Mindenki manőverezett a hatnapos háború során

Mindenki manőverezett a hatnapos háború során

Papp Gábor, a BBC History Magyarország főszerkesztője az 1967-es háborúról szóló lapszámukat mutatta be.

Az Önök lapja is foglalkozik az 1967-es arab-izraeli háborúval, azzal, hogy Jeruzsálemet visszafoglalta az izraeli hadsereg.

Fontosnak tartottuk egyrészt azért, mert 50 éves történt, ez egy kerek évforduló, másrészt pedig azóta generációk nőttek fel, sokan nem is tudnak róla, arról, hogy nem csak Jeruzsálem, hanem más területek is visszakerültek Izraelhez, elegendő megnézni a háború előtti és utáni térképeket.

Persze a történethez az is hozzátartozik, hogy az 1967-ben elfoglalt Sinai-félsziget azóta a béke áraként újra Egyiptom fennhatósága alá került.

Persze, de nem is volt eredetileg Izrael célja ennek a területnek az elfoglalása. Ha most belemegyünk ebbe a hatnapos háborúba, akkor azért kiviláglanak a célok és a véletlenek egyaránt. Tudniillik ez egy nagyon izgalmas történet, ma csak azt lehet látni, hogy 1967 júniusában kialakult az az izraeli terület, amelyik nem volt kétfelé vágható. Ha jól emlékszem, akkor 67 júniusáig hatvan kilométer választotta el a jordán határt.

A lapban foglalkoznak az akkori Szovjetunió szerepével, számomra úgy tűnik, hogy eddig nem igazán írta még le senki a tényeket ezzel kapcsolatban.

Na jó, de azért Hegyeshalomtól nyugatra azért már ezt leírták már akkor is. Itthon sem kellett máig várni, azért 1990 után már lehetett írni erről. Hozzátartozik, ebben a történetben mindenki manőverezett, nem csak a Szovjetunió, hanem elsősorban az Egyesült Államok, hiszen ugyan még a nagy olajválság előtt vagyunk, de már ekkor is látszott, hogy az USA számára a közel-keleti olaj stratégiai kérdés. De ugyanilyen fontos volt mindez Nyugat-Európa számára is, nem beszélve arról, hogy ebben az időben nem igazán volt olyan olajozott az angol-francia viszony sem.

Akkor ezek szerint az olaj fontosabb volt, mint Izrael?

Ez egy rendkívül bonyolult ügy, senki nem akart háborút. Clauisewitznek van egy mondása, mely szerint a véletlen és a kiszámíthatatlanság a hadviselés két legközönségesebb és legfontosabb eleme. Ez igaz a politikára is, 1967-ben senki sem akart háborút. Meg kell említeni, hogy azért ma sem tudunk még mindent a 67-es háborúról, például a Liberty amerikai hajó izraeli bombázásáról, amely során a háború végén nem lett ügy belőle, Izrael kártérítést fizetett, a felek azt mondták, ez véletlen volt. Azt is érdemes tudni, hogy a hatnapos háború is valamikor április közepén kezdődött, amikor is izraeli vadászgépek semmisítettek meg szíriai gépeket, az egyik meg rázuhant a fővárosra, Damaszkuszra. A konfliktust illetően rengeteg elmélet, konteó született, de ma azt többé-kevésbé bizton állíthatjuk, a Szovjetunió nem akart háborút, Izrael sem akart, óvatosabban állítom, hogy Egyiptom sem akart, az amerikaiak meg pláne nem akartak. Valószínűleg az egész egy hihetetlenül rossz szovjet manőverrel kezdődött, ugyanis azt a hamis hírszerzési jelentést adták az araboknak, melyben az állt, Izrael mozgósít és háborúra készül. Ezzel ellentétben biztosan állítható, 1967 áprilisában-májusában Izrael nem készült háborúra. Az ma már eldönthetetlen, hogy ennek a hamis hírnek mekkora jelentősége volt, a tény az, hogy az egyiptomi hadsereg mozgósításba kezdett, az ENSZ villámgyorsan visszavonta a Sínai-félszigetről a békefenntartóit, az egyiptomi hadsereg felsorakozott. Ekkor döntött az akkori izraeli miniszterelnök, Levi Eshkol és a hadvezetés, hogy Egyiptom támadni akar, amit megelőzendő megindult az izraeli hadsereg, amelyik majdnem 300 egyiptomi vadászgépet semmisített meg még a földön. Ezzel elkezdődött a háború, amelyik először az egyiptomi, majd a jordán hadszíntéren folyt, aminek lett ba következménye Jeruzsálem elfoglalása, ami egyébként egy nagyon véres ütközet volt, ezernél több izraeli katona halt meg.

Mi lesz a következő lapszámnak a központi témája?

A Kossuth kultusszal foglalkozunk majd, a róla szóló cikkben lesznek erősen vitát gerjesztő gondolatok is, például az, hogy Kossuth Lajos nagy ember volt, de közel sem akkora, mint azt róla gondolták. Azt járja körbe a szerző, hogy a sok 1848-49-es nagy hős közül miért nőtt meg különösen Kossuth nimbusza.

Köszönöm a beszélgetést.

Breuer Péter