A kis ügyekből lesznek a nagy ügyek

A kis ügyekből lesznek a nagy ügyek

Dr. Magyar György ügyvéd beszélt munkájáról, a KARD-ról, a küzdelméről a demokrácia védelmében, de szóba kerültek még a civilek és természetesen az utóbbi idők ügyei is, a vörös csillagtól kezdve a hirdetőoszlopokig.

 

 

Sokan mondják Önről, hogy sztárügyvéd, de mi a különbség egy sztárügyvéd és egy ügyvéd között?

Nincs különbség közöttük, már azért sem, mert nincs olyan, hogy sztárügyvéd. Ezt a kifejezést annak idején Torgyán József találta ki, aki azt mondta, az ő felesége sztárprimadonna volt, ő maga meg sztárügyvéd. Sztárok a szórakoztatóiparban vannak, nem pedig az ügyvédi pályán.

Akkor Ön nem sztár, de a felesége az, hiszen már egy ideje elviseli a férjét.

Ha így nézzük, akkor igen, ő sztár, már 44 éve jelenti a hátteret. Visszatérve a kérdésre, nincsenek sztárügyvédek, lehetnek ismertebb ügyvédek, az igazságszolgáltatásnak lehetnek ismertebb szereplői, de ettől még nem sztárok és ami a legfontosabb, az ismertségtől nem jobbak, mint a többiek. Van 12500 ügyvéd Magyarországon, az ismertek nem sztárok, nem jobbak, mint a többiek, esetleg keresettebbek, de ez összefügg az ismertséggel. Szoktam mondani, hogy a Kádár titkárságra nem érkezett annyi megkeresés, amennyi hozzánk jön. Sokan gondolják úgy, hogy mondjuk az ismertebb ügyvédet keresi meg a 25 éve elhantolt ügye kapcsán. Ilyen esetekben is válaszolunk, hogy köszönjük a megkeresést, de nem tudunk segíteni. Az ismertségnek így van előnyös és hátrányos oldala is, ez utóbbi elsősorban megnövekedett munkaterhet jelent a kommunikációban, az előnye az, hogy időnként tudunk válogatni az ügyek közül, nem vagyunk kötelesek minden ügyet elvállalni, de azért igyekszünk megfelelni. Amikor kezdő voltam, akkor mondta a priincipálisom, ne dobáld az ügyfeleket, a kis ügyekből lesznek a nagy ügyek. Ez nagy igazság, hiszen az ügyfélnek a saját ügye a legfontosabb, nem hallhatja azt, hogy minket ez nem érdekel.

Elfogadom, Ön nem sztárügyvéde, viszont egy olyan ember, aki gyakran megszólal jogi, közéleti kérdésekben is, alapítója többek között a KARD-nak is.

A KARD-ot annak idején azért hoztuk létre, ez a szervezet egyesület, amelyik nem akar párttá válni, ezt azért gyorsan le kell szögezni, hogy bevonjuk a civileket a közéletbe, az erőket egyesítve. A KARD azt akarja megmutatni, hogy a pártok nagyon fontosak, de kis mértékben nélkülözhetőek, az embereknek is részt kell venniük a közéletben, így ez az egyesület részvételi demokráciát akar. Egyébként nem fegyver a KARD-unk, hanem azt jelenti, hogy Kerekasztal a Részvételi Demokráciáért. Szükség van ezekre a szervezetekre, erre volt példa a Momentum olimpiai fellépése, de sorolhatnám az internetadó elleni fellépést is. Van egy pont, amikor az emberek felállnak és azt mondják, ebből elég, akkor ez a civil hang, amelyet a KARD erősíteni szeretne. Eddig havonta jöttünk össze, meghívtunk sokféle embert, szakértőket, a pártok képviselőit, hogy megvitassunk fontos, a közéletet foglalkoztató ügyeket. Most én kértem, hogy kicsit hibernáljuk az egészet, várjuk meg, milyen irányt vesz a közélet. Azt látni, a jelenlegi hatalom arra törekszik, hogy megmaradjon, szeretne ismét kétharmadot, ám mi ezt nagyon nem szeretnénk, már csak azért sem, mert a kétharmad egyszerűen megöli a demokráciát. A KARD célja az ellensúly képzése, nem kell pártokban gondolkodni, hogy a a jelenlegi túlhatalom megpróbáljon egy kicsit kiegyensúlyozottabb lenni.

Önnek a tárgyalóteremben ellenfelei vannak, nem pedig ellenségei. Bárkivel vitája van, a vita után beszélőviszonyban vannak. Nem lehetne-e ezt a mentalitást a nagypolitikába is átültetni?

Rossz hírem van, erre születni kell. Sőt, aki megteheti, hogy független marad, az beszélhet, aki pártos, egy irányba be van kötve, annak a beszédmódja, az elfogadottsága megkérdőjelezhető. Vagyunk néhányan, akik függetlenek, így amit csinálunk, amit mondunk, az bizony hiteles marad. Be vagyok én is kötve valahova, a demokratákhoz, de a felosztottságot már nem vállalom. Amikor engedtem, hogy megforgassák a nevemet, mint főpolgármester-jelöltét, akkor is a civilek támogattak, hat nap alatt sikerült a szükséges ajánlásokat összeszedni. Amikor meg azt láttam, hogy ez az egész értelmetlenné válik, mert hatan akarták legyőzni a regnáló városvezetőt, akkor én hátraléptem, biztatva a többieket is, hogy kövessék a példámat, de így is sokan maradta, ebből következően ki is kaptak. Ha követték volna a példámat és egy ember maradt volna, akkor nagy valószínűséggel nem a jelenlegi hatalomé lenne a főváros.

Sikerült ellenségeket szereznie?

Nekem nincsenek nyilvános ellenségeim, ellenfeleim vannak a bírósági eljárásokban. Talán nem tűnik nagyképűségnek, de azt veszem észre, engem elfogad a másik oldal is. Tisztességgel állnak hozzám, a szakmai reputációmat elfogadják. Az irodának van egy nimbusza, státusza, Magyar Györgynek is van egy megszólalási esélye. Ezt az ellenérdekelt fél is elfogadja, tiszteletben tartja. Nemrégiben az igazságügyminiszterrel kapcsolatban kellett véleményt nyilvánítanom, nem a személyére nézve, hanem amiatt, hogy az ő nevét is vivő ügyvédi iroda olyan perekben vett részt, amelyek az államérdekkel mentek szembe. Megkérdezték tőlem, hogy ez mennyire etikus. Erre azt feleltem, hogy egyrészt a miniszter vonatkozásában mennyi minden pozitívum sorolható fel, másrészről pedig ez az összefüggés igenis megkérdőjelezhető.

De egy orvosprofesszor, ha bejut a Parlamentbe, akkor nem műthet többet? Ha egy ügyvédi iroda tulajdonosa elvállal egy ilyen szerepet, akkor felfüggeszti ügyvédi tevékenységét, hiszen nem ír alá papírokat az irodája érdekében.

Ez egy jó kérdés, ám a példa rossz. Ha egy orvos egészségügyi miniszter lesz, a pozíciója megváltozik. Az igazságügyminiszter egy kormányban nem csak egy tag, nem azonos a többi kollégájával, mert ő az igazságot képviseli. Az ő szerepe kiemelt, már ha nézzük, hogy miként alakulnak a magánszférája és a közéleti dolgai. A miniszter úr egy nagyszerű, elismert iroda tulajdonostársa, nemzetközi elismertséggel, több tulajdonostárssal, de a mostani eset kérdéseket vet fel. Itt van az OLAF jelentés, amiben vannak olyan elemek, amelyek elvezettek egy ügyészségi vizsgálathoz, ami kiterjed egy olyan cégre is, amelyet egyébként a miniszter úr nevét is viselő ügyvédi iroda képvisel. Nem szabad olyan látszatot kelteni, a gynúját is el kell kerülni annak, hogy esetleg a miniszter hozzájut olyan információkhoz, amelyek az ügyészségi nyomozást befolyásolhatják. Ezért kell távol maradnia, mert óhatatlanul találkozik a volt kollégáival, óhatatlan, hogy cserélődnek információk, akkor is, ha nem jár be a volt irodájába. Nem szabad azt a látszatot kelteni, hogy ő rálát egy nyomozásra, amiből az információk az ügyfélhez is visszajuthatnak. Ha ez történik, akkor az ellehetetlenítené a nyomozást, ilyen érdek nincs. Ezért mondtam, hogy nem azonos az igazságügyi tárca vezetője a többi miniszterrel, bennfentes információkhoz juthat, ami azért bűncselekmény.

Említette a főpolgármester választást. Tarlós István a regnáló városvezető a napokban nyilatkozta, hogy azt javasolja az autósoknak, hogy azokat a büntetéseket, amelyeket a közterület-felügyelettől egy fényképre, a térfigyelő kamerákra hivatkozva kapnak, ne fizessék be. Mi erről a véleménye, menjenek az autósok ügyvédhez?

Nem kell ügyvédhez fordulni. A baj ennek az ügynek a kezelése, szétszórtsága. Tarlós István személyével semmi bajom nincsen, de szerintem most egy populista álláspontot foglalt el. A főpolgármester úr népszerű szeretne lenni, de szerintem mihelyst politikus lett, kissé eltorzult a személyisége. Persze felmerül a kérdés, mi lett volna, ha történetesen engem megválasztanak főpolgármesternek, de szerencsére engem visszahúz a családom, akik mondják, maradjak meg ott, ahol és aki vagyok, nem kell bemennem a politika sűrűjébe. Persze néha csiklandoz belül valami, hogy idősebb fejjel mutassam meg, mire is vagyok képes.

Akkor ezek szerint szeretné, ha az lenne a névjegykártyáján, hogy dr. Magyar György országgyűlési képviselő?

Én a doktori címet sem használom, egyébként igazságtalannak tartom, hogy a többi egyetemet végzettnek ez miért nem lehetséges, miért csak az orvosok és a jogászok kapják ezt meg. Annak idején, amikor elkezdtem az egyetemet Szegeden, akkor volt ott egy orvosbál, ahol ki volt írva az ajtóra, jogászt és kutyát behozni tilos. A kérdését illetően, nekem nem fontos, hogy milyen stallumot kapok, maradhatnék az, aki vagyok, nagyon szívesen szólok hozzá azokhoz a közéleti, magánéleti ügyekhez, amelyekben kikérik a véleményemet. Kicsit exhibicionista vagyok, de ettől nem szabad elszállnom, megváltoznom, egyszerűen arról van szó, akinek adnak a véleményére, annak élnie kell ezzel a lehetőséggel.

Elég erős az irodája, hogy akkor is megéljen, ha történetesen Ön elmegy a közt szolgálni?

Ezt nem tudom megítélni, nem hiszem, hogy idejutunk. Az iroda tudna működni, hiszen a fiam is ügyvéd, a másik fiam is jogot végzett, a munkatársaim nagyon erősek, csapatban dolgozunk. Én magam azért tudok naprakészen nyilatkozni, mert a háttérben dolgozó munkatársaim nagyon okosak, gyorsak. Az újságírók azért szeretnek megkérdezni minket a közélet ügyeiben, mert állítólag értik, amiket mondunk, szakszerűek vagyunk és gyorsan képesek vagyunk reagálni. Ha majd elkerülök onnan, akkor remélem, hogy ez folytatódni fog. Ami a közéletet illeti, a KARD-nak van egy programja, az Online nulladik forduló címmel. Ezzel azt szeretnénk elősegíteni, hogy a civilek is vonják be magukat a közéletbe,ne csak a pártok osztogassák el a képviselői helyeket egy asztal körül. Tessék online módom megszavaztatni a helyieket, hogy a helyben ismert emberre adják le a voksukat, így tudjunk ajánlásokat tenni az ellenzéknek, még akár a Jobbikkal együtt. Bár sokan megrettennek ettől, de meggyőződésem, a Jobbik választóival igenis szabad így együttműködni a náci programmal természetesen nem. Amikor a Jobbik esetében a néppártosodást felemlegetik, hogy mennyire valós, mennyire érdekvezérelt, akkor azt lehet mondani, tessék csak megnézni a Fideszt, hogy honnan indult és hol van most. A véleményem az legyen a Jobbik problémája, hogy mit tesz a radikálisaival. Visszatérve a KARD javaslatára, az lenne az értelmes, ha ez a nulladik forduló kihozná a helyi értékeket, akkor ezekkel is lehetne számolni, amikor a legkisebb közös többszöröst keresik, mert egy cél van, a mai hatalommal szemben egy képviselői helyért egy jelölt induljon el, mindegy, hogy honnan jön. Ezzel sikerülhet kiegyenlíteni a túlsúlyt, akár 50%-ra lehet kihozni az eredményt. Majd ezután lehet kiírni egy következő választást. Az online fordulót követheti egy választójogi reform, amelyik visszahozná a tisztességes kétfordulós választást, és akkor győzhet a jobb.

Akkor Ön, a Jobbik kivételével bármelyik párthoz beülne a Parlamentbe a kétharmad leváltása érdekében?

Nem én vagyok az érdekes, hanem a civilek. Másképpen fogalmazva, Magyar Györgyök, Mellár Tamások, Riskó Györgyök, akik valamilyen területen már nevet szereztek maguknak, akik nincsenek megégve, ne éltek benne a politikában, nem voltak sem pártvezetők, sem miniszterek, hanem egyszerű civilek, akik képviselnek valamit.

Ez olyan, mintha a Momentum Mozgalom mondatai lennének.

Örülök a létezésüknek, bár nekem bajom van velük. Egyetlen rétegpárt sem maradt meg, a közélet nem korfüggő. A másik bajom, hogy nem lehet kirekesztőnek lenni. Nem mondhatja egy mozgalom, amelyik szerencsésen belépett a közéletbe, hogy nem áll szóba azokkal, akik korábban egy másik pártnak voltak a tagjai. Szerintem az értékeket kell nézni, nem pedig a párttagságot, azért volt egy olyan időszaka Magyarországnak, amikor csak egy párt volt. Nagyon jó dolog, hogy járják a vidéket, de szükségük lesz szakértőkre, ismert képviselőkre, mert különben nem szereznek elegendő szavazatot. Az is bajom, hogy tovább osztják ezt az oszthatatlan tortát. Nekem az a célom, bízva abban, hogy a jelenlegi ellenzéki pártoknak is ez a célja, hogy legalább idén ősszel jöjjön létre az a technikai együttállás, amiben minden választókörzetben egy képviselőjelölt van. Ha ez nem így lesz, ha mindenki elindul, hogy ő majd megmutatja, abból csak a baj lesz. Félreértés ne essék, nekem szerencsére vannak barátaim a kormánypártokban is, nem ellenük irányulnak a terveim, hanem a demokráciáért. Nem ellen, hanem miért. A jogállam alapvetése a tisztességes választás, a tisztességes elszámoltathatóság és a korrupciómentesség.

Ha már a kormánypártok szóba kerültek, Ön is megszólalt a Heineken, vörös csillag ügyben.

A vörös csillag egy jelkép, a mai büntető törvénykönyv egy paragrafusban szabályozza a horogkeresztet, a nyilaskeresztet és a vörös csillagot és a sarló-kalapácsot. Ezek tiltott önkényuralmi jelképek. Mit tesz a jelenlegi hatalom? Azt mondja, kiegészíti ezt a büntető szankciót egy törvénymódosítással – itt megint jön a túlhatalom kérdése, hogy azt visznek át, amit akarnak -, behozva azt a kiegészítést, hogy aki ilyen terméket forgalmaz, kereskedik vele, legyen szó sörgyárról, már cégről, azt büntetni kívánja kettő évig tartó szabadságvesztéssel. Itt áll fel megint a szőr a hátamon, ilyenkor mondatja velem a demokrata, a jogász, hogy na, ez már sok a jóból! Az, hogy egy kis sörmanufaktúra vitatkozik a nagy céggel, az egy belviszály, a vitában döntött a román bíróság, lehet jogorvoslattal élni, lehet Európába menni, van Európai Védjegy Bizottság, tessék oda fordulni. De a vita nem a vörös csillag okán zajlik, erre Magyarország, a kormány minisztere azt mondja, hogy ebbe beszállunk és jogalkotással kívánjuk a Heinekent megbüntetni?! Ez a vita nem a sörről szól. A miniszter úr, Lázár János, egy olyan párt tagja, amelyik figyel a határontúl élő magyarokra, ami teljesen rendben van. De mindezt belevinni a büntető törvénykönyvbe? Itt nincs szó másról, mint a határontúli választók megszerettetéséről. A Fidesz szeretné kibővíteni a törzsszavazóinak a számát, ami szintén rendben van, de nem ilyen eszközökkel kellene ezt megtenni. A fiam nyilatkozta pont ennek az ügynek a kapcsán, senki sem lehet hülye ingyen. Tehát oka van annak, hogy valaki ilyen agyament ötletet akar keresztül vinni, meg verni a mellét, hogy megvédi a magyar érdekeket. Az is rettenetesen hangzott, amikor a kormány megfenyegette a Heinekent, hogy ha nem állapodik meg a Csiki Sörrel, akkor még lesznek egyéb eszközei is. Tessék már megmondani, mire is gondoltak? Mit fognak még megváltoztatni, hogy az a nem tudom mennyi szavazat hozzájuk érkezzen.

Az Ön által képviselt cég megnyerte a pert a hirdetőoszlopok ügyében, de mintha nem lenne vége ennek az ügynek, jól értem?

A hatalom egyszerű hatalmi, bosszúállási érdekből úgy döntött, hogy a 25 évre kötött szerződéseket, amelyet a Mahir-Cityposterrel kötöttek a hirdetőoszlopok ügyében felmondják. Ennek a cégnek a egyik tulajdonosa Simicska Lajos, aki összeveszett a miniszterelnökkel. A szerződést teljesen jogellenesen felmondták, az oszlopokat teljesen elkezdték kitépdesni a földből, bírósághoz kellett fordulni. Elsőfokon nekünk adott igazat a bíróság, a Főváros fellebbezett, de másodfokon is nekünk adott igazat a bíróság. A per jogerősen befejeződött, a fővárosnak ki kell fizetnie az okozott kárt, amit természetesen a lakosoknak kell kifizetnie. És mi történik most, láss csodát! Jogszabálymódosítást kezdeményeztek, törvény született, már a plakátok kihelyezését is megváltoztatták, megszűnnek az oszlopok, csak egy cégnek az egyforma helyei létezhetnek. Most arra kaptunk megbízást, hogy ezt a jogszabályt megpróbáljuk megakadályozni, itt majd hivatkozunk alkotmánysértésre, az európai szabályok megsértésére, versenytilalomra. Most már Brüsszelben vagyunk, már készül a beadvány, amelynek célja, hogy Európa ne engedje, hogy a magyar kormány ilyen alkotmányellenes, diszkriminatív rendeleteket, törvényeket alkosson. Arra számítunk, hogy majd megállítják ezt a jogalkotási folyamatot. Amennyiben mégis megalkotják, megszavazzák itthon ezt a módosítást, akkor ennek az lesz a következménye, hogy jönnek azok a perek, amelyeket már megnyertünk, ugye majd a helyi önkormányzatok felmondják majd a szerződéseket, ezeket mi darabra megtámadjuk mindegyiket, elmenve Strasbourgba. Ezek mindegyikéből lesz egy hosszú jogvita, de kérdezem, mi szükség van erre?

Hogyan van mindenre energiája?

Minden reggel úszom, kivéve, ha kora reggel vidéki tárgyalásra kell mennem. Nyáron bezárjuk az irodát, csak ügyeleti rendszerben működünk, akkor meg nekem ott van a Balaton. Egy Balaton őrült vagyok, képes vagyok több órán át a vízben lenni, elúszom a horgász barátaimhoz, beszélgetek velük a kapásról, majd visszafordulok. Nekem az energiát az úszás adja, olyankor kisimulnak a gondolataim, ott születnek az ötleteim is. Mellette még ott van a nyugodt családi hátterem a feleségemmel, a gyerekeimmel, az unokáimmal.

Kicsit visszatérve a helyi jelöltekre, Ön szerint hogyan állnák meg a helyüket a Parlamentben? Gondolok itt például a Gémesi György által alapított új pártra is.

Ő volt az, aki azt mondta, hogy nem lehet, hogy a helyi embereket nem hallgatják meg.  Sajnos sokan a kisebb települések polgármesterei közül nem mernek felállni, ezért sajnos ez a szervezet sincs sikerre ítélve. De lehetne sikeres is, ha nem azt hirdetné, hogy csak külön és külön. Tessék megérteni, együttműködni az Orbán hatalom leváltásáért technikai értelemben kell, majd a következő választáson kell ideológiai értelemben is megméretni magunkat. A jelenlegi kétharmados rendszer ellen vagyok, mert ilyenkor falsok lesznek a döntések, csak az arrogancia növekszik, ha azt gondolják, megtesszük, mert megtehetjük. Itt van a mostani Nemzeti Konzultáció, ami nagyon szép, de mondjuk az olimpiáról nem kérdezték meg az embereket, Paksról szintén nem. Ez olyan, mintha meghívnám Önt ebédre, majd azt mondanám, itt a vajas kenyér, kenje meg magának. Nem kéne az embereket hülyére venni.  Nincsenek igazi kérdések, így persze igazi válaszok sem.

Köszönöm a beszélgetést.

Breuer Péter