egy nagyon fontos körülmény, amelyről nem igazán esik szó. Ez pedig Ryan személye. Gyakorlatilag Ryan – aki volt elnökjelölt – visszalépett az elnökjelöltségtől, hogy Speaker of the House tisztséget tölthesse be.
A Speaker of the House az amerikai alkotmány szerint a harmadik számú közjogi méltóság. Ez pedig azt jelenti, hogy amennyiben Trump – Pence valamiért „kiesik” akkor ő Amerika soron következő elnöke. Ryan ugyancsak republikánus, s fiatalabb mint a jelenlegi elnök és alelnök. Ryan erős befolyással rendelkezik a saját pártján belül.

A sajtókapcsolat

Lenne e tekintetben egy megjegyzésem, ezt mint gyakorló újságíró teszem: A tapasztalatom az, hogy Ryan sajtócsapata jobb, mint Trump és Pence csapata.

Ryan sajtóstábja több és érdemibb információval látja el az újságírókat, mint az elnöki sajtóstáb. S mindezt rendszeresen – naponta – teszi meg az újságírók számára megküldött e-mailben.
Ugyanezt a Trump sajtócsapata nem, vagy csak ritkán teszi meg. Világosan látszik a különbség, ahogyan Ryan és Trump a sajtó képviselőit „kezeli”.

Megjegyzem a sajtó kezelésében az én tapasztalataim alapján (2002-óta) Condoleezza Rice csapata volt a legjobb. Barack Obama sajtócsapata is jobb volt, mint Trump stábja.

Tudom, hogy a sajtó kezelése nem a legfontosabb jellemzője egy adminisztrációnak, de abban biztos vagyok, hogy jó fokmérője a hatalom gyakorlásának a sajtóval való kapcsolattartás.

Fake News – a hamis hír

Van egy kérdés, amiben nem vitatható, hogy Trumpnak biztos igaza van, Ez a fake news terjesztésének kérdése.

Trump sokszor hivatkozik arra, hogy sok a fake news (hamis hír) az amerikai sajtóban.
Csak egyet lehet érteni Trump kijelentésével, miszerint a hamis híreket közlő média, idézem: “nem az én ellenségem, hanem az amerikai népé”.

A twitter bejegyzés eredetije így jelent meg:
The FAKE NEWS media (failing @nytimes, @NBCNews, @ABC, @CBS, @CNN) is not my enemy, it is the enemy of the American People! 17:48 – 2017. febr. 17.

Ezzel együtt azt állítom gyakorló újságíróként, hogy Trump nem tudja kezelni a sajtót, sőt agresszív stílusával magára is haragítja azt. Ez pedig a világon, a demokratikus körülmények között működő társadalmakban, ez különösen igaz az USA-ra, ez egyértelműen rosszat jelent, s rossz jövőt is jósol.

Itt szeretném megjegyezni, hogy igen, van igazság abban, hogy a hamis hírek terjesztése nem idegen az amerikai sajtótól sem. Ennek azonban következményei is vannak. Csak egy példa: a CNN három munkatársától, egy riportertől, és két felelős szerkesztőtől vált meg, amikor kiderült, hogy hamis hírt közöltek.

Impeachment

Egyre többször lehet hallani, hogy se Trump se Pence sem fogja kitölteni az idejét. S, ha Trump nem tanul a kezdeti kudarcokból, akkor ezek a jóslatok beválhatnak. Ugyanez igaz arra is, ha nem fogadja meg tanácsadói tanácsait, akkor ez a folyamat gyorsulhat.

Sokat emlegetik az USA-ban Reagan személyét, akiről azt mondták, hogy bár nem volt igazán „tanult személyiség”, de okos ember volt, okos, mert jó tanácsadókat választott, és hallgatott is rájuk. Trumpot nem tartják kimagasló személyiségnek, s bár neki is jó tanácsadói is vannak, de nem igazán hallgat rájuk. S köztük több olyan ül Trump mellett, akinek van érvényes jogosítványa, aki gyakorlott vezető. Legalább is ezt látja az utca embere, s a sajtó is, sőt az még szóvá is teszi.

Egyre többet lehet hallani az impeachment kifejezést s nemcsak az emberek egymás közötti beszélgetésében, hanem televízióadásokban is.

Az impeachement-et, mint eljárást az angol jogból, az angol büntető eljárásból ismerhetjük, amikor valamely parlamenti tag ellen emelt az alsóház, a felsőház előtt bűnvádat.
Mára ez az amerikai jogban az elnök leváltásnak egyik lehetséges módja lett.

Az Egyesült Államok alkotmánya értelmében az impeachment eljárásrendje szerint az elnök, alelnök, vagy bármely köztisztviselő ellen vádat kell emelni, amennyiben súlyos bűncselekményt, például hazaárulást, vesztegetést követ el. Amennyiben a vád igaznak bizonyul és a személyt elítélik, akkor el kell eltávolítani tisztségéből.

Az eddigi legismertebb ilyen eljárás Richard Nixon elnök ellen irányult. 1974-ben Nixon elnök ellen a képviselőház jogi bizottsága kezdeményezett impeachment eljárást a Watergate-ügy kapcsán. Az ügy miatt Nixon lemondott elnöki hivataláról.

Mit hoz a jövő? – kérdés az első félév után

Egyenlőre nem kérdés: Trump a megválasztott 45. amerikai elnök. Igaz módszereit sokan vitatják, céljai azonban világosak.

S azt nemcsak hívei, a republikánusok ismerik el, hogy Trump újjá szeretné építeni az amerikai ipart, vissza szeretné adni az amerikaiaknak azokat az elvesztett munkahelyeket, amelyeket a munkavállalók elvesztettek azzal, hogy az ipart visszaszorították az USA-ban és “kiszervezték” azt például Ázsiába, Távol-keletre.

Ma, amikor ezt a cikket írom Trump éppen csakhogy túl van elnöksége első félévén. Ma 188. napja elnök.

Nem vagyok jós, de ismerve az amerikai embereket azt gondolom, hogy, még ha nem is szeretik Trumpot, de jog és alkotmánytisztelő állampolgárként mindaddig elfogadják, ameddig nem szól közvetlenül bele az életükbe.

Persze ugyanezt a politikusokról nem lehet elmondani. Azok erőteljesebben fejtik ki véleményüket.

Ami ténynek tűnik: Egy The Washington Post és az ABC News által készítetett, 2017 júliusában közzétett felmérés szerint, az amerikaiak többsége, mintegy 58 százalék helyteleníti, ahogyan Trump kormányoz.

Az azonban bizonyos, hogy a politikai életben jelenleg republikánus többség érzékelhető. Igaz az ellenzék,s nemcsak a Demokraták, de saját pártjának tagjai is erősen kritizálják az elnököt. De ez egy demokráciában természetes. Ez előrevetítheti azt, hogy Donald Trump maradhat a helyén, amíg ciklusa tart.

 

Barát Tamás