breuerpress.com
A problémamegoldó orvos – Breuerpress International
A problémamegoldó orvos Dr. Lázár István radiológus beszélt pályájáról, szakmájáról és arról, hogy miért is fontos az orvostudománynak az a része, amit ő űz. Hogyan választotta ezt a szakmát? Hajdúböszörményben születtem, én vagyok a családba az első orvos, abban az időszakban, amikor középiskolás voltam, az orvosi pályának volt a legnagyobb presztízse, ez is szerepet játszott a választásomban. Mellette volt egy barátom, akinek a mamája gyógyszerész volt, így neki volt valami egészségügyi kötődése, akivel nyaranta eljártunk a kórházba dolgozni, megnézni, hogy milyen is belülről az egész. De nem csak azokból a tárgyakból volt kiemelkedő, amelyek az orvosi pályához kellettek. Nekem családilag a zene jelentett sokat, a családomban sok zenetanár van, én azonban még sem ezt a pályát választottam, mert úgy gondoltam, sokkal több kiváló magyar zenész van, mint intervenciós radiológus. Végül akkor az orvosegyetem jött az életében. Igen, Debrecenben végeztem, majd Miskolcon kezdtem el dolgozni, majd egy tragikus eset után, amikor is elvesztettem a feleségem és a gyerekem hat hét leforgása alatt, elmentem egy ösztöndíjjal Franciaországba. Egyszerűen szükségem volt arra, hogy az addigi életemet otthagyjam, ezért volt fontos ez az ösztöndíj, ami azóta is meghatározó a szakmai életemben. Mitől is volt meghatározó Önnek Franciaország? Megtanultam a nyelvet, amit azért felnőtt fejjel nem volt egyszerű, de hatalmas szakmai önbizalomra is sikerült szert tennem. Kiváló emberektől leshettem el a szakma fortélyait, szinte nem is volt olyan probléma, amitől megijedtek volna, mindenre volt elképzelés, a válasz. Én magam is ezt érzem, nem nagyon tudnak zavarba hozni a betegek a problémáikkal, én magam is mindig kitalálok valamit, hogy ezekre megoldást találjunk. Mi is az intervenciós radiológia? Szinte mindennel foglalkozik a szakmám, a daganatterápián keresztül, a vérnyomáskezelésen át, a stroke kezeléséig, de a diabéteszes verőérkezelésekig bezárólag. Mennyien űzik ezt a szakmát itthon? Ha mindenkit beleszámolok, akkor úgy harmincöt ember. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy a intézmények tekintetében a mi kórházunk, Miskolcon a legjobbak közé sorolható, egy olyan osztállyal, ami szinte a semmiből kellett létrehozni. Az osztály megszületése előtt mi volt? Az általunk kezelt problémák jelentős részére van alternatív megoldás, de ezek sokkal traumatizálóbbak a beteg számára. Csak egy példa egy vérző mióma esetében egy nőgyógyászati problémában eltávolították a méhet, mi ezt a vérző miómát egy negyvenperces katéteres műtéttel távolítjuk el, a beteg a műtét után pár nappal már képes a munkáját is ellátni. Akkor ez a jövő technológiája? Inkább a jelené, ez az ágazat a kilencvenes évektől kezdve erősen fejlődött, mára egészen elképzelhetetlen komplexitása van. Persze óriási a jövője, egyre több beavatkozást végzünk. Beszélt arról, hogy harmincöten vannak a pályán, ez a szám kevés, nagyon kevés? Ez mindig relatív, ha úgy használnánk az intervenciós radiológiát, mint a franciák, akkor nagyon kevés lenne. Ott például az előbb említett mióma eltávolítást hetven százalékban az intervenciós radiológusok végzik, itthon ez az arány nem éri el a tíz százalékot. Ez miért van így? Ennek elsősorban a betegek tájékozatlansága az oka, pontosabban, hogy nem kapnak megfelelő tájékoztatást, amiben biztos van szakmai féltékenység, szakmapolitikai döntések, például a nőgyógyászati tankönyvek, szakkönyvek sem nagyon írnak a technológiánkról, bizonyára azért, mert akkor túl sok [...]