A társadalom és az egyház szétválasztása nem lenne helyes

A társadalom és az egyház szétválasztása nem lenne helyes

Harrach Péter, a KDNP parlamenti frakciójának a vezetője a Húsvét kapcsán beszélt az ünnep üzenetéről, a keresztény ember feladatairól, de megtudhattuk, hogy milyen szokások kísérik a Harrach család ünnepét.

 

Hogyan is készül egy keresztény ember a közelgő Húsvétra?

Nem most kezdődik, hanem negyven nappal korábban, a nagyböjttel, ami arra szólítja fel a keresztény embert, hogy egy kicsit csendesedjen el, forduljon magába, próbálja meg átgondolni az ünnep tanítását, többet imádkozni, több jócselekedetet végezni, több lemondást gyakorolni.

Vajon az Ön képviselőtársai szoktak ilyenkor lelkigyakorlatokat is tartani? Van egy képviselőtársa, aki vasárnaponként szokott sajtótájékoztatókat tartani, ő például mindig ilyenről érkezik a riporterekhez.

A magánélete mindenkinek magánéleti kérdés, a politikai cselekvés nem mindig a közösség építéséről szól, bár a nemzet közössége mindig építendő, de azok az események, mint az ökumenikus istentiszteletek, amelyek minden frakció képviselőjének elérhetők a parlamenti ülésszakok elején összejöhetnek a Hold utcai református templomban. A helyszín persze nem véletlen, hiszen ott egykor Balog Zoltán miniszter volt a lelkész, ám az a legjobb, ha mindenki a saját közösségében gyakorolja ezt az időszakot.

Most lett megint a Nagypéntek munkaszüneti nap.

A Nagypénteknek, mint munkaszüneti napnak több szinten is megvan a jelentősége. Ha a nem hívő embert nézzük, akkor ez azt jelenti, hogy egy nappal több, ami a hosszú hétvégét jelenti. A hívő ember számára ez egy olyan ünnepnap, a szent három napnak az egyike, aminek tartalma van, ilyenkor jó, ha el tud menni a templomba, ha a liturgián részt vesz, de a legfontosabb, ha a családdal van.

Mit gondol, a társadalom hosszú ateista évtizedek után hogyan tud visszatérni az Örökkévalóhoz?

Mivel ez részben kultúra, szokás, életforma kérdése, azt hiszem, ez szép lassan visszakerül az emberek életébe. Naivitás lenne abban reménykedni, hogy a társadalom egésze hívővé válik, de sok olyan eszköz van, ami segítséget nyújt, mint például a televíziós műsorok. Az én korosztályom, amelyik élete jelentős részét a szocializmusban töltötte, amikor a kommunikációs eszközök nem igazán foglalkoztak a hit kérdéseivel, ez kiesett a nyilvánosság életéből. Szerencsére most megvan ennek a lehetősége, de ugyanez áll az iskolai hitoktatással és sok más területtel egyaránt, így jobban beépül a mindennapjainkba, a nyilvánosságba a hit kérdése. Ennek köszönhetően nem direkt, hanem közvetett módon épül vissza a hit a társadalomba.

Ha már hit, nemrégiben egy súlyos terrortámadás érte az egyiptomi kopt keresztényeket, többen is meghaltak. A magyar kormány azt nyilatkozta, hogy számíthatnak ránk a koptok. Mégis miben tudunk segítséget adni, azon kívül, hogy a gyógyulókért együtt imádkozunk?

Ha megnézzük, hogy mi zajlik a Közel-Keleten, akkor azt látjuk, a keresztények és bizonyos muszlim csoportok is üldözöttekké váltak. A segítség egyfelől jelenti azt, hogy a helyi életfeltételeket próbáljuk meg javítani, azaz közreműködünk iskola, kórház építésében, másfelől pedig egészségügyi eszközök beszerzését, sőt előfordult olyan is, hogy itthon gyógyítottak ott megsérült embereket.

A katolikus egyház perselypénzt gyűjtött az üldözött keresztények megsegítése érdekében, ebben mennyire volt aktív a KDNP?

Én csak arról tudok beszélni, amit én magam tettem, nyilván én is a zsebembe nyúltam és megadtam az adományt, gondolom, hogy ezt minden frakciótársam megtette, persze ezek a helyi közösség szervezésében zajlottak, itt a párt nem jelent meg. Nekünk megvannak a más eszközeink, van egy EP képviselőnk, akinek ez szívügye, Hölvényi György, aki nagyon aktívan cselekszik.

Mennyire van megelégedve azokkal az aggodalmakkal, amelyek az Európai Unió irányából érkeznek?

Ez összefügg a migráció kérdésével, mert aki a migráció híve, az az üldözöttekért kevésbé érez felelősséget. Beszélhetünk itt az európai állapotok megváltoztatásáról, legyen az foglalkoztatáspolitika, demográfiai kérdés. Ők azt vallják, erre szükség van erre a szerintünk iszlamizációt okozó jelenségre. Aki ennek a híve, az kevesebb figyelmet fordít arra, hogy mi történik helyben. Ellentétben ezzel, mi szeretnénk megakadályozni az európai kultúra fellazulását, ezt úgy kell megtennünk, hogy azokon az embereken segítünk helyben, akik az üldözések miatt mennének el otthonukból.

Nem gondolkoztak azon még, hogy az üldözött keresztényeket, a sérülteket egy időre befogadná Magyarország? Ők nem migránsok, ők mindenképpen szeretnének visszatérni később a szülőföldjükre és így hazánk példát is tudna mutatni.

Ez több kérdést is felvet, például, hogy mennyire szállíthatóak ezek az emberek. Egy biztos, mi nyitottak vagyunk a megoldásra, ezt már többször is kifejtette a miniszterelnök, ilyen segítséget bármikor megadunk, ha kérik. Nagyon fontos az, hogy a legutóbbi szíriai vegyifegyveres támadásnál a sérültek egy részét izraeli kórházakban kezelik, ahol nem az ellenséget, hanem az embert nézik.

Már így Húsvét táján is az emberekről kéne beszélni.

Igen, ez így van, ezt gondolom én is, hiszen a sebesült ember, nem egy ellenséges ország állampolgára, hanem egy ember, a tisztességes, kulturált hívő ember számára nagyon fontos, hogy ilyen gesztusokat tudjon gyakorolni.

Ha jól értettem, akkor a Húsvét alatt Ön is magánemberként ünnepel, de hogyan? Segít a feleségének bevásárolni?

A bevásárlást a feleségem intézi, ő ragaszkodik is hozzá, az otthoni munkákban természetesen segítek. A családunkban az ünnepeknek, így a Húsvétnak is több szintje van, amiknek a kialakult szokása, gyakorlata is megvan. Húsvét napjaiban elmegyünk a templomba, ahol megfelelő lelki élményben van részünk, ezt valamennyire haza is visszük. Most persze már egy kicsit más, mint akkor, amikor a gyerekeink még kicsik voltak, akkor azért mozgalmasabb volt ez az egész, akor őket kellett bevezetni ezekbe az ünnepekbe. Van egy másik szintje az ünnepnek, ami az öröm része, ebben szerepel az étkezéstől kezdve az ajándékozásig sok minden. Most Húsvét kapcsán lesz majd olyan is, mint a tojáskeresés a kertben az unokákkal és ehhez hasonló dolgok is, így ez tényleg egy olyan ünnepségsorozat, ami a hétköznapokból nagyon kiemelkedik.

Hány unokája van?

Sajnos még csak három, a három fiamhoz, úgy látom, a mai fiatalok biztatásra szorulnak.

Hogyan történik a tojáskeresés?

Nemrég költöztünk ki Budapestről, így nagyon élvezzük a kert örömeit, ahol vannak bokrok, fák, ahová elrejthetjük a festett tojásokat. Kicsit nehezíti a helyzetet, hogy van egy kis kutyánk is, aki néha megelőzi a gyerekeket a kutatásban.

Ön szerint mit üzen az embereknek Húsvét ünnepe?

Nyilvánvalóan mást üzen azoknak, akik ismerik annak tartalmát és mást, akik nem. Azonban az mindenkihez szól, ez az ünnep az élet diadala a halál felett, ez az ünnep az élet örömét sugározza. Nem csak azt, hogy élni jó, hanem azt is, az élet képes legyőzni mindazt, amit a halál, a szenvedés jelent az ember életében. Ezt az is képes megérezni, akinek nincsen élő hite. Én úgy gondolom, a magyar társadalomnak nagy szüksége van arra, hogy optimista legyen, az élet örömét megélje. Ez nem csak azt jelenti, hogy tudok örülni az ünnepi ebédnek, a szabadnapnak, hanem azt is, az ünnep tartalmát meg tudom élni ember módjára.

Ha már az ünnepi ebédről beszélt, hogyan zajlanak az étkezések Önöknél a böjt után?

A böjtnek egyébként emberi szempontból is van értelme, az embernek szüksége van arra, hogy időnként visszafogja magát, nem csak az egészsége, az önuralma miatt is, utána jó felengedni. A Húsvét szó maga is innen származik. Nálunk a klasszikus húsvéti ételek, mint a sonka, a tojás jelen vannak, ahogy a kalács és az újhagyma is. A hagyományok ereje jelen van az ember életében, ha tud rá figyelni. A mi korunk nem annyira a hagyományokra épít, inkább keresi az újat, de én azt gondolom, látva egy vidéki családot, egy kisebbséghez tartozó családot, ott a nemzeti lét sajátosságai megőrződtek. Van ismerősöm, aki egy sváb családban él, az ottani szokások bizony megtartó erejűek, ezek nagyon fontosak. Visszatérve a kérdésre, parasztsonkát főzünk, ez is egy hagyomány nálunk.

Most megint egybeesik a két ünnep, Húsvét és Pészah. A zsidóknál szokás ilyenkor, hogy a szegényebbeknek ételadományokat adnak, így is támogatva őket, de hogyan van ez a keresztényeknél?

A böjti időszak az imádságot, a másikon való segítést és az önmegtagadást is jelenti. A Karitász is rendezett gyűjtést, most tartós élelmiszereket gyűjtöttek a templomokban, ezt osztották szét. A Karitász egyházközségenként szerveződik, az élő közösségekhez kapcsolódva, hiszen ott tudják, hogy kik a rászorulók. Az a kis közösség, ahova én tartozom, 20-30 családnak juttatott el csomagokat, amik akár hetekig is elegendő lehet.

Mit gondol az állam és az egyház kapcsolatáról?

Azt gondolom, ez rendezett, persze a konkrét kérdésekben mindig adódnak viták, nincsenek az egyházak túltámogatva,de a társadalmi szolgálatukhoz minden segítséget megkapnak. Emlékszem olyan megnyilatkozásokra a rendszerváltás utánról, amikor politikusok azt gondolták, az egyházaknak hatalmas ereje van, mindent meg tudnak oldani, társadalmi kérdéseket is. Én már akkor is inkább óvatosságra intettem, hiszen a létező szocializmus után közvetlenül az egyházak meggyengültek. Ahhoz, hogy tudják teljesíteni az identitásukból fakadó küldetésüket, ehhez némi állami támogatásra szorulnak, régebben földbirtokok és egyebek fedezték az intézmények ellátását, most viszont kellenek azok a normatív támogatások, mint az önkormányzati és állami intézmények is megkapnak. A legfontosabb kérdések rendezettek, a napi dolgokat meg a folyamatos kapcsolattal lehet megoldani. Az állam és az egyház szétválasztása megtörtént, ami jó, ellenben a társadalom és az egyház szétválasztása nem lenne helyes.

Köszönöm a beszélgetést.

Breuer Péter