A játékelemző

A játékelemző

Soós Eszter Petronella politológus, politikai elemző, Franciaország szakértő beszélt munkájáról, a politika felelősségéről.

Honnan is indult a pályája?

Kecskeméten születtem, ott is éltem egészen az érettségiig, majd Budapestre jöttem az egyetemre, azóta élek itt.

Minek készült a kecskeméti gimnazista?

Jogász szerettem volna lenni, az alkotmányjog érdekelt, elsősorban azért, mert az közel van a politikához. Végül azonban mégsem ezt választottam, inkább francia szakra mentem, majd egy évvel később rájöttem, nem kell jogásznak lennem ahhoz, hogy a politikával foglalkozzam, hiszen arra ott van a politológia is, így ezt a szakot is felvettem. Igaz később volt egy köröm a joggal is, megnéztem, hogy a gyerekkori álom felnőttként is olyan szép-e. Jelentem, nem. Rájöttem, hogy unom a biflázást, így jogász nem lettem. Politológusként úgy érzem, hogy a helyemen vagyok. A francia szaknak is köszönhetően foglalkozom elsősorban a francia politikával.

Szerencsére ezt már többen is tudják, hiszen egyre többször szerepel a médiában, de mi alapján dönti el, hogy hova megy el?

Elsősorban az idő dönti el, nagyon komoly oka van annak, hogy én visszautasítsak egy felkérést, azt gondolom, amiről beszélek, az egy teljesen univerzális dolog, tehát ha minél több emberhez jut el, annak én csak örülök.

Ám abból, hogy szakértőként megszólal több helyen nem lehet megélni, mi a munkája?

Szabadúszó vagyok, az én munkám a Soós Eszter Petronella politológus, Franciaország szakértő projekt. Csinálok olyanokat, mint például a tanítás, az ELTÉ-n Erasmusos hallgatókat oktatok,

Hogyan indul egy napja?

Mint macskás, elmondhatom, a hajnali „macskaterrorral”, úgy fél 4 körül, majd jön a hírek olvasása, majd a kávé és a tea. A hírfüggőség az egy nagyon komoly politológus betegség, ezzel együtt kell élnem.

Milyen gyakran jár Franciaországban?

Mostanában ritkábban, meg kell mondjam, ez jót is tesz az elemzéseknek. Ha ott van az ember, akkor nagyon könnyen elkaphatja a gépszíj. Legutóbb a 2007-es elnökválasztási kampány idején voltam ott sokat, azt a kampányt nagyon nehéz volt kívülről látni. Szerintem nem árt, ha megvan egy bizonyos távolság az elemző és az elemzése tárgya között.

Ön egy frankofón ember, akkor ezek szerint szereti a francia borokat is.

Abszolút, a kedvencem a teste vörösborok, leginkább a bordói.

Enni mit szeret az italok mellé, van-e Pesten kedvenc francia étterme?

Szerintem a vörösborhoz kötelező a sajt és a baguette, természetesen vajjal. Van egy kedvenc francia kávézóm, ahol mindenféle finomság kapható.

Vezet listát arról, hogy mindent szeretne még csinálni?

Természetesen van, ezen alapvetően kiállítások, múzeumok, utazások szerepelnek, mint például elmenni abba a faluba, ahol De Gaulle nyugszik, már csak azért, mert ő az egyik politikai példaképem. A doktori dolgozatom is, amelyet rövidesen fejezek be, a gaullizmusról szól.

Hogyan hasonlítja össze De Gaulle-t és a mai politikusokat?

De Gaulle egy nagyon művelt, fegyelmezett, nagyok komoly erkölcsi mércével rendelkező ember volt. A történetek szerint még a hivatali lakásának a villanyszámláját is maga fizette, egy fillért sem igényelt vissza a társadalombiztosítástól, azt mondják róla, amikor meghalt, akkor ugyanolyan szegény volt, mint amikor hivatalba jutott. Szerény ember volt, persze bárkit képes volt bármikor kiosztani, de az alapvető erkölcsi mércéje rendben volt. Szerintem a halála előtt nyugodtan nézhetett a tükörbe.

Ma vannak ilyen politikusaink?

Azt hadd ne ítéljem meg, hogy kit tud belenézni a tükörbe és ki nem.

Bár ritkábban jár Franciaországba, de mit jelent Önnek egy reggel a Champs-Élysées egy kávéházi asztalánál üldögélni, reggelizni?

Őszintén nem sokat. Aki sokat élt Párizsban, az tudja, a Champs-Élysées inkább egy turistacsalogató. Ha reggelizek, akkor szívesebben megyek a Sacré Coeur környékére például.

A már említett listáján mi szerepel még?

Például nagyon szívesen megtanulnék zongorázni. Bár Kecskeméten nagyon híres a zenei képzés, de ez nekem kimaradt, gyerekkoromban inkább bűvészként ismertek engem a városban. Ezt később feladtam, mert rájöttem, nincsen napi több órám arra, hogy gyakoroljak, mert ennyi kell ahhoz, hogy az ember jó előadó is legyen. Bár nyertem versenyeket, de már a bűvészkedés csak hobbiszinten maradt meg. A bűvészkedés miatt kimaradt zenetanulást és zongorázást nagyon szívesen pótolnám.

Mit szóltak a szülei, amikor kiderült, hogy Pestre költözik?

Szerintem ez a vidéki szülők sorsa, mármint, hogy az ambiciózusabb gyerekek elköltöznek otthonról. Amikor világossá vált, hogy a politikával szeretnék foglalkozni, nem is jöhetett más szóba, egy ilyen centralizált országban, hasonlóan Franciaországhoz, hogy csak a fővárosba mehetek.

Politikai szakértőként nem gondolt arra, hogy politikus legyen?

Engem mindig jobba érdekelt az olvasós, tanácsadós háttérmunka, de volt alkalmam politikai akciókban részt venni, amikor a volt kecskeméti iskolám igazgatója mellett álltunk ki, szerveztünk akciókat. Mindezek ellenére nem érzek késztetést arra, hogy politikus legyek.

Mit szeret jobba Brüsszelt vagy Strasbourgot?

Nagyon szeretem Brüsszelt, tudom, hogy illene elmondanom azt is, hogy ez egy piszkos város, de én nagyon szeretem. Azt szeretem, hogy egyszerre van benne a francia bohémság, ám egy letisztult formában, hiszen ott van az angolszász érzés is mellette. Én ezt a keveréket szeretem nagyon.

Dolgozna ott szívesen is?

Nincs ilyen jellegű ambícióm.

Ön nem született budapesti, így megkérdezhetem, melyik a kedvenc fővárosa?

Párizst hivatalból is nagyon szeretem, de Brüsszelt is. Ám ha arra kéne válaszolnom, hogy mire figyelek, akkor még felsorolnám Washingtont is.

Akkor ezek szerint nem csak a francia ügyek érdeklik?

Engem alapvetően a politika érdekel, az a stratégiai játék, ami itt zajlik, ki hogyan mozgatja a táblán a bábúit. Ennek elemzése, hogy ki mit és miért csinál, az egy nagyon izgalmas történet, ahol az érdekek, az értékek, a lehetőségek összepattintása zajlik. Ha már a fővárosokról van szó, akkor itt el lehet mondani, hogy ebben a játékban még arra is kell figyelni, hogy egyes lépésekre mit reagálnak a másik fővárosban. Ennek az egésznek a megfejtése olyan, mint egy jó krimi, amiket szintén nagyon szeretek.

Ha fiatal végzősként felajánlották volna Önnek, hogy elmehet gyakornoknak a Kremlbe, elfogadta volna a lehetőséget?

Nem hiszem, de voltam gyakornok én is, az Országgyűlésben, az akkori házelnök mellett, aki később fel is kért, hogy külső szakértőként segítsek neki.

A magyar közéletben egymás után tűnnek fel újabb pártok, mennyire tetszik Önnek a tevékenységük?

Minden párt számára egy nagyon hálátlan közönség vagyok, elsősorban azért, mert van egyfajta elképzelésem, tudásom arról, miként működik a politika, hogyan kéne működnie. A szerencsétlenkedés, az amatőrködés, mindegy, hogy melyik oldalon, engem általában rettentően szórakoztat vagy idegesít.

Ha egy hosszú útra három könyvet vihetne magával, akkor melyek lennének azok?

Amikor Párizsba költöztem, akkor éppen három könyvet vittem magammal. Varus Xavér Isten majd megbocsát kötetét, magammal vittem egy politológiai kézikönyvet, mellette még József Attila összes verse volt velem.

Köszönöm a beszélgetést.

Breuer Péter