A törvények és a szokások párhuzamosan futnak egymás mellett
Radnóti Zoltán főrabbi a hetiszakaszról, Ijár hónapról is beszélt, valamint arról is, hogy mi is maga a zsidóság.
Mi is a mostani hetiszakasz?
Egy nagyon nehéz hetiszakasz lesz a héten, ami azt jelenti, hogy Tázriá, ami azt jelenti, hogy megtermékenyített, ez sokszor együtt van a Mecóra, mint poklosság hetiszakaszával. Első olvasatra egy igen unalmas hetiszakasz, mert betegségek, kelések, poklosság, szülés utáni gyógyulások szerepelnek benne, hosszú fejezeteken keresztül nem történik benne semmi. Mindezek ellenére ebben van az egyik legfontosabb része a túlélésnek, mert a Tóra megmondja, hogyan kell viselkedni bizonyos betegségeknél. Például hogyan kell viselkedni szülés után, hogyan kell fürdőt venni utána, meddig kell egy szülő nőnek pihennie, meddig nem kell a férjéhez mennie. Ez a két rész ezért épen az egészség miatt, no meg a tisztelet miatt is fontos. Igen érdekes az is, hogy a gyógyítás privilégiuma a kohanitáké volt, ők nézték meg, hogy az emberen levő seb, kelés milyen fajta. Így a tudás ment apáról fiúra, tudni kell, hogy a kohénság az apai ágról öröklődik. Ennek köszönhetően a tudás az folyton csak nőtt és nőtt, hiszen a gyerek az apjától megtanulta, ő ehhez még hozzátapasztalt, majd ezt adta tovább a gyerekének. A kohaniták nem csak tanult emberek, hanem dinasztikusan öröklődő orvosok is voltak. Ha mondjuk valakinél megállapították a poklosságot, akkor őt kiküldték a táborba egy időre, a papok rendszeresen látogatták, hogy kigyógyult-e, mondhatom úgy is, a Tóra már beszél a karantén intézményéről. Külön érdekesség, amíg valaki kint volt, meg nem gyógyult a betegségéből, addig a tábor nem ment tovább, senkit nem hagytak az út szélén. Részletezi a Tóra azt is, hogy például a bőrruhákat el kellett égetni, ha egy házban volt egy beteg ember, akkor a házzal mit kell tenni, ki kell pakolni a bútorokat, ki kell szellőztetni. Bármennyire is unalmasnak tűnik ez a rész, de ha egy szakember nézi meg, akár egy orvos, az láthatja, ez a 3300 éves mű mennyire korszerű. Ez a hetiszakasz emiatt is átível évszázadokon, történelmi korokon át. A szöveg egyébként nehéz, mert vannak benne olyan kifejezések, amelyeket ritkán használunk, mint például a belobbanó seb. A Mecórá résznél sokan úgy gondolják, hogy vannak olyan betegségek, mint egyes bőrbetegségek, amik amiatt is kialakulhatnak, ha valaki valakiről rosszat mond. Tehát ha valaki valakiről rosszat mond, hazugságot terjeszt a másikról, annál bizonyos okok miatt bőrbetegség alakulhat ki, amik persze gyógyíthatók. Nem véletlenül mondják, a Tórának van legalább hetven arca, meg lehet közelíteni akár orvosilag, filozófiailag, emberileg, társadalmilag, no meg persze rabbinikusan is.
Most van az ómerszámlálás időszaka, de mi az tulajdonképpen?
Az ómerszámlálás egy tórai parancsolat, ami szerint Pészáh második napjától kell számolni ötven napot, aminek a végén lesz Sávuot, a Tóraadás ünnepe. Ez egy vidám időszak volt, ám sajnos a történelemben szomorú események történtek. A Talmud szerint rabbi Akiva tanítványai között tört ki egy járvány, ami 24 ezer diákját ölte meg. A történelem szerint rabbi Akiva volt a Bar-Kochba lázadás szellemi vezetője, a tanítványai meg a sereg katonái, végül rabbi Akivát is kivégezték a rómaiak. Emiatt a Talmud által leírt járvány miatt, az ómerszámlálás alatt 33 napos gyász van. Érdekes, hogy a Sulchán Áruch arról nem mond véleményt, hogy melyik 33 napról van szó. Pészáh második napjától esetleg, aminek a 33. napja Lág Baomer, amikor egy ünnepség van? Vagy netán a héten ránk köszöntő új hónaptól Sávuotig? Nemrég beszéltem Kardos főrabbival, aki elmondta, anno még a Kazinczy utcai zsinagóga kórusában volt, tisztán emlékszik arra, hogy ott az új hónaptól kezdődött ez a gyászidőszak. Ami azt jelentette, hogy akkortól kezdve kezdték egy a gyászdallammal énekelni péntek este a Szombatot köszöntő dalt. Annak ellenére, hogy szombaton nincsen gyász, de mégis így utalnak arra a tragédiára, ami történt egykor és a modern korszakban is, mert ne feledjük, a középkorban nagyon sok pogromot rendeztek a húsvéti ünnepek után a zsidó közösségek ellen. Az ómerszámlálás alatt nem borotválkoznak a férfiak, ebben az időszakban nincsen esküvő, mondjuk, abban vannak viták, hogy melyik időszakban, a 33 napban, netán a 49-ben. Visszatérve az a kérdésre, a dallamvilágban is megjelenik a gyász, hiszen egy szomorkásabb dallamot énekelnek a már említett Leha dodi dalnál. Ez nem törvény, ez szokás, de tudjuk, a zsidóságnál a vallásjogi törvények, a háláchá párhuzamosan futnak a közösségi szokásokkal, a minchággal. Ez maga a zsidóság.
Ha már új hónap, akkor ez melyik lesz és mi vár ránk ebben a hónapban?
Ijár hónapja jön, Ilyenkor van a Jom Hatzmaut, a Függetlenség Napja, ez Izrael Állam egyik legfontosabb ünnepe, de ebben a hónapban van Jeruzsálem Napja is, valamint Jom Házikaron, azaz az Izraelért elhunyt katonákra is ilyenkor emlékezünk meg. Ezen a napon egyszer csak megszólalnak a szirénák, minden autó, a közlekedés megáll, az emberek kiszállnak, megállnak egy percre. Ez kétszer van minden évben Izraelben, egyszer Jom Házikáron alkalmából, egyszer meg Jom HaSoá napján. Ez utóbbi a vészkorszakban elpusztított zsidók emlékét hivatott ápolni. De Ijár havában van még Lág Baomer ünnepe is, ilyenkor tábortüzeket gyújtanak, ezen a napon például rengeteg esküvőt is tartanak.
Az Ön által vezetett közösség is ünnepel?
Még megbeszélés alatt van, mert kérdés, hogy mi legyen, minden közösség csináljon saját kis ünnepet vagy legyen egy nagy Lag Baomer. Ez a nap idén május 14-re esik, de erre a napra rakta – kicsit megcsúszva – a függetlenségi napi rendezvényét az izraeli nagykövetség.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
Az interjú a 2017. április 28-i Halljad Izrael! adásában elhangzó beszélgetés szerkesztett változata.
