Az ünnep üzenete, hogy minden rossz után következik valami jó

Az ünnep üzenete, hogy minden rossz után következik valami jó

Lendvai Ildikó, az MSZP volt elnöke beszélt az emberségről, a biztonságról, de megtudhattuk, hogy készít tojásfejeket, no meg azt is, hogy milyen locsolóverset szokott kapni egykori politikustársától, Kuncze Gábortól.

 

Hol vagyunk mi, emberek a XXI. században, egyáltalán hol van az valami, valaki a mi lelkünkben, amiben még hihetünk?

Húsvét és Pészah üzenete talán most a legaktuálisabb, hiszen annyi baj tépi a világot, a háborús gócoktól kezdve a terrorizmuson át a gazdasági válságokig, ilyenkor van idő arra, hogy azt a hitbéli és történeti igazságot tudatosítsuk, mely szerint minden rossz után következik valami jó. A keresztény hit szerint harmadnapra győz az élet, a zsidó hit szerint hosszú évek óta tartó egyiptomi rabság után győz a szabadság, de győz. Ha az emberben nincsen ilyenfajta optimizmus, akkor – és most természetesen hazabeszélek – politizálni sem tud. Nemrég olvastam valahol, hogy harminc évente fordul elő, hogy a Pészah és a Húsvét egybeesik, én ezt hajlamos vagyok jelképnek is felfogni, hogy ki milyen hitből származásból, családból indul el, de valamikor egybecseng a remény kórusa. Másképpen, mégis győz a jó, a szabadság, az élet. Van nekem egy kedvenc húsvéti versem, amiben furcsán egybecseng a Húsvét és a Pészah gondolata, ez Pilinszky János Harmadnapon című verse.  Ő egy mélyen hívő katolikus költő volt, ugyanakkor a Holocaust rémségei után az egyik legérzékenyebb magyar gondolkodó volt. A vers címéből ois lehet következtetni, hogy ez a keresztény liturgiát idézi fel, de mindez a ravensbrücki tábor városának a fái alatt történik. Megírja, hogy a zsidó és bármilyen más szenvedés, a gonoszságnak való kiszolgáltatottság egyszer véget ér. Amikor a harmadnapi feltámadásról beszél Pilinszky, akkor ezt a ravensbrücki halottaknak, halottakért is mondja.

Mit gondol, képesek vagyunk mi megbékélni saját magunkkal, az országunkkal, a szomszédainkkal, az Európai Unióval, hogy az utódaink is azt hallják majd, milyen jó is, hogy tagjai vagyunk ennek a közösségnek?

Én nagyon bízom benne, hogy igen. Az elmúlt években azért sosem voltunk háborúban az Európai Unióval, bár azért az egy igen erős verbális háború, ha az országot teleplakátoljuk na mi szövetségesünk megállítására.

Ilyenkor az ünnepek táján a szívünkben szeressük a menekülteket, majd utána is, de tegyünk különbséget a menekült és menekült között. A gazdasági menekült nem azonos a valóban veszély elől menekülővel. A Willkommneskultur tévedés volt abban a tekintetben, hogy sokan gondolták, a menekültek hamar beilleszkednek, munkát találnak, mert elvégeznek olyanokat is, amiket az ott élők már nem nagyon.

Igen, ez így van, ahogy az is, aki gazdasági okok miatt indul el, nála nem kötelezhetőek az országok a befogadásra. Azonban két dologra kötelezhetőek az országok a gazdasági menekültekkel kapcsolatban is, az egyik az, hogy ne tekintsék ezeket az embereket feltétlenül bűnösnek. Megtévesztettnek, naivnak, reménykedőnek inkább. Ha ez bűn, akkor hány magyar bűnös, aki ilyen okból hagyta el az országot.

Én ezt értem, de azt is tudomásul kell venni, hogy vannak játékszabályok, amiket be kell tartani.

Ez teljes mértékben rendben van, azonban az is, hogy lehetnek ütközések az emberi jogok és egy adott ország jogrendszere között. Mi, akik kritizáljuk a kormány menekültpolitikáját, azt nem azért tesszük, mert az gondolnánk, mindenki bejöhet bármelyik országba, hiszen az biztonsági kockázatot és gazdasági ellehetetlenülést is jelenthet. Azt azonban elvárnám, aki a határon várakozik, törvényesen kérve, hogy bírálják el a státuszát, azt a hosszú procedúra alatt is emberi körülmények között tartsák. Ez ugyanis jár neki, még akkor is, ha elutasítjuk. Még azt is várom, hogy ugyancsak emberi körülmények között tartsák azokat a fegyveres erőket, akik a határt vigyázzák. Én ma egyiket sem tapasztalom. Mi bármilyen vallásúaknak is üzenjük, akik sem a Húsvétot, sem a Pészahot nem tartják, hogy az életük csupa bizonytalanság, de legalább a zsidó-keresztény kultúrkör ezen ünnepén kapjanak egy kicsivel jobb ellátást.

Én azt gondolom, ha valaki jelentkezik a határon és itt szeretne élni, ide kér menekültstátuszt, akkor igenis van remény, de azt tudom, hogy nagyon kevesen gondolkodtak így, tovább szeretnének menni. Egy országnak, amelyiknek az állampolgára vagyok kötelessége engem megvédeni, ha hozzám valaki az ajtón kopog, annak segítek, ha az ablakon, annak nem.

Ez igaz, de az ország ajtaja, a határnál van, ahol a menekülteket vagonokba rakják majd. Ez nagy baj, egy olyan ország, amelyik szörnyű időket élt át, egy ilyen nagyon nehéz konfliktusban, amelyik az emberség és a biztonság között fennáll, a lehető legkisebb mértékben sértse az emberséget.

Erről én magam is sokat beszélgettem biztonságpolitikai szakértőkkel, hogy egy államnak, egy biztonsági szervnek döntenie kell, még ha ez nehéz is.

Ez igaz, annak is nagy a veszélye, ha a biztonsági szempontokat nem érvényesítjük, egy általános jóhiszeműség jegyében, de legalább ennyiszer előfordult már a történelemben, hogy a biztonságra hivatkozva olyankor is ártunk a szabadságjogoknak, amikor még azt a keskeny mezsgyét még meg lehet találni. Tisztában vagyok azzal, ez iszonyúan nehéz és iszonyú nagy felelősséget is jelent.

Beszélt az emberi jogokról, ezekhez tartozik a tüntetések szabadsága is. Most folytatódnak a megmozdulások, eddig a CEU, most pedig a civil szervezetek kapcsán. Szerencsére nálunk nem borogatnak autókat, szemeteseket sem gyújtanak.

Szerencsére nem kötelező így kiélni mindezt, autóégetés, borogatás utoljára 2006-ban fordult elő itthon, úgy tűnik, megtanulunk kulturáltan demonstrálni. Azt senki nem tudja most megmondani, hogy a mostani tüntetések egy első rezgések, vagy egy folyamat az aktuális skandalumnak. Egy dolog biztos, egy komolyabb demonstráció után nem olyan a közhangulat, mint előtte és azt gondolom, az emberek megtanulják, a tiltakozásnak van kulturált formája is. Minden olyan demonstráció, amelyik békésen zajlik, egy-egy lépés előre a demokrácia iskolájában, így már a felsőbb osztályba is léphetünk. Szerintem a demokrácia felsőbb osztályát az jelenti, ha rájövünk, nem csak a mindenkinek a saját sérelme a fontos, ennek a CEU, annak a civilek, amannak az egészségügy, hanem az egymás iránti szolidaritással fel lehet lépni politikai formákban is. Ez még egy kicsit hátra van, ez bizonyára a mai pártok hibája is. A mostani tüntetéseken is az látszott, ez egy vezetetlen tömeg volt, olyan tömeg, amelyik egyik párthoz sem akar tartozni. Ez nem a tüntetők hibája természetesen. Azt hiszem, a pártoknak lehetne jobban és érzékenyebben alkalmazkodni ahhoz, hogy mit éreznek a demonstráló emberek problémának és mit éreznek a mostani pártokkal szemben. Itt azért van okunk komoly önvizsgálatra. Persze ellenzéki oldalról örömmel konstatáljuk, hogy milyen sok ellenzéki vélemény van, de érdemes magunkba is nézni, ezek az emberek miért nem minket találnak meg.

Akkor térjünk vissza az ünnepre, Ön hogyan készül a Húsvétra?

Minden családnak megvannak a maga szertartásai ilyenkor, én általában a szép ünnepek, megemlékezések híve vagyok, Karácsonykor mindig nagy karácsonyfánk van, Húsvétkor meg lelkesen festem a tojásokat, sütök, főzök. Abban lázadó vagyok, hogy a takarítást az ünnepek utánra hagyom, egyszerűen nem akarom megkeseríteni a készülődést még a takarítás gondolatával is. Persze az ünnepek után jönnek a gondok, mit lehet főzni két hétig főtt tojás és sonka felhasználásával, de azért ez örömteli gond. A tojásokat illetően van egy sajátos tojásfestési szokásunk is, ezt én terjesztettem el, nem csak egyszerűen színes festékkel, vöröshagymával festjük be a tojásokat, hanem szoktam tojásfejeket is csinálni, lehetséges, hogy ez is a politikai hatása. Azért odáig még nem züllöttem, hogy a családot politikusok fejével keserítsem el, de ami késik, az nem múlik.

Ha jönnek a locsolók?

Fogadom őket örömmel, bár azt látom, a húsvéti locsolás átmegy ismeretlen gyerekek, kamaszok, pénzszerző akciójába, ez azért nem nagyon szép, bár néha mulatságos. Sosem felejtem el, pár éve jött hozzám egy ismeretlen testvérpár, egy kisfiú és egy kislány, kérdeztem is tőle, hogy lány létére miért is jár locsolni, mire ő azt felelte, ő a pénztáros. Az ilyen őszinteségnek ne tudtam ellenállni, neki is adtam egy kis pénzt. Mióta modern időket élünk, a locsolás helyett jönnek a verses sms-ek, én például Kuncze Gábortól kapom évek óta ezt az üzenetet: Lics-locs, lics-locs. Kuncze Gábor.

Köszönöm a beszélgetést, kívánok Önnek sok locsolót és Áldott Húsvétot.

Breuer Péter