Napi Tóra
|
 |
|||
K”K,
Peszáh 5777. 1. félünnep, Niszán 17.
„Hét napig maceszt egyetek”! (2Mózes 12:15). Istennek hála, a háláhá szerint csak az első két estén kötelező maceszt fogyasztani, illetve a sábeszi három étkezést nehéz lenne elképzelni nélküle, mindenesetre jut – kézzel készített, de főként géppel – elég, sőt. Ebben Behr Manischewitz komoly támaszunk a múltból, mert ő volt, aki 1888-ban Cincinnati városában maceszgyárat nyitott. Már korábban is létezett a városban gépi macesz, „népszerűségét” mi sem jellemzi jobban, mint az ortodox rabbinátus megjegyzése (1862) Mr. Simon termékével kapcsolatban: „az általa készített macesz homec, semmivel nem jobb, mint a pékek által készített kenyér”. Az európai rabbik is nagy „lelkesedéssel” fogadták az újdonságot, a Gerer Rebbe például azt mondta, hogy a gépi macesz támogatóinak valójában az a terve, hogy gyökerestül tépjék ki az egész Tórát. Sokan voltak ellene, sokan mellette (pl. Rabbi Joszef Saul Nathanson), jó zsidó szokás szerint ment a máhlajke. Manishewitz úr a következőkkel nyert: egyrészt nagyon jó volt a zsidó háttere, tetszik-nem tetszik a jihusz, az előkelő zsidó család nem árt a sikerhez. Másrészt olyan technikai újításokat vezetett be a gyártás során, melyek hatékonyak voltak a háláhikus aggályokkal szemben. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban, elkezdte használni a sajtót a termék népszerűsítésére. Gyáráról azt írták többek között: „a kásrut temploma, a tisztaság palotája, fénytől ragyogó, levegős és napsütötte vas és üveg épület”, ahol emberi kéz nem érinti a maceszt”. És ha a kóser és egészséges fogalmak összekapcsolódnak, akkor a gyártó már be is lépett a siker kapuján, nekünk meg van bőven gépi macesz, ameddig csak bírjuk.
Moádim leszimhá! Kóser és örömteli félünnepet mindenkinek!
