Dénes Tamás újságíró most szerkesztőként beszélt Lakat T. Károly legújabb könyvéről

Titi

Dénes Tamás újságíró most szerkesztőként beszélt Lakat T. Károly legújabb könyvéről és természetesen annak főszereplőjéről, minden idők egyik legtechnikásabb jobbösszekötőjéről, a nagyszerű labdarúgóról, Göröcs Jánosról, Titiről.

Ön sportújságíróként dolgozik, de most egy könyvet szerkesztett, amit Lakat T. Károly írt Göröcs Jánosról, Titiről. Szerintem a mai sportrajongók nem sokat tudnak róla, mi az, amiért Göröcs János jelentős volt?

Göröcs János az ötvenes-hatvanas évek egyik legjobb magyar futballistája volt, de európai léptékkel is mérhetjük őt, hiszen az európai Aranylabda választáson is volt tizedik helyezett. Azt szokták mondani, Újpesten egy időben miatta mentek az emberek futballmérkőzésre, akkor ez azért közel harmincezer embert jelentett.

A könyv szerzője, Lakat T. Károly Újpest drukker?

Ezt biztosan kikérné magának, hiszen ő már családi indíttatásánál fogva is a Ferencvároshoz kötődik.

Pedig ebből a könyvből árad a szeretet.

Azért, mert ő nagyon szereti Titit, akit egyébként csak szeretni lehet. Amikor a könyv készült, akkor ő felhívott több újpesti játékost, hogy beszéljenek Titiről és egyetlen volt játékostárs sem tudott semmi rosszat mondani róla. Göröcs János volt azon ritka kevés futballisták egyike, akit klubhovatartozástól függetlenül mindenki elfogadott, a Ferencváros szurkolók ugyanúgy elfogadták, mint az MTK-sok, a Vasas hívei.

Annyira jól tudott focizni vagy az egyénisége volt ilyen?

Annyira jól tudott futballozni és az egyénisége volt ilyen, az egyik legjobb barátja, Nagy István például az MTK-ban focizott.

Mostanában mintha újra népszerűek lennének a sporttal, a sportolókkal foglalkozó kiadványok, könyvek.

A sport még mindig nagyon népszerű, ami elválaszthatatlan a XXI. század kultúrtörténetétől. Ezek a szereplők igazi sztárok voltak, én magam az ő sztárságukat sokkal többre tartom, mint a mai kor némely felfújt sztárját, akik mögött nincsen valós teljesítmény. Amikor ennek a könyvnek volt a bemutatója, aznap volt az egyik rádióban egy beszélgetés Törőcsik Marival és akkor arra gondoltam, milyen jó is az, hogy ez a korosztály még itt van köztünk, milyen jó, hogy beszélgetni lehet velük és addig jó, amíg lehet velük beszélgetni.

Nem jó a mi lett volna, ha kérdés, de mégis hova juthatna Göröcs János, ha a mai korba születik bele?

Nehéz a kérdés, mert például azt is feltételezi, hogy a mai futballisták nem jutottak abba a magasságokba, mint a Göröcs féle generáció vagy akár a korábbiak.

De miért nem, hiszen rengeteg pénz van a sportban, a fociban, rengeteg stadionnal, akadémiákkal?

Azt nem mondanám, hogy a tehetség lett kevesebb, mert miért is lenne az? Inkább a konkurencia lett nagyobb, talán még az üzleti világ sem tett jót, annak ellenére, hogy az valóban igaz, ma itthon megteremtődött a financiális háttere a labdarúgásnak. Persze az is igaz, hogy a hatvanas évek sztárjai is egyes faktorokban elmaradtak az igazán szűk világelittől.

Talán a vasfüggöny miatt.

Szerintem is, ami akkor volt, azt úgy hívtuk, hogy szocialista profizmus, hiszen a játékosok a futballból éltek, de sportállásban, akik mondjuk a bázisvállalatoknál dolgoztak, nem abból éltek, amit a hivatalos munkahelyükön tettek. Ami az előző kérdését illeti, Titi, ha ma lenne aktív, akkor a technikai képzettsége okán bármeddig eljutna, persze ő aktív korában sem volt a legnagyobb fizikai paraméterek birtokában. Hozzá kell tennem azt is, hogy az akkori futball nem volt olyan gyors, mint a mai, de az inszinuáció lenne, ha azt mondanám, az akkori játékosok nem lennének képesek a mai követelményeknek megfelelni.

Kinek szánják ezt a könyvet?

Az első és suta válasz, hogy mindenkinek, de elsősorban azoknak, akik látták őt játszani, de azt is remélem, hogy azok is kíváncsiak lesznek rá, akik nem látták őt, de hallottak róla.

Mi az a plusz, amit megtudhatunk a könyvből, amit egy akkori sportrajongó nem tudhatott?

Mivel akkoriban még nem létezett bulvársajtó, így azért érdekes lehet, hogy miért nem mehetett ki az 1966-os világbajnokságra, milyen ellentétei voltak az a szövetségi kapitánnyal, Baróti Lajossal, miért kellett neki 1972-ben eljönnie Újpestről, miért Tatabányára ment, de az is érdekes lehet, hogy miként került ki Iránba és Kuvaitba dolgozni. A könyv egyébként nem túlpolitizált, ami szerintem ma kifejezetten hasznos.

Lakat T. Károllyal, mint szerzővel mennyire van megelégedve a szerkesztő?

Én nagyon szeretem ezt a könyvet, ahogy Karcsi írásait, a mi korosztályunk nagyon szereti az ő elbeszélő stílusát, azt is tudjuk, hogy az édesapja, a legendás edző, Lakat Károly révén a futball világában nőtt fel, így rengeteg bennfentes információval is rendelkezik, ezekből a könyvbe is belekerült néhány.

Köszönöm a beszélgetést.

Breuer Péter